Csak szerintem sz*r az összes Godzilla film?

Nemcsak szerinted szarok, sokan vannak így, de azért tisztázzuk a dolgokat. A legtöbb rétegfilmnek minősül és az "olyan rossz, hogy már jó" kategóriába sorolható, de komolyan, az eredeti, 1954-es klasszikust hogy a csudába lehet leszarozni? Az egy kiváló, nagyon komoly, szinte már művészi értékű alapfilm (a saját kategóriáján belül legalábbis az). Remek nemcsak mint film, hanem a készítésének története is azon kevés eset közé sorolható, amelyben külön-külön is kiváló szakemberek közösen építették fel a víziójukat, és a filmvilág egyik legnagyobb legendáját alkották meg.

Az 1998-as próbálkozás még önmagában is szar, mert még ha el is tekintünk attól, hogy minden idők egyik legrosszabb filmfeldolgozása, attól még ott van a béna szereposztás és pocsék alakítások (tisztelet a kivételnek, Reno a király), a béna humor, az unalmas akció, az értelmetlen történet (komoly, egy 100 méteres állat észrevétlen jár-kel egy 10 milliós városban és úgy ássa fel alatta a földet, hogy semmi sem érzékeli?) és a nyakatekert, röhejesen pontatlan tudomány. Ez a film is maximum egy bűnös élvezetnek tekinthető. Sokat mond, hogy maga a kiadó stúdió is belátta, hogy hiba volt legyártani, és hogy a készítők is szinte mind rossz emlékekkel gondolnak rá vissza. Azt meg gondolom meg se kell említenem, hogy a szörnyes filmzsáner kedvelői is a műfaj egyik nagy szégyenfoltjának tartják. Vagy hogy többen ennek a filmnek a kudarcára vezetik vissza azt, hogy milyen kevés mainstream óriásszörnyes film jött ki az utána következő évtizedben. Egyszerűen olyan csapnivaló volt, hogy tönkre vágott egy egész műfajt.

A többi japán filmhez amúgy sem érdemes úgy hozzáállni, mintha valami igazán minőségi, csúcs színészekkel és effektekkel rendelkező filmélményt várnánk el. Mindent a helyén kell kezelni. A Godzilla filmek tipikusan olyan laza, ártalmatlan szórakoztató filmek, amik "jó, régi módi" kikapcsolódást nyújtanak. Másfél órára megfeledkezünk a világról és gyermekszemmel nézzük, ahogy szörnyek verekednek és városokat rombolnak, és ámulunk vagy nevetünk a hagyományos, fizikai effekteken. A hülyébb részeken is mosolygunk. Ezek nem nagy költségvetésű, éveken át gyártott grandiózus látványfilmek, de nem is komolyan veendő művészfilmek. Önálló kategóriába sorolandók a japán speciális effektusos B filmek óriásszörnyes műfaján belül, tehát annak a mércéjével mérendők. A leghülyébb dolog lenne úgy állni hozzá egy Godzilla mozihoz, hogy "na, most megnézünk valami reálisan megalapozott és magát komolyan vevő filmet". Ez olyan lenne, mintha azért kritizálnánk mondjuk egy bunyós Bud Spencer klasszikust, mert nincs benne borongós szerelmi dráma, és hogy milyen irreális, hogy az ütéseknek rajzfilmhangjuk van.

Számomra például több szinten értékelhető a sorozat, bár egyszerre én se bírok megnézni belőle több részt. Vannak persze csúnya kivételek, de a legtöbb film nekem a következőket nyújtja:

- Fantáziadúsak, és élvezetes nézni, hogy miféle szörnyeket, idegeneket és háttérsztorikat tudnak kitalálni. Nem nagyon törődnek az olyan dolgokkal, mint a valósághűség vagy logika, hiszen ezek nem atomkomoly művek, szabad utat adnak a kreativitásnak és a fantasy világ kibontakozásának.

- A szörnyek a mellett, hogy érdekesek, sokszor nagyon szerethetők is, mert személyiségük van. Nemcsak bömbölnek meg mennek előre, vannak érzéseik is. Sokszor a legemlékezetesebb részek, amikor emberekként viselkednek.

- A fergeteges szuperképességek miatt az egész kap egy adag shonen anime vagy szuperhősképregény stílusú fűszerezést. Nem csak nagyra nőtt állatokat látunk, hanem szuper erejű hősöket és gonoszokat. Godzilla például olyan, mint Son Goku és Vegita keveréke, csak éppen szörnyként néz ki, és nem a kezéből, hanem a szájából lő.

