Melyik a kedvenc jelenetetek a Jurassic Park sorozatból? És melyik jelenetet utáljátok a legjobban?

Akkor már én is megírom:

Az első részben a kedvencem talán az a pillanat lehet, amikor a főszereplők először megpillantják a dinoszauruszokat. Az nem csupán ebben a címben, vagy akár a franchise-ban kiemelkedő, de filmtörténet pillanat, szerintem szerepel a legismertebb filmjelenetek listáján.

Szorosan mellette állnak azok a jelenetek, amikor például a gallimimusraj megriad, és a tyranno elkap egyet közülük, vagy amikor Hammond kifejti az asztalnál, hogy ez számára egy vízió, egy küldetés, a tudomány csodálatosságának diadala)

De sokat lehetne még mondani, hiszen az egész film mai szemmel sem öregedett meg, most is működnek a vizuális trükkjei. Köszönhetően, hogy itt még majdnem minden látott dinoszauruszt fizikailag megépítettek, amikor a beteg triceratops oldalát hallgatják, bámulatos, de amikor a tyranno betöri a kocsi panorámatetejét, az is páratlan, a dilophosaurus is valódi matéria a képen, CGI-t csak nagyon rövid időkre, és takarva használnak (például a tyranno esetén éjjel és esőben), csakis ott, ahol másképp nem lehetett megoldani, az újabb trilógiában pedig minden televan ezzel a kics.szett, megfoghatatlan sz.r CGI-jal.

Még ott is, ahol megépítették animatronikával (a JW3 kapcsán mondták, hogy soha ennyi nem volt még a franchise filmjeiben), ott is képesek voltak _utólag_ CGI skin-t ráhúzni az animatronikára. Az ember szeme kifolyik tőle, egyszerűen leesnek a képernyőről, annyira kilógnak. Nincs bennük valós, fizikai megtestesülés, így pedig egy pillanatra sem húz be hangulatilag egyik új film sem.

A második filmnek a koncepcióváltása tetszik, hogy eddig egy parkban, kvázi állatkerti körülmények között láthattuk az állatokat, itt pedig természetes közegükben, vadon, és ez nagyon izgalmas, új ízt ad. A kedvenc jelenetem pedig talán az, amikor a tyranno a kertek alatt bandikol, a medencéből iszik, és elkapja a kutyát, majd benéz a gyerekszoba ablakán.

Miért?

Mert a dinoszauruszok fenyegetését így tette testközelivé, átélhetővé. Korábban csak egy messzi szigeten voltak, valahol távol, egy ócánnal elválasztva a mi világunktól. Az ember hatolt be az életterükbe, "minek mentek oda". Itt viszont már a mi életterünkbe kerültek át. A veszélyt elhozták a mi kertünkbe, a mi házunk szobájának ablaka alá, többé már nem csupán egy távoli rémképet jelentettek, hanem itt vannak, a(z eddig) biztonságos otthonunkban. Nagyon jó írói/rendezői munka volt ez, és nagyon hatásos hangulati elem.

Kedvenc jelenetem talán a raptorok vadászata a magas fűben - működtek a horror klasszikus filmes eszközei, úgy keltett ez rettegést, hogy nem is láttuk a fenyegetést, és a legparább az volt, hogy ebből az okból nem is lehet tudni, ki lesz a következő áldozat, csak tűntek el a szerencsétlenek.

De szép (az első rész brachiosaurus-jelenetéhez hasonló) pillanat az is, amikor először találkoznak a stegosaurus-családdal, vagy amikor a compik szétszedik az elcsavargó zsoldost, és a dinoszauruszok befogása is emlékezetes.

Hadd jegyezzem meg újra, mennyire felértékeli a filmet itt is az új trilógiával szemben, hogy mind a stego, mind az eltört lábú tyranno fióka _igazi_ modell, ott van, megépítették, nem csak egy digitálisan felhúzott sz.r.

Ami részt sosem szerettem: a kocsik letolása a szakadékba. Számomra egy végtelenül túlnyújtott jelenet, bőven hosszabb, mint lennie kellene, ez a lassúság pedig megöli az izgalmat, sokkal tovább egyensúlyozik Sarah a szélvédőn, mint kellene, sokkal tovább nyújtják egymásnak a kezüket, sokkal tovább csúszkál el a sárban a pasas, hogy az már börleszkké váljon, és sokkal tovább vánszorog az a lámpa a fogasról, amiről úgyis tudjuk, hogy majd le fog esni, és kitöri a szélvédőt. Kevésbé elnyújott, feszesebb tempóban jobb lett volna ez a jelenet, így számomra vontatottá vált.

