Ha manapság készítenék a Bud Spencer és Terence Hill filmeket, akkor azok közel sem lennének olyan sikeresek?

Szerintem nem, mert manapság semmi nem "üt" akkorát, hiszen olyan nagy a kínálat, hogy elvész benne az ember.

Régen, mikor kijött egy film, akkor sokáig játszották a mozik, aztán kiadták videón, utána lement a TV-ben... a végére gyakorlatilag mindenki látta, aki nem egy kő alatt élt.

Manapság viszont naponta ontják a tartalmat a Netflix és társai, és nem hiszem, hogy van olyan film, amit ennyi ember megnézne. (Esetleg a sokak által nagyon várt és nagyon promózott mozifilmek, de úgy látom, ezekből egyre kevesebb van a Harry Potter, Gyűrűk ura, Twilight, stb. óta.)

Én abban látom a különbséget, és egy efféle film "bukását", hogy manapság a fiatalabb generációknak gyártják a filmeket, és ha egy filmet sikerre akarnak vinni, akkor a tuti receptet alkalmazzák. A látványvilágtól kiég a szemünk, a cgi valami káprázatos, és ha lehet folyjon az erőszak is benne, már ami az adott sávba belefér. Ja, és legyen szuperhősös. A "Buddy" típusú filmek nemigazán mennek, hacsak nem egy Guy Ritchie vagy Tarantino rendezi.

A fent említett másolat, ami a két szereplő gyerekeinek a történetét meséli el, egy olyasféle gaztett az emberiség jó ízlése ellen, amit már büntetni kellene. Mindezek ellenére azt hiszem ez a kettős még ma is működne-már ha fiatalok lennének- mert a karizma nem hazudik. Az vagy van, vagy nincs. Ennyire egyszerű.

Első válaszoló vagyok. Mindenkivel egyetértek, aki utánam írt. És ebből jutott még eszembe, - ha már lehet kicsit "panaszkodni" itt :D -, hogy valóban, ahogy valaki említette, tényleg mintha a filmipar csak és kizárólag a tiniknek, fiatal huszonéveseknek szólna, és csak őket akarná kiszolgálni.

38 évesen szinte alig találok olyat, ami "hozzám szól": minden szuperhősös, CGI-jal teli (valóban gyönyörű, de akkor mi van!? Engem a színészi játék és érdekes sztori ezerszer jobban érdekelne), minden századik része egy sorozatnak, vagy remake.

Épp nemrég kezdtem el a régebbi DVD-imet előszedni (igen, én gyűjtöttem, tehát van egy csomó, és működnek is még). Rengeteg olyan filmet néztem újra, amiket már a Netflix sem pótol, egyszerűen nincsenek sehol. Nekem nagyon tetszik, ha már könnyed vígjáték, akkor pl. az Aranyoskám (színházban is kiváló), vagy ha komolyabb mondanivalójú film kell, akkor A jövő kezdete, az Apolló 13, A kis hercegnő, Sziget, A mindenség elmélete... sorolhatnám napestig.

Ezek mind-mind a TÖRTÉNETET és SZÍNÉSZT tették a középpontba. Kezdődtek valahol, szóltak valamiről, a színészek nagyon odatették magukat. Most mást se látok, csak ordítás, fények villognak meg lőnek, harcolnak. Nem az én korosztályomnak való. Igen, persze, ezért lehet engem cikizni. Öreg meg begyepesedett... Csak nem értem, hogy ha nem is a régi filmeket nézik a fiatalok, de miért nem készülnek most is hasonlóak?

Egyébként most pont kellemes csalódás volt a Beugró a Paradicsomba, ami évek óta kb. az első olyan film, aminek számomra kicsit ilyen "retró" feelingje volt.

"Mindezek ellenére azt hiszem ez a kettős még ma is működne-már ha fiatalok lennének- mert a karizma nem hazudik. Az vagy van, vagy nincs. Ennyire egyszerű."

Bud Spencer karizma tényleg elég nagy volt, azért is tudott akkorákat ütni.

1. Ma már nem tudnák megcsinálni őket ugyanolyanokra (szórakoznak benne a vakoktól kezdve a mozgássérültekig, stb).

2. Ezek a filmek még nem tartalmaznak politikai befolyásolást, tehát megint nem lehetne ezeket ilyenekre megcsinálni, ezek még a közönség szórakoztatására készültek, nem azért, hogy bizonyos médiasznobok elégedettek legyenek.

Ezért olyan jók még ma is a régebbi filmek, sorozatok, amik még az agymosástól, politikától mentesek.

Én is szeretem a filmjeiket, de ti a válaszokban nagyon durván túlértékelitek őket. Szórakoztatóak es tényleg sok mai tucat filmnél élvezhetőbbek, de a történeteik faék egyszerűségű, a színészi játékuk sem olyan erős és még a hozzájuk hasonló vígjátékok közt is rengeteg van, amiben sokkal jobb színészi játék, pláne jobb történet van.

A magyarországi sikerük már a maguk korában sem volt megismételhető egyetlen olyan országban sem, ahol egynél több tévéadó létezett, pláne ahol szabad piacról szerezték be a filmeket politikai korlátozások nélkül. Sehol a világban nem voltak annyira népszerűek, mint nálunk és talán a keleti blokk más országaiban. A nálunk elért népszerűségük fő oka, hogy akkor még nálunk politikai okokból korlátozták az amerikai filmek sugárzását. Az ő filmjeik azzal csúsztak át a korlátozáson, hogy olaszok gyártották olasz nyelven még azokat is, amik Amerikában játszódtak. Nekünk az “igazi” amerikai életérzést jelentették, a politika meg nyugodt volt, hogy nem nagyon nézünk amerikai filmeket és így mindenki elégedett volt.

Tovább erősítette a népszerűségüket, hogy nálunk csak egy tévé csatorna volt és a később megjelenő másik is csak az első adó műsorait ismételte. Ezzel a magyar tévé műsorainak szinte 100%-os volt a nézettsége, mert szinte mindenki kénytelen volt azt nézni, ami ott ment.

Nekik meg elég sok filmjük jött ki, így szinte folyamatosan képernyőn voltak valamivel és generációk nőttek fel abban a tévhitben, hogy ők ketten mekkora világsztárok, ezért a mai napig nem fogják fel sokan, hogy ez csak Magyarországon volt így.