Amerikai Szépség című film "zacskós" jelenetéhez milyen mondani valót társítanátok?

A főszereplő fiú képes volt az élet legapróbb, legegyszerűbb dolgaiban is a szépséget meglátni. A műanyag zacskó úgy táncolt, mintha csak egy ember lenne.

És amikor a lánynak megmutatta ezt a felvett filmet, akkor az nem kezdett el fanyalogni, hogy "ugyan már, mi ez a hülyeség, te őrült vagy", hanem azzal, hogy neki is tetszett ez a film kiderült, hogy a fiú végre lelkitársra talált.

A kettes válaszoló megírta, miért kérdezel megint ugyanúgy rá, mint a kérdésben?

A srác pusztán meglátta a szépséget abban, ahogy a szél játszik a zacskóval és olyan érzést keltett benne, mintha táncolna a zacskó.

Csak az lehet ebben a fura, hogy egy zacskóról szól, de ugyanezt a jelenséget/érzést mi is megtapasztaljuk a való életben. Pl, ahogy nézzük a tenger hullámzását vagy a felhőket, ahogy vonulnak az égen és ki-ki bújik a nap mögülük. Vagy ahogy a víz a partot mossa és a homok kisimul, bármi ilyen apróság, amiben az ember meglátja a szépséget. Mindenkivel előfordul ez, mindenki tudna rá példát mondani.