Egy Quentin Tarantino típusú rendező, hogy lehet ennyire elismert?
Ez egy összetett dolog.
Egyrészt azért nagyon népszerű, mert tényleg a semmiből jött.
Olyan, mint Robert Rodriguez, aki az első filmjére úgy szedte össze a pénzt, hogy valami egészségügyi kísérletben részt vett.
Aztán csinált egy filmet belőle, ami egyébként full gagyi lett, de nagy hitet adott akkor kezdő filmeseknek, hogy LEHET!
Tarantino egy videótékában kezdett, majd írt egy jó forgatókönyvet, amivel beindult a pályája.
Szerintem lehet szeretni, utáni, de el kel ismerni, hogy rendben vannak ezek a filmek, másrészt ilyen filmek, mint a Blöff, a Ponyvaregény hatására készült el.
Egyetlen egy valamivel tud engem is kibuktatni, hogy túl hosszú a film, sok az üres pofázás.
Itt képbe jönnek az álértelmiségiek, akik szerint marha vicces, ahogy a francia sajtburgerről beszélnek.
Hát nem.
Az Aljas nyolcas eleje is az, amin elalszol. A Grindhouse kocsmás jelenete is van vagy fél óra, de semmi nem történik az ég világon.
Kill Bill vége szintén.
Na, tök jó, hogy ilyen jó emberek tévednek ide, bár szívesen vitáznék egy fannal is, de félek személyeskedésbe torkollna, meg érzelmileg túlfűtött lenne ehhez, ez azért kellemesebb, olyat olvasni, aki hasonlóan gondolja :).
Nagyrészt egyetértek, és ebben van igazság, hogy azért lehet neki kultusza.
De, hogy a filmjei rendben lennének, hááát. Inkább szórakoztatóak, vagányak, stílusosak, ha valami pozitívat nagyon kell rá mondani, de ezeket kis híján tudja hozni egy B akciófilm is, mivel több az övé, mitől művészet? Hogy ő ezekre reflektál, vagy mi? Mondom a Kutyaszorítóban nekem is tetszett, az jó sztori, gondolom arra gondolsz, amikor mondod, hogy írt egy forgatókönyvet amivel beindult a pályája. Az kicsit olyan, mintha nem is az ő filmje lenne, rövid, eseménydús, feszült.
Ezt a szerepét elismerem, sőt azt is, hogy a filmjei hatottak másokra. De az-az igazság, hogy azért mert némely elemében ügyesen, újítóan filmezett, mint művészeti alkotások nem jók ezek sztem, a Kutyaszorítóbanon kívül. Sőt, azt mondom, hogy oké, hogy a Blöffre ez hatott, de a Blöff megint egy sokkal, de sokkal jobb film.
Ez az üres pofázás azért tetszik nekik, mert milyen formabontó, hogy ilyen hétköznapi, a sztorit nem építő, jelentéktelen elemek beemelésével 1. realisztikusabbá teszi a filmet, az-az érzés, hogy ez olyan mindennapjaink feeling. 2. felbontja azt a konszenzust, hogy csak olyan dolgok lehetnek a vásznon, aminek van hatása a történet további alakulására. Így sokkal váratlanabb, kiszámíthatatlanabb mi fog történni.
Igazából ahogy ezt így leírtam, úgy tűnik, mintha tetszene, de valójában nagyon túlkapásnak érzem ezt, amennyi ilyen vonalból a kutyaszorítóban-ban volt, annyi bőven elég. A semmitmondó dolgokra nem vagyok kíváncsi, nem művészi teljesítmény ilyeneket beemelni.
Olvastam, hogy a Ponyvaregényt kifejezetten a posztmodern filmek egyik jó példájaként tartják számon. Hát, ezen nem lepődök meg. Itt tényleg olyan dolgok történnek, aminek semmi értelme, amiből nem következik semmi. És az ezen való élvezkedés, ezt művészetnek beállítani, hogy pont azért jó mert semmi, értelme, tehát olyan mint az élet, szerintem ez elég problémás. Mondhatni utálom Tarantinot :D
Első vagyok.
Úgy értem, hogy rendben vannak a filmjei, hogy a vágás, az operatőri munka, a forgatókönyv, a stb jól meg van csinálva.
Az, hogy most nekünk tetszenek e a poénok, a párbeszéd, az már más tészta.
Én speciel rohadtul nem szeretem Clint Eastwood stílusát, nem érdekelnek a filmjei.
Viszont azok is rendben vannak egyébként, tehát ott se tudom azt mondani, hogy B kategória, mert amúgy nem az.
Szal írd azt, hogy nem tetszik vagy nem szereted, de Tarantinora nem lehet azt mondani, hogy B kategóriás.
a ponyvaregény szétszívott embereknek készült.
ezért ha te is be vagy szívva miközben nézed,akkor egyáltalán nem lesz se vontatott se unalmas hanem röhögsz a hamburgeres részen és köpni nyelni nem fogsz tudni,miközben vega a mindenható főnök feleségénél egyensúlyoz.
de amúgy tarantino nem titkoltan öltet tolvaj.
fogta a kedvenc filmjeit,meg a kedvenc filmes jeleneteit,összeszedte az összeset és ezek újragondolásából él szinte a mai napig.
a dizni is ezt próbálta a sw-vel,de ott ebből gyalázat lett mert lelketlen matek alapú.
tarantinonak meg bejött mert van benne szenvedély és kikacsintás.
Én sem szeretem Tarantino filmjeit a beteges vonzódása miatt a "kúl erőszakhoz", meg az általában is pozőr karakterek miatt. A Kutyaszorítóbant viszont én is jónak tartom (bár a kúl gyilkolás ebben is nagy szerepet kap, és ebben sem tetszik - és kúl gyilkolás alatt nem a stílusos gyilkolást értem, hanem az erőszak fetisizálását és kvázi "művésziként" való beállítását, amikor attól lesz valaki menő, hogy gyilkolás közben mondjuk Bibliát vagy Sartre-ot idéz).
Nálam ez tök egyszerűen megy: nem érdekelnek a filmjei. Tudom, hogy ha ilyesmit mondok, akkor a legtöbb "filmfan" kiakad rajta. Utoljára azzal akasztottam ki valakit, hogy azt mondtam, nem láttam a Harry Pottereket, A Gyűrűk Urából csak a második részt, és azt is utáltam, és Tarantinót nem sokra becsülöm. Azt mondta az illető, hogy nem is vagyok igazi filmrajongó :-D
Ez van.
Amit Morricone mondott Tarantinóról... azon jót vigyorogtam. Morricone régi vágású zeneszerző, érthető, ha "nem csípi" Tarantinót.
Tarantinóra igaz a fenegyerek jelző.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!