Azt sem szeretem, hogy felvezetik a vadászpuskát, majd mikor használni kellene, egy bornírt okból nem megy, beleakadt a hálóba. Ez nálam egyenértékű a "beülök a kocsiba az üldözőm elől, ami pont akkor nem indul be", vagy a "jön a vonat, de én vacakolok a biztonságiöv kikapcsolásával" gagyi filmes toposzokkal.

A harmadik részt is imádom, egyfelől azért, mert behozták a köztudatba az addig alig ismert spinosaurust, másfelől mert itt is törekedtek a kor legmodernebb tudományos eredményei szerinti ábrázolásra.

Kedvenc jelenetem, bár sok van, de közülük a velociraptoroknak nagyjából az összes része ilyen, ahogyan csapdát állítanak a szenvedni hagyott emberrel, vagy amikor megtalálják a fészkeiket, vagy amikor egy raptor észreveszi, hogy felfelé ki tud mászni a ráhajtott ajtó szorításából.

Itt lettek igazán intelligensnek, veszélyesnek bemutatva, akik nem az erős állkapcsuk, vagy a nagy fogaik miatt annyira fenyegetőek (más kérdés, hogy nagyon valószínű, hogy egyetlen raptor-féle sem volt ilyen intelligens egyébként, de a film világában addig csak hivatkoztak az intelligenciájukra, itt viszont nagyon jól ábrázolták is ezt a képernyőn - és kifejezetten jó kontrasztot állítottak ezen tulajdonságukkal a tyrannonak, hogy méretük kicsi (vagy legalábbis kisebb), de mégis vannak legalább annyira veszélyesek ők is, mint a puszta méretével és erejével félelmet keltő rex).

Sokan elutasítóak a 3. résszel szemben, mert az "imádott Rexy" olyan gyorsan elpusztul a spinosaurus által. Csakhogy ez a franchise a dinoszauruszokról szól, nem pedig a t-rexről.

És ez valójában egy nagyon tudatos, és jól átgondolt jelenet volt.

Ugyanis teljesen világos, hogy harmadjára is elsütni, hogy menekülnek a szereplők a tyranno elől, úgy, hogy ezt a fenyegetést előtte két filmben már sikeresen legyőzték, nyilvánvalóan súlytalan lett volna ismét.

Így kellett egy még nagyobb ragadozó - és ez az akkor még alig ismert spinosaurus volt.

Ahhoz pedig, hogy a renoméját ennek az ismeretlen fajnak előre megalapozzák a film nézői számára, a kézenfekvő eszköz az volt, hogy az addigi sztárt, a tyrannosaurust kettéharapja - ezzel elültetve a félelmet a nézőkben: egy nagyobb ragadozó, ami megölte a tyrannosaurust.

Ezáltal volt súlya a filmnek a néző számára.

Hosszabban nem alapozhattak volna meg a spinosaurusszal szembeni rettegésnek - a tyrannosaurusnak volt több évtizednyi előnye, a legismertebb faj, a köztudatban általanosan jelen volt, nem kellett bemutatni senkinek sem már az első film előtt se, elég volt csak a nevét mondani, a spinosaurust viszont a semmiből kellett egyszeriben félelmetes ragadozóként prenzentálni, és erre tizenpárperc volt csupán - erre volt hasznos ez a jelenet a film szempontjából).

Az új trilógiát általában véve nem becsülöm sokra.

Az első részben még van szerethető rész számomra, hogy látjuk működni végre a parkot, úgy, ahogyan azt megálmodta Hammond. Plusz itt jelenik meg a számomra egyik legérdekesebb mezozoikus faj, a mosasaurus.

A baj az, hogy ahelyett, hogy ezt élvezhetnénk, szinte azonnal be is üt a baj. Ha ebből láthattam volna másfél órát, oké lenne. (Alapvetően is megnéznék már végre egy olyan Jurassic-filmet, ahol kivételesen nem romlik el semmi, és csak élvezünk egy működő napot a parkban. Azt már három filmben láttuk előtte, hogyan menekülnek pánikoló emberek nagy állkapcsok csattanásai elől.)

De az, amivé ezután elkanyarodott a film, számomra vállalhatatlan. Ez az indominepátrusz, ami jetpack-kel repül, lézersugarat lő a szeméből, és szatelliten nukleáris csapást indít, számomra kabaré.

Annak kapcsán pedig embert még nem láttam komoly arccal ülni, hogy katonai célokra akarják használni a raptorokat.

