Mi a véleményed "Az osztály" című észt filmről?

Nagyon érdekes volt számomra a film, ugyanis én is kitaszított voltam 4 éven keresztül. Amikor először hallottam róla nem gondoltam, hogy ennyire sokkoló lesz. Soha nem tapasztaltam a főszereplőket ért kegyetlenkedéseket és nem is akarom elhinni, hogy ilyen tényleg van. Ilyen mértékű gondatlanság, figyelmetlenség pedig a tanárok és a többi felnőtt részéről pedig szintén hihetetlen. De ahogy elnéztem az ehhez hasonló filmeket mindig a gyilkosok/lúzerek pártjára akarja állítani a nézőt, az áldozatokat pedig úgy állítja be, hogy azok megérdemelték a halált. Csakhogy a valóság nem ilyen. Mint írtam, én is kitaszított voltam mégsem fordult meg SOHA a fejemben, hogy másokat lelőjek csak ezért, mert nem illek bele az adott közösségbe.

Egyszerűen az viselkedésmód nem illik rá arra a 2 fiúra. A rendező/író valamit nagyon benézett. A lelkiismeret nélküli gyilkosok nemcsak úgy előteremnek a semmiből. Kellett volna lennie előzménynek és most nem a megaláztatásokra gondolok. A gyilkos típusoktól eleve mindenki tartózkodik és szólni se mernek hozzájuk. És ez igaz az összes többi iskolai lövöldözőre is. Különcök, de nem pattanásos arcú szerencsétlenek.

Első válaszolónak:

"A lelkiismeret nélküli gyilkosok nemcsak úgy előteremnek a semmiből. Kellett volna lennie előzménynek és most nem a megaláztatásokra gondolok. A gyilkos típusoktól eleve mindenki tartózkodik és szólni se mernek hozzájuk."

Szerintem pedig egy ilyen brutális megaláztatás után simán kitör az emberből egy gyilkos. Igazából ők nem is akartak semmit tenni. Egyszer Kaspar mondta, hogy "lőjük le őket", mire Joosep, hogy "ha eddig kibírtam, ezután is ki fogom". De szerintem ők sem gondolták, hogy ilyen durva dolgot fognak velük csinálni, és ha az nem történik meg, akkor nem is csináltak volna semmit. Ráadásul Kasparnak ott volt a barátnője, aki le se tojta, sőt, a tengerparton (ami alapból elég megaláztatás volt neki), azt mondta, hogy nem a barátnője, és egy tinédzsernél már az is elég nagy szívfájdalom, ha a szerelme így beszél róla. Pluszba a szüleivel sem volt jó a kapcsolata. Joosep-et pedig az apja terrorizálta. Sőt, arra próbálta "tanítani", hogy ő is legyen olyan vadállat, mint a többi srác. Hogy üssön vissza. De ezt ő nem merte megtenni. Egy egész osztály ellene volt. De egyszer csak kitört belőle...

Én nem a filmről szeretnék most beszélni, hanem a jelenségről, amiről szól. Egyszerűen hihetetlen, hogy egy-egy szülő gondatlansága mihez vezethet. És itt főleg nem a "szivatottakról" hanem azokról beszélek, akik megkeserítik a többiek életét. Van egy növekvő tendencia, hogy minél nyugatabbra megyünk, annál gyakoribb az ilyesmi. Persze, kitaszítottak mindig voltak, de annak, ahogy őket kezelik, vannak szintjei. Én Erdélyben élek, és itt a tapasztalataim kicsi az esélye annak, hogy ilyesmi történhet: egyszerűen meg sem fordult a fejünkben, hogy ilyesmit is lehet tenni. Volt a mi osztályunkban is olyan, aki gyengébb volt és mellőzték, de sose alázták meg nyilvánosan, vagy bármi más módon.

Volt egy testvérosztályunk külföldről, és sokunkat megrendített utána, mikor megbeszéltük, hogy milyen volt velük, hogy általános volt az, hogy mindenkit egy-egy jelzővel illettek, s annyi volt az az ember nekik. Volt pl. xy, akinek nagy a farka, és ennyi, egy héten keresztül hallgattuk, hogy mindenki ezt mondja róla, s hogy az egész suli tudja, stb. De semmi más, még ő sem akart ezen egy picit változtatni, vagy ismerkedni ezen túl. Volt egy csaj, aki a szolgálatos lúzer, na,őt el sem hozták.

Ez a fajta hozzáállás szerintem szörnyű. Sokkal több van a fiatalokban, mint azt elhitetik magukkal a többiek nyomására. (mondom ezt úgy, hogy 18 éves fejjel még elég jól belelátok a dolgokba)

Ugyanez a baj az ereszdelhajam-típusú bulizással is. Nem azt mondom, hogy életemben nem ittam, vagy nem próbáltam ki a cigarettát, de amikor valaki csak ezek a dolgok köré csoportosítja az életét ilyen korán, az hihetetlen. Mikor mást se hallok, csak hogy az Ica hogy leitta magát a pénteken, s hogy mekkora buli volt szombaton, s ez meg ez mennyit ivott, akkor szerintem jogosan teszem fel a kérdést: tényleg kell ez?

Végtelenül megrázó és tanulságos. Minden iskolában levetíttetném, hogy minél többen lássák.

Nekem hasonló osztályközösség volt az általános sulis osztály, ahova jártam és bizony, kegyetlenkedés, gonosz beszólogatások, sőt, akár tettlegesség, ott is kijutott bőven nekem, pedig lány vagyok. Máig gyűlölettel emlékszem vissza azokra az évekre és ha meglátom egyik-másik bántalmazó osztálytársamat, elkap a harag.

Középsuliben már valamivel jobb volt a helyzet. Ott is voltak szemétkedések, de engem annyira nem érintettek, mint általánosban. Viszint másokat akkor is bántottak. Én pedig összehaverkodtam az egyik lánnyal, akit a kinézete és öltözködése miatt csúfoltak. Milyen meglepő, máris kevesebb lett a barátom.

A filmre visszatérve, sajnáltam Joosephet és szimpatizáltam Kasparral, láttam rajta, hogy jószívű gyerek és jó barát. Amit tettek velük,a brutalitás szerintem egy idő után egyenes arányosságban vezet valamiféle tragédiához, öngyilkossághoz, vagy akár tömegmészárláshoz. Itt mindkettő történt sajnos.

És aki azt hiszi, hogy a gyerekkori bántalmazással, csúfolódással nem lehet tönkretenni egy embert felnőtt korára, az téved, nagyon súlyos károkat lehet okozni az emberben (tapasztalat).