Szerintetek melyik a jobb film és miért? A Pánik New Yorkban (1953), vagy a Godzilla (1954)?

A Godzilla remek példája annak, hogy egy másolat jobb lehet az eredetinél. A Pánik New Yorkban is klasszikus, de nagyon egyszerű, nem alkotott maradandót. Csak Ray Harryhausen animátor effektjei miatt emlékeznek rá.

A Godzilla ehhez képest nemcsak a műfaj egyik nagyja, de a teljes keleti filmművészet egyik legfontosabb darabja is. Nem a történet vagy a színészi alakítások miatt, amik nem valami kiemelkedők, hanem a történelmi és társadalmi-politikai vonatkozásai miatt. Az egész film a korai 50-es évek Japánjának korképe, ami háborús bombázások és atomtesztek hatásairól, az emberi felelőtlenségről, a háborús vereség, az amerikai megszállás és a hadsereg korlátozásának társadalmi feszültségéről, a hatóságok és a lakosok reakcióiról, a régi hagyományok és az nemzedék közti vitákról szól, és még egy tudományos és humanisztikus mondanivalónak is marad hely.

A Pánik New Yorkban nem ilyen mély. Az atomenergia témája csak mellékes, és a szörny csak egy álmából felzavart állat. Godzilla egy természetfeletti, mitikus lény, és szoros kapcsolatban áll a bombákkal, azaz nemcsak egy állat, hanem egy sokrétű metafora.

Ebből a szempontból nézve a két film külön kategória. Az egyik sima szórakoztató szörnyfilm, és annak pont jó, a másik valami sokkal mélyebb és komolyabb, és szintén jó, még ha nem is tökéletes.

A Pánik New Yorkban könnyebben emészthető, egy archetipikus nyugati szörnyfilm. Gördülékenyebb a történet és a film küllemre is csiszoltabb, az effektek jobbak, mint a legtöbb filmben, ami akkoriban készült. Én személy szerint imádom a stop-motiont, a jelmezes effektek meg nem nagyon mozgatják meg a képzeletem, ezért Harryhausen munkái már alapból előnnyel indulnak nálam. De ez csak egyszerű külsőség.

A Godzilla már elvár történelmi ismereteket is, és főleg japán közönségnek szánták. Teljesen más a megközelítés és a nukleáris üzenet. A Pánik szörnyének rombolása kisebb körű és nem olyan érzelmes, és a legyőzése sem jár akkora áldozattal, mert ez egy lazább film. A Godzilla nem is a szórakoztatásra épít, hanem a készítők nézeteinek kifejezésére, ezért olyan egyszerűek a szereplők és a rendező ezért fényképezte úgy, mintha egy nyers dokumentumfilm lenne, nem pedig valami izgalmasabb tömegszórakoztató film.

Godzilla maga tényleg nem túl kifejező, de ez nem is baj. A valódi hüllők legtöbbjének is üres tekintete van, szóval ez élethű. Ő nem is egy állat, hanem egy sugárfertőzött szörny, ezért a kifejezéstelensége az ember számára idegennek és másviláginak hat. Szerintem a zene, a hangok és a kameranézetek elég jól visszaadták, hogy mit érezhet. Amikor a tengerfenéken alszik és beindul a szomorú zene, nagyon egyszerű eszközökkel sikerült érzelmes hangulatot teremteniük. A filmben sok hasonló "visszafogott" jelenet van, amikor csak a szereplők egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, a zene vagy a kamera fókusza beszél, és ezek néha sokkal kifejezőbbek, mintha nyíltan megmutatták vagy kimondták volna, hogy ki mit érez. Én is jobban hozzá vagyok szokva a nyugati filmkészítéshez, ezért valóban zavar, hogy maguk a szereplők milyen minimálisan lettek kidolgozva. De ezt el tudom nézni, mert igazából elégségesen betöltik a szerepkörüket, szerencsére a szerelmi szálat nem vitték túlzásba, és Japán amúgy is kollektivista kultúra, ezért náluk nem olyan fontos, hogy egy filmben jól kidolgozzák az egyes szereplőket. A legújabb Godzilla filmből is direkt kiiktattak mindenféle klisés személyes drámát és a szerelmi szálat, hogy ne vonják el a figyelmet a fő mondanivalótól.

Nekem a Pánik fő előnye, hogy könnyebben nézhető, a Godzilla viszont nagyon búskomor és lehangoló. Nem olyan szórakoztató, de cserébe ezerszer elgondolkodtatóbb, kifejezőbb és forradalmibb. Messze több egy mezei szörnyes filmnél. Ezért nem véletlen, hogy az utóbbinak lett nagyobb történelmi jelentősége, az előbbiről meg nagyrészt megfeledkeztek.

Radioaktív fertőzést terjesztett, ez tán nem volt épp elég?

Egyébként az ősi betegséges dolog tényleg jó ötlet. Nagyon sok időutazással vagy őslényekkel foglalkozó mű megfeledkezik róla, hogy más korszakokban teljesen másmilyen kórokozók éltek, és ezek sokkal veszélyesebbek lehetnek az emberekre, mint mondjuk egy dinoszaurusz.