Nem, nem azért, mert a raptorok veszélyesek, és hát mégis hogyan gondolták, hogy megszelídíthetőek. Nem.

Hanem mert ez alapvetően irreális szituáció. Mi a frászt csinálna egy raptor nem is egy harckocsival, hanem akár csak egy páncélautóval?

Tudom, bin Ládenéket ezzel kergetik ki a barlangból. Akkor már miért nem használnak most is erre mondjuk párducokat? Az emlősök a legintelligensebb halmazt alkotják az állatvilágban, valóban idomíthatóak, és legalább annyira halálos ragadozó egy párduc, mint egy raptor - de nem használják katonai célra. Nos, oka van. Mert működésképtelen elgondolás, hülye ötlet ez a valóságban.

Tudom, film. De miért kell elmenni hibbant irányba...? Csak mert film? Az előző részek, amellett is, hogy tudományos-fantasztusak voltak, de abszolút életszerűek. Hihetőek.

Ez nem.

A második részben még kevesebb a szerethető rész. A vulkánkitörés során a szigetről menekülő állatok rövidke jelenete az egyetlen, ami ér valamit számomra - de még ezt is elrontja az a szájbab.szott CGI. Még az a kiqrt farönk(!) is, ami mögé elbújnak, CGI. Egy CGI vulkán tör ki CGI köveket hajigálva a CGI fákra, amik a CGI füvön dőlnek ki. Semmi nem igazi azon a képen, egy háttér előtt vették fel az egészet, és még arra a rohadt rönkre is sajnálták a pénzt.

A film halála, hogy a CGI mára olyan olcsóvá vált, hogy olcsóbb megcsinálni azt a kics.szett farönköt is CGI-jal, mint odatenni a stúdióba egy igazit, amit praktikus effektekkel törnek szilánkokra.

És ez az egész új trilógiára rányomja a bélyegét sajnos (ha legalább a látvány mentené, amit az írói munka elkefélt).

Nos visszatérve, itt is igaz, hogy azt fenntartások nélkül tudnám befogadni, ha a film alap konfliktusa ez lenne, azaz hogy mi lesz a dinoszauruszokkal, és miként pusztítja el a helyi faunát ez a természeti katasztrófa. Hosszan tudnám nézni csak ezeket a történéseket.

De ehelyett átmegy a film ezzel a indofszsággal megint egy olyan hülye helyzetbe, hogy inkább már egy Alien-film lesz belőle, csorgó nyállal, és sarló méretű karmokkal, és itt már teljesen fókuszt vesztettek az alkotók. Itt már nem vadállatokat látunk, hanem szörnyeket.

A harmadik World-filmben már ennyi menthető sincs. Az egész kuka.

Amíg az előző két filmben még mindig találtam valami apróságot, valami szerethetőt, ami megfogott, ahogy mondtam, az első filmben a működő park, ami az egész filmből mindösszesen csak 15 percet tesz ki (tudom, mert kivágtam egybe a jeleneteit), a második részből még ennél is rövidebb ez a tartalom, csupán a sziget elpusztulása a vulkánkitörés által. De(!) mindkét filmben volt legalább valami, valami kis dolog, ami tetszett. Bár azóta sem néztem újra másodjára egyiket sem, de ezeket a részeket időnként visszanéztem/visszanézem.

Ebben a harmadikban azonban tényleg semmi ilyen nincs számomra. Nulla. Abszolút semmi.

Főleg ahhoz képest, hogy mit _vártam_ tőle, értékelhetetlen.

Azt hittem - mert így is kommunikálták -, hogy itt majd a dinoszauruszok minőségi jelenlétén lesz a fókusz. Ehelyett kaptunk egy totálisan idegen Bond-filmet.

Én elhiszem, hogy az autós üldözés több pénzt hoz a kasszáknál, és csináljanak akkor ilyen filmet, nem fogom panaszolni, rendben, csak akkor ne nevezzék így, mert ez a fogyasztók megtévesztése.

Azt gondoltam, az első két film után ők is érzik az anyagi és kritikai visszejelzésekből, hogy ez az irány kudarc, és a harmadik, lezáró részre összekapják majd magukat - ezt is ígérték. Azt mondták, ebben a részben nem lesznek művi, hibrid dinoszauruszok (igazi fellelkesítő érzés volt, bár el azért nem feledtette az elborult agyszülemény, indominus rexet és az indoraptort), és hogy soha ennyi animatronikát még nem csináltak eddig Jurassic-filmben, mint most (örömtáncot jártam a hírt olvasva), sőt, hogy ezúttal már a tollak is megjelennek a dinoszauruszokon végre - amivel már öt(!) film volt adós a rajongók körében.