- Eleve nagyon szimpatikus a szörnyek alapötlete, miszerint nem férnek bele az emberek világába, hanem egyfajta kívülállók, akik mégis folyton az emberekbe ütköznek és végső soron sokszor nekik is köszönhetik a létüket. Ez ad egy réteget a filmek kettős világához, és az ilyen "ellentétes világok ütközése" típusú történetek nagyon érdekesek tudnak lenni. Godzillában például az fogott meg nagyon, hogy ő a természeti őserők és az emberi bűnök meg a modern technika keverékének eredménye. Nem tartozik már se a természethez, se az emberekhez, mégis mindkettővel kapcsolatban áll, és ez adja szerepkörének összetettségét. Kár, hogy ezt a filmek nem nagyon akarják kifejteni, de hát nem is a filozófia miatt nézik őket az emberek.

- Aztán filmgyártási szempontból, az effektek nagyon szórakoztatók tudnak lenni. Ha belegondolunk, milyen aprólékos munka kellett egy-egy városmakett felépítéséhez és ahhoz, hogy minden élethűen essen szét vagy robbanjon fel. Micsoda erő és kitartás kellett, hogy félmázsás jelmezekben mászkáljunk és verekedjünk. A Godzillát alakító kaszkadőrök a legkeményebb általam ismert színészek közé tartoznak, és szerintem tiszteletet parancsol, hogy akkor is szerepben maradtak, ha komoly sérüléseket szenvedtek. Nem holmi piperkőcök, akik nyafognak és ezzel a stúdió idejét és pénzét pazarolják, hanem vérprofik, akik egy tisztességes japánhoz méltóan komolyan veszik a munkájukat.

- Aztán ott van az is, hogy milyen összehangoltság kell egy komolyabb jelenet leforgatásához. Egy adott szörnyet olykor akár egy tucat stúdiómunkás irányított, és nagy figyelem kellett, hogy összhangban legyenek a pirotechnikával, hogy az épületeket látványosan rombolják le, és hogy úgy időzítsék a mozgásukat, hogy a kész filmen fele sebességgel visszajátszva is jól nézzen ki. És mindezt filléres költségvetésből és szűk határidők alatt kellett összehozniuk. Bármilyen primitív is a legtöbb effekt, le a kalappal a szakemberek elkötelezett munkája előtt. Néha nagyon kielégítő tud lenni, ha egy agyatlan és lelketlen amcsi CGI orgia megtekintése után megnézünk egy olyan filmet, amiben az effekteken érezhető a valódi anyagok textúrája és az igazi fizikai hatások ereje.

- Másrészt sokszor pont az "átlátszó" effektek adnak hozzá az élvezethez. A japán szörnyfilmeknek van egy sajátos "vizuális stílusviláguk", mint ahogy az animék is máshogy néznek ki és másmilyennek érződnek, mint az amerikai rajzfilmek. Nem mindig kell, hogy elvárás legyen, hogy egy effekt teljesen élethű legyen, néha elég, ha átadja a lényeget.

Lényegében ennyi. Az eredeti egy remek, elismert katasztrófafilm és társadalomkritika. A legtöbb másik meg szerethető, laza, odaadással készített szörny/akció/sci-fi/fantasy/komédia film, amiktől megint gyereknek érezhetem magam és amikről órákon át társaloghatok más geek-ekkel. Lehet, hogy objektíven nézve szemetek, de ez elmondható a legtöbb sokak által imádott réteg- illetve kultuszfilmre is, és a saját kategóriájukon belül helytállnak. Amik meg nem, hát azokat meg jól esik szapulni, és legalább azok se unalmasak.

Az 1998-as adaptáció megpróbálta magát többnek beállítani, de éppen hogy kevesebbet nyújtott. Nemcsak agyatlan volt, de lelketlen és lenéző is, és szerintem megérdemli azt a fogadtatást, amiben részesült: a legtöbb ember már rég megfeledkezett róla, a rajongók meg máig szapulják, mert olyan szinten sértette meg őket. Akinek meg tetszett, az örüljön annak, hogy kapott egy számára szórakoztató filmet, amivel ellehet. Ők legalább jól jártak a filmmel.

Az újról meg nem tudok nyilatkozni, abból megnéztem a Godzillás részeket a Youtube-on, a többi meg nem érdekel. Azt tudom, hogy ezt sokkal jobban fogadták, és a stúdió is jól járt vele, de nem lett valami világsiker. Ha visszaemlékszek, hogy egyes fórumokon miket olvastam, miket vártak a filmtől, hogy hoz vagy egymilliárd dollárt vagy hogy ez lesz az évtized filmje, hát... az nem jött be.

Azta, ez hosszabb lett, mint gondoltam. Megértem, ha átgörgetnek rajta.

Annak, aki nem akar belekezdeni: elég az utolsó három bekezdést elolvasni.