Miért van ez az ellentét?

Mert a JP a dinók nélkül is érdekes és szórakoztató. Emlékezetes szereplők, jó szövegek és jó alakítások vannak benne, a zene fülbemászó és a hangulat meg a film mondanivalója is szépen átjön. Minden jelenet, minden helyszín emlékezetes a maga módján.

A Godzillában az érdekes emberkarakterek túl kevés szerepet kapnak, a film pedig túl komor, de nincs rendes mondanivalója. Az, hogy mindig félbevágják a harcokat, fokozza az ember türelmetlenségét. A JP-ban a dinoszauruszok szereplése egyenletesebben van elosztva, rövid, de kielégítő jelenlétük van. A többi jelenetben az emberi szereplők viszik a filmet. Ugyanilyen mondjuk a Cápa vagy az Alien, amikben a hangulat és a szereplőgárda annyira magával ragadó, hogy szinte fel sem tűnik, hogy a címszereplő alig szerepel bennük.

Tegyük hozzá, hogy Godzilla a filmjeiben általában nem szerepel sokat, és sokszor más szörnyek is vannak rajta kívül, akikkel osztozik a film játékidején. Például az 1965-ös Invasion of Astro-Monster-ben Godzilla még a 2014-esnél is kevesebbet szerepel. De az a film mégis egy kedvelt kultuszmű, mert szórakoztató és az emberi szál is egész jó.

A 2014-es film rendezője arra épített, hogy a filmvégi rövid szörnyjelenet nagyobbat üt, ha a film többi része visszafogott és sejtelmes. Szembe akart menni a mai Hollywood-i látványfilmekkel, amik szinte folyamatosan zúdítják a nézőkre a speciális effekteket. Ugyanezt a stratégiát alkalmazta Darth Vader szerepeltetésére is az új Star Wars filmben. Én nem ítélem el ezt az alapötletet, de ha egy filmben keveset mutatják a főattrakciót, akkor különösen fontos az épkézláb forgatókönyv meg a jó szereplők, hogy a néző ne unja el magát. A 2014-es Godzilla forgatókönyve túl sok író kezén ment át, nem volt meg köztük az összhang és még pár érdekes jelenetet is kivágtak, ezért lett olyan lapos a film.