Majd kijött az eye candy prológus, és csak tovább erősítette a hitemet, hogy itt valami igazán nagy dobásra készülnek most, és soha nem fordítottak még ilyen figyelmet a dinoszauruszok hiteles és tudományosan pontos szerepeltetésére.

Elmondom, mit éreztem ehelyett én:

- Egy íztelen-színtelen-szagtalan antagonistát,

- Egy raklapnyi karaktert összegereblyézve, akiknek nem hagynak elég játékidőt, és érdemben nem kezdenek velük tulajdonképpen semmit dramaturgiailag,

- Történet gyanánt mediterrán városi autósüldözést, leszakadó hídon átugratással és felrobbanó helikopter becsapódásától összedőlő toronyházzal,

- És ahol a dinoszauruszok kapják messze a legcsekélyebb figyelmet, helyette nézhetjük a totálisan érdektelen rovarokat végig a film alatt, és amikor meg is jelenik egy-egy faj pár felvillanásig, képesek voltak az animatronikára CGI skint(!) felhúzni. Istenem, miért...?? Itt már egyszerűen tényleg nem értem, mi a motiváció, nem lehet a pénzspórolásra fogni, hiszen belefektették a munkát a valós matéria fizikai megalkotásába. Tényleg ne látnák, hogy a CGI minden esetben leugrik a képernyőről? A legjobb CGI sem olyan jó, mint a legrosszabb maszkmunka és animatronika.

Én azt hittem, hogy az első rész katonai felhasználású idomított raptorainak blődsége, az inkább már cyborg indominus rex, és a tűsarkúban futkosás után nincs lejjebb. Aztán jött a második film, és a gyerekszoba ablakán kilinccsel benyitó indoraptor után tényleg azt hittem, hogy innen már nincs hova lejjebb.

És a harmadik mindennek alá helyezte magát, méghozzá azzal, hogy ebben igazán már dinoszauruszok sincsenek, csak lángoló, zuhanó repülőgép hangárjából kiugráló Tom Cruise.

És nem az elborult classic-rajongó szól belőlem, én, ahogy írtam, a "kánon" által kiátkozott Jurassic Park 3-at is nagyon szeretem, a spinosaurus máig az egyik legérdekesebb faj a szememben, és bár azóta ugyan már elavult módon, de az _akkori_ tudományos ismeretek szerint nagyon pontos képpel ábrázolta ezt a fajt a film. Még azt is vászonra vitték, hogy a spinosaurus tudott úszni - ami akkor még nem volt bizonyítva, erősen vitatott téma volt tudományos körökben, azóta beigazolódott, hogy ez az előremutató gondolat helyes volt. Sőt, megjelenik a raptorokon a részleges tollazat.

És ez a lényeg. A legelső Jurassic Park, amit 30 éve(!) forgattak, annyira aktuális és naprakész tudományos háttérrel bírt, hogy nem csupán egy sor dologban úttörő volt (a dinoszauruszok melegvérűsége, a madarakkal való kapcsolata a hüllő-mivolttal szemben, a helyes testtartás a farkukat vonszoló, lomha állatok és a felegyenesedett hátú T-Rex helyett, stb - mindez akkor még forradalmian új kép volt róluk a szélesebb közönség előtt), de a benne látható dolgok jelentős része még ma is(!) megállja a helyét tudományosan, azóta sem haladtuk meg. A maga korában pedig formabontó volt, hogy szakított a klisékkel.

Persze, a deinonychus a velociraptor nevét kapta a jobb csengés miatt (amik amúgy is közeli rokonok, inkább csak a méretükben különböznek), a dilophosaurust pedig némileg lecsökkentették, hogy beférjen a kocsiba (bár ugye ez nem feltétlenül hiba, minden állat kicsiként kezdi, és úgy nő meg, nem eleve kifejletten születik), és kapott filmes gallért meg fiktív méregköpést, igen. De sokkal több az ellenpélda.

És _ezért mondom_, hogy az új filmek egyszerűen nem méltóak a címhez, mert nem követik ezt a fajta szellemiséget.

Lehet azon vitázni, hogy dolga-e egy mozifilmnek tudományosan - a kora adta lehetőségek szerint - pontosnak lennie, vagy elég "ha csak szórakoztat", és azon is, hogy kinek mi is a szórakoztató.

De az tény, hogy az új trilógia nem viseli magán ezt a - számomra fontos - vonást.