Miért van az hogy sokan csak a negatív, pesszimista filmeket szeretik, a boldog filmeket pedig "sablonosnak" tudják be?

Filmet azért nézek, hogy szórakozzak, hogy olyat lássak, amit a valóságban nem. Miért néznék átlagos, sablonos filmeket, unalmas történeteket, amikor vannak izgalmas thrillerek, horrorok? Egy idilli családon mit nézzek másfél órán keresztül? Az életem a sablonos, miért választanék még filmekből is olyat?

Egy komoly hangvételű, esetleg szomorú film, sokkal nagyobb hatással van rám, több érzelmet vált ki belőlem, mint egy lagymatag történet. Ezért szeretem a drámákat.

A háborús filmeket meg azért nézek, mert valós alapja van, sokat lehet belőle tanulni.

Sajnos vígjátékból kevés az igényes darab, azt a párat ami tényleg megnevettet, szívesen megnézem.

kevés olyan boldog film van ami ne lenne sablonos. két alap sablon a Hamupipőke, ahol két össze nemillő egymásra talál nagy küzdéssel, a másik pedig az Oz a csodák csodája, amiben pedig az agyatlan, a szívtelen és a gyáva segíti negyedik társát az otthon/szerelem/akármi megtalálásában. ezzel nincs baj, szép mesék amiket mindenki ismer, semmi újat nem adnak, több száz (vagy ezer) variációt csináltak belőle és így nem is lehet őket alapfilmek közé sorolni.

alapfilmekben van valami személyes,a néző képes átérezni a karaktereket érő hatásokat-a saját világába átültetve azt és erre a cukorszirupba áztatott filmek képtelenek, legalábbis én még soha nem éreztem azt hogyha szerelem van, akkor nem kell több számlát kifizetni. (banális példa,de ettől jobban nem tudom megfogalmazni)

a Keresztapáról csak annyit, hogy egyszer nézd meg úgy, hogy nem a gyilkolásra figyelsz...talán megtalálod a pozitívumokat (mert van benne)

és a művészetekről egy apró megjegyzés, a művész a lelkét teszi bele az alkotásába, nem azért dicsérték a negatív tartalmú rajzodat, mert a pesszimizmus a trendi, hanem mert valószínűleg átjött rajta a dühöd, abban TE voltál benne, a saját érzéseid, azt rajzoltad, amit akkor éreztél és nem valami hallmark képeslapot.

Én mostanában nyergeltem rám a horror, thriller és ilyesmi filmekre. Nekem azért tetszenek, mert az igazán jó filmekben mindig találok egy mélyebb jelentést a felszín alatt. Például a Hellraiserben Pinhead: először szimpla szadistának tűnik, de ahogy egyre jobban figyeled, kibukkan az is, amit mélyen elrejt magában, a hideg külső alá, és ez végigvonul a filmeken.

Nem a gyilkolás a lényeg, de annak is fontos szerepe van. Megmutatja, hogy mi az igazán fontos: az élet.

"ez a világ észrevételem szerint sokkal többre értékeli az olyan filmeket ahol megy a gyilkolás ezerrel, a fájdalom, a bánat, az agresszió, a gyűlölet és a mocskolódás."

Ez nem újkeletű dolog, már jóval a mozgókép előtt, az ókori időkben is erre volt igény. Ilyen az ember, ilyen a természete. Olvass el egy akármilyen görög eposzt, abban is csak háborút, konspirációt, árulást és halált látsz.

A művészet - legyen szó akár irodalomról, képzőművészetről, vagy filmről - mindig az aktuális világképet dolgozza fel, és képezi le. Azért ilyenek a filmek, mert a világ is ilyen, azonban a filmek - és itt most elsősorban a kommersz amerikai filmekre gondolok, amik egy globális szórakoztatóipar részei - egy hamis képet és életérzést igyekeznek kelteni, mivel senki nem szereti az amúgy is rideg és zord valóságot látni fikcióban is. A mindennapi valóság könnyebb elviselése érdekében kell az olyan fikció, ami elrugaszkodik a valódi világtól, ahol még létezik erkölcs, ahol a jó valóban győzedelmeskedik a rossz felett, és ez némi megnyugvást, végső soron pedig reményt ad az emberek számára.

Meg persze erre van igény, mivel a szórakoztatóipar nem csak kiszolgálja az igényt, hanem formálja is, megteremti azt. Amire pedig az embereknek igényük van, azt fogják kapni. Ez régen a gladiátorjátékok és kereszténygyilkolás volt, ma meg pl. horrorfilmek. A cél nagyon hasonló.

Az igények alakítása egy üzlet. A szórakoztatóipar termékeit el lehet adni a vevőknek, akik pedig abból vesznek többet, amire igényük van, de az igényeiket mesterségesen alakítják a profit érdekében.

"a pozitív dolgoknak nincsen értéke??? A örömnek, a beteljesülésnek, a boldog szerelemnek, a teljes családi légkörnek nincs értéke?"

De van, viszont amit a moziban látsz, az egy erősen sarkított, leegyszerűsített formája ezeknek az értékeknek, hogy mindenki megértse azokat, és hogy az alkotók elérjék a kívánt drámai hatást.

A valóságban ilyen jellegű szélsőséges érzelmek, összeborulások, beteljesülések nem léteznek, a filmekben látottak erősen felnagyított dolgok.

Ilyen a világ, nem igazán lehet ellene tenni, max. annyit, hogy kimaradsz a számodra nem tetsző dolgokból, és a saját egyéni értékrended szerint éled az életedet, és ezt adod tovább a környezetednek is.