Tudtok ajánlani egy japán embernek jó magyar filmeket?

Onnantól kezdve hogy a míves gondolatokat alá lehet támasztani konkrét bizonyítékokkal, már nehéz lenne álművészetről beszélni. Valóban nem könnyű film, nem is kell szeretni, magam is jobban kedvelem a közérthetőbb filmeket.

Íme pár bevezető elemzés, hogy értsd, mitől tudatos alkotás például a Werckmeister harmóniák és nem egy művészszerepben tetszelgő mű:

[link]

[link]

Én nagyon is jól értem hogy tudatos mű, de onnantól kezdve hogy ezt nem Tarr Béla írta, pusztán egy szubjektív vélemény. Ami pont ugyanazzal egyenlő, ha valalki azt írja Képi megvalósítás egy emberközpontú perverzióról, mely élvezettel időz el lealacsonyodott emberek fetrengésén, mosolyra húzott szájjal tudomásul véve, bármit megtehetek velük. Isten vagyok aki ujjaival kavargatja porszemek káoszát. (csak vegyük alapul a nyitójelenetet)

Az előzőben (a már megírt kritika) lírai magasröptűségként emeljük piedesztálra, a másiknál elferdült normalitásról beszélünk.

Én nem akarok senkinek a tyúkszemére lépni, de nagy igazság az hogy amit meg kell magyarázni az meg van...:-)

Emlékszem olvastam régen cikket ami arról szólt hogy egy igen elismert műértő oldalakon át elemezte Nagy László versét, melyet a költő elolvasva csak annyival kommentált, ez hülye. Én nem akarom lekicsinyelni az ilyen filmeket, sem pálcát törni felettük, csak egyszerűen úgy érzem ha nem születtek volna meg nem lett volna tőle kevesebb a világ, de így vagyok a méregdrága hordhatatlan divatbemutatókra készült ruhákkal, és az olyan festményekkel is amin sárga alapon van egy négyzet, amit keresztez három hullámos vonal, és milliókat ér. A film számomra kell hogy valami élményt nyújtson. Vagy jót vagy rosszat. Tarr Béla filmjei bennem nem hagynak semmit csupán olyan érzést hasznosabban is el tudtam volna tölteni ezt az időt. És persze ez is egy szubjektív vélemény.