Miért szeretitek Quentin Tarantino filmjeit?

Tarantino alkotott egy filmes nyelvet. Akciódráma, akciófilm paródia, vagy valami ehhez hasonlót, egyszerűbb Tarantinos filmnek írni. Kétségtelenül nagyon erős párbeszédekkel. Gondolj a becstelen brigantik elején lévő párbeszédre. Ha az nem erős neked, akkor micsoda? Vagy a ponyvaregényből hozhatom a film végi monológot: Jules javulása. Van aki nagyon szereti ezt a sítlust, és van aki nem tudja értékelni.

Ha neked az nem erős, és nem tetszett, mondj egyet ami szerinted jó.

Nekem a Becstelen Brigantyk nagy kedvencem, számtalan szakértői és amatőr kritikát olvastam a filmmel kapcsolatban. Még korábban olvastam (talán itt, talán a port.hu-n), hogy az első dialógus és a kocsmai jelenet színházi rendezést is követelhet magának - szerintem teljesen jogosan. Tartantino szatírákat (és műfajparódiákat is valamilyen szinten) készít, abszurd jelenetekkel. Amint korábban már írták, nem a történet a fő hangsúly a rendezőnél, hanem ő a párbeszédekre épít, melyeket rendkívül átérezhető hangulatba helyez. Valóban hosszúak a filmjei, azonban kell ez a hosszúság, hogy a néző úgy álljon fel előle, hogy még egyszer meg akarja nézni. Mivel számtalan filmet látott, amelyek nagy hatást gyakoroltak rá, így teszi előttük tiszteletüket, hogy egy-egy momentumot átemel a saját filmjébe más közeggel és történettel. Az miért lenne probléma, hogy a zene is más filmekből van? Ha már készült olyan stílusú zene, amely passzol a filmbéli elképzeléséhez, akkor csak nyugodtan használja (lásd: Becstelen Brigantyk western stílusa). Persze meg kell hagyni, egyedi látásmóddal rendelkezik, mely sokszor megbotránkoztatja a nézők egy részét, viszont zseniálisan alkot, és kihasználja a szabadságát.

nekem még az tetszik benne a leírtak mellett (mert ezt nem látom, hogy írták volna) hogy nagyon jó érzéke van a zenéhez is és marha jó számokat választ a filmjeihez

Csatlakozom az előttem szólóhoz a zenével kapcsolatban. A párbeszédekhez pedig még annyit, hogy én azt imádom bennük, hogy annyira életszerű és hiteles. Olyanok a szereplők reakciói, amilyen a való életben is lenne. Nem elnagyolt vagy drámai. Például ott van a Kutyaszorítóban első jelenete... az ember úgy érzi magát, mintha ő is ott ülne a társalgók között. Vagy a Halálbiztosban, mikor az étteremben beszélgetnek. És ne felejtsük el a 4 szoba, The man from Hollywood részét sem. Fantasztikus, hogy 30 perc elég volt számára, hogy így kibontakoztasson egy történetet, ismét zseniális és életszerű párbeszédekkel. Szerintem Tarantino filmjeit érezni kell, nem megérteni. De ha te nem érzed, hiába magyarázzuk.