3 éve láttam egy horrorfilmet és még mindig félek. Veletek volt ilyen? Hogyan tettétek túl rajta magatokat?

Háát, Joker szerint ez nem működik.

Egyzserű, ezek a dolgok nem léteznek.

Mondjuk nem véletlenül tezsik ki a korhatár jelzéseket, perszeb hogy nagy fiú voltál. Én se szoktam ezekre sokat adni, de a hoerrorokat sosme szerettem. Mind gagyi filmileg, nyálcsorgatónak meg minek nézzem.

Nézzél egy darabig cska kedves filmeket, mondjuk H2o, én pici pónim, szomszédok, farm ahol élünk. De olvashatsz is, ilyenkor jobban hazsnálod a fantáziádat, tehát erősebb az inger.

Esetleg kérdezd meg ezt az Önismereti rovatban is, vagyis itt:

http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__onismereti-ker..

Itt sok kérdés van félelmekről, saját emberi természetünkről, amit sokszor nem értünk. S ha olvassák olyanok, akik jobban értenek a pszichológiához, emberi természethez, talán könnyebben segítenek, mint itt a filmes részen.

Mert szerintem ez inkább önismereti kérdés. Hogy miféle lelki tényezők állhatnak emögött...

De a legfontosabb, hogy nehogy úgy gondolj eztán magadra, mint valami beteg emberre. Tudatosítsd magadban, hogy egy igenis egészséges ember vagy. A félelmeink pedig, melyek sokszor ösztönösek, leküzdhetők...

Hajrá!;)

Én az első horror filmemet 6 vagy 7 évesen láttam, most 20 vagyok. Nekem akkor a szüleim elmagyarázták, hogy ez nem valódi. Idáig nem ismertem ezt a filmet, de most megnéztem. Sztem próbálj meg több horror filmet nézni, de előtte interneten olvass utána, hogy mik a tipikus horror film elemei (pl.: egyedül egy sötét szobában az ember azt hiszi, hogy megmenekült,de hirtelen megjelenik mögötte a szellem) és ezután jókat fogsz nevetni, hogy a legtöbb horror mennyire sablonos. Most ismeretlenül is már előre tudtam, hogy mi fog következni.

Ha vannak barátaid, akkor hívd össze őket közös horror mozizásra. Eleinte nappal nézzétek, mert akkor nem annyira parás, de szépen lassan, fokozatosan el tudsz így jutni odáig, hogy ne félj az ilyen filmektől. Sőt egy idő után már meg is fogod unni. Sajnos én már régóta nem tudom élvezni a horrort ez miatt. Tűl sokat láttam.

Több ismerősömnek ajánlottam ezt a módszert és nekik bevált. :)

Rám a horror filmek sosem voltak nagy hatással. Igazából ma készülnek olyanok, amik kicsit többet adnak a pszichológiára és egy egy jelenet megragad bennem, ha egyáltalán megnézem.

Én nagyon kicsi voltam amikor a kampókezet láttam és végig röhögtem, nem azért mert tetszett amit láttam, hanem mert zavarban voltam, hogy nekem talán félnem kéne, de nem félek tőle, mert nagyon jól tudtam, hogy ezek csak trükkök és ilyen nem létezik. (viszont mint minden kis gyereknek nekem is megvoltak a mumusaim, de azokat nem filmekből vettem) A kampókezet nem tudtam a mumasaim közé sorolni akárhányszor is láttam 10 éves korom előtt (úgyértem 1. rész 2. rész, többet és többször szerintem nem láttam belőle) A cápa miatt (meg kellett nézni nagy szám volt akkoriban) sok embernek lett cápa fóbiája úgy hogy nem is a tengerparton élt...

Én megértem hogy félsz. Ezért mondtam hogy próbálja kicsit átprogramozni a gondolataidat. Amit csak kedves filmekkel/könyvekkel tudsz megtenni. Ne picsuljál hogy félsz, érd el hogy a a gumi macikra gondolsz elalvás előtt és nem valami félelmetes dologra. ... Vagy amire akarsz. Az x akták nem alkalmas erre. Vedd elő gyerekkori rajfilm gyűjteményedet, vagy egy Lázár Ervin kötetet. ez utóbbi még értékes és érdekes olvasmány is, de ha eddig kihagytad jöhet a Lessie vagy Fekete Istvány könyvek. Vagy Rejtőt, nna ott lélegzet elállító kalandban részesülhetsz predátor nélkül is ;-)

De nagy a választék, ehhez már a te kreativitásod kell. Jules Verne, régen volt ugyan népszerű, de a minőségét megőrizte.