Melyik a kedvenc filmetek, amit akárhányszor meg tudnátok nézni? És miért?

Serenity - sci-fi rajongóként nekem nagyon bejön ez a stílus, imádom a szereplők egyedi humorát.

(Igazából ez a Firefly sorozatban még sokkal jobban átjön.)

Számomra nincs olyan film.Minden filmet ha lehet csak egyszer szoktam megnézni...másodjára vagy harmadjára már unalmas számomra,mert tudom már hogy miről szól,és mi történik benne.

Nagyon ritkán megnézek egy egy filmet 2x,de azt is csak azért mert még tini koromban lehet hogy nem értettem meg teljesen,S azt megnézem újra mai fejjel.

Amerikai szépség, forest gump, pusztító ököl, metalika koncertfilm(tudom ez kakukktojás), i love you philip morrys, a nagy hal, 5.elem, felvéve(ez egy gagyi vígjáték, de nálam valamiért best kategória), sátánka, dexter(sorozat), aladin (disney), argo 1-2, meghasadva, a kísérlet.

Hát ezek jutottak most eszembe, ezeket időről időre újranézem, próbáltam kihagyni a kliséket, mint a gyűrűk ura, meg hasonlóak amiket úgyis írnak majd jópáran, ha sokan válaszolnak.

Akárhányszor mondjuk semmit, de amit rengetegszer néztem már meg, és még meg is fogom:

Halálsoron

Gyűrűk Ura

Harry Potter

Interjú a Vámpírral

Eleven testek

Dolores Claiborne

Marvel filmek

Egy Gésa emlékiratai

Brian élete

Gyalog galopp

Napsütötte Toszkána

#voltmár

Született gyilkosok - Ez a film brutális. A mondanivalója, hogy a média által zombivá butított senkiket megölni nem számít bûnnek, hanem már-már egy tisztogatás a szennyben, egy jó tett. Ez így érdekesen hangzik, de a filmben ez az élmény teljesen átjön. De emellett más mondani valója is van. Oliver Stone zseniális gondolkodású ember. Nagyon erõs társadalom kritikával fogalmaz, és nagyon alapozott tudás és mûveltség alapján, képes mûvészi képekbe önteni a mondani valóját. Ebben a filmben nagyon sok minden megjelenik, amit késõbb megtudva még inkább felértékeli a nézõ a mûvet. "A hét mesterlövésze" mûsorban szépen szétcincálják a témát.

Dogville - Ez a film díszletek erõs mellõzésével készült, de a film végére a nézõ képes látni a nem létezõ falakat. A filmbe való beleélést segíti, hogy a szereplõk utolsó vérig beleélik magukat a szerepbe. Az érzelmek ábrázolása fantasztikus. A történet Amerika születését feldolgozó trilógia elsõ részét képezi és nagyon sok valóság közeli mondanivaló van benne. Az emberi természetet mutatja be és azt, hogy a jótevõknek hol van a helye a társadalomban. Erõs szemfelnyitogatást ad az erkölcsi jóval elvakítottaknak :)

The man from earth - Izgalmas történet, elgondolkodtató, nincs benne hatásvadász háttérzene, ügyesen van fotózva, jók a színészek, magával ragad, lehet róla beszélni.

Rosencrantz & Guildenstern Are Dead - Fantasztikus szemléletet ad a történet feldolgozást illetõen. Zseniális szereplõk játszanak benne. Önmagáért beszél a fotózása. A kosztümök nem mûanyag érzetet, hanem életet sugároznak. Sok, jelentéktelennek beállított idõparadoxon van benne. Rengeteget lehet róla beszélni.

La leggenda del pianista sull'oceano - Egy olyan történet, amit csak mesében és filmben tapasztalhat az ember. Kicsit álom világ, kicsit valóság. Szívhez szóló történettel. Nem láttam embert, akinek ne nyerte volna el a tetszését.

Kirikou és a Boszorkány - Gyönyörû, autentikus rajzokkal készített rajzfilm, amiben nagyon szépen ábrázolják az afrikai mindennapokat. A történet igazi gyerekeknek való, de felnõtteknek is tartalmaz tanulságot. 4-5 éves kor feletti rokonnal vidám szórakozást jelent a családnak. Nem egy kommersz frenchize film, hanem valódi érték.

Léon a profi - Ez volt az elsõ film, amit megnéztem, és elhatároztam, hogy szeretem filmeket. Költõi képek, jó színészi játék, kidolgozott karakterek, egyszerû, de tartalmas történet. Nagyon tetszett, hogy ebben a filmben a "rossz fiúknak" (a gyilkosoknak) drukkolok. Luc Bessonnak örök hálám az alkotásáért!

Mechanikus narancs - Ez egyszerûen alapmû Bronson filmmel eggyütt. Kizárólag (értelmi színvonalat tekintve) 20 éves kor felettieknek!

Chihiro szellemországban - Ez az anime egy klasszikus örök történetet mesél el, ami minden népnek a népmesei történelmében megtalálható, ha nem is ebben a formában. A filmben nagy érzelmek vannak felvonultatva. A rajzolás magával ragadó. A hangulat egy igazi mesevilágot tár fel.

La Haine - A gyûlölet, 1995

Megnéztem és utáltam minden percét a filmnek. Brutális, ocsmány, nagyon erõs érzelmekkel, dühvel keltem fel a székbõl. Aztán elgondolkodtam rajta, hogy mi váltotta ki ezt belõlem? Mi váltotta ki a dühöt, a gyûlöletet és miért? Hiszen ez csak egy mûvészeti alkotás? És még a címe is az, hogy gyûlölet!

Megnéztem még egyszer.

Magával ragadott a zsenialitása a filmnek. Nem is látszik, hogy színészek játszanak. Minden olyan valóságos. Az, hogy a film fekete-fehér segít abban, hogy mûvészetként és kicsit dokumentum filmként, azaz történelemként tudjam értékelni.

Azon felül, hogy a benne lévõ haveri heccelõs szövegek fantasztikusak és viccesek, a mondanivalója véresen komoly.