A Bud Spencer filmek miért nem lettek világhírűek ?

Nem mentek utána.

Amúgy az is durva, hogy állítólag az USA-ban azt se tudják ki az a Robbie Williams vagy egy Oasis.

Gondolom van kelet Ázsiában, vagy Afrikában is egy olyan sorozat, film, vagy filmsorozat, amit egy környéken szinte mindenki ismer, és minden felnőtt szentimentális nosztalgiával tekint vissza rá, de a világ többi pontján sosem hallottak róla.

Ilyenek a bud spencer filmek is.

A jenkik húzzák a szájukat ha szinkronos filmet kell nézniük, szóval már alapból nehéz dolga van betörnie oda bárminek is, meg hát aztán elég nehéz megmondani hogy tényleg megérdemeltek volna ezek a filmek világsikert. Nálunk kultuszfilmeknek számítanak, de a nosztalgia erősen megszépíti őket az emberek szemében.

Az amerikai filmgyártás eltartja magát és főleg exportról, semmint importról híres. Eleve kevés Amerikán kívüli film vagy sorozat van, ami igazán berobbant volna az amerikai köztudatba, és azok is főleg azért lettek sikeresek, mert volt bennük valami "extra", amit a helyi filmipar nem nyújtott. Például hongkongi kung-fu filmek, japán fantasztikus filmek, brit vígjátékok, James Bond kémthrillerek, stb. Ezeket máig óriás érdeklődés övezi az angol nyelvterületeken, mert több évtizednyi múltra tekintenek vissza és több nemzedék nőtt fel rajtuk. Nagy érdeklődéssel várják a legújabb ilyen témájú filmeket és sorozatokat is, könyveket írnak róluk, meghívják a filmkészítőket különféle rendezvényekre.

Spencer és Hill némelyik western filmje kismértékben ismert Amerikában is, mert nagy igény volt a vadnyugatos filmekre. A többi filmjükre már kevésbé, nem vettek róluk tudomást vagy eleve nem is nagyon reklámozták őket. Számukra semmi érdekeset nem nyújtottak, amit nem találtak volna meg a számukra már ismert filmekben. A Kincs, ami nincs című filmet meg egyenesen rasszistának és végtelenül debilnek tartják.

De ugyanez elmondható minden kultúráról, millió olyan film van, amit meg itt Európában nem ismernek, máshol viszont megvesznek értük. Neten társalogtam már például olyan amerikaiakkal, akik számára teljesen felfoghatatlan volt, hogy én nem japán szörnyfilmeken nőttem fel, mert számukra ezek olyan megszokottak, mint nekünk a Bud Spencer filmek. Én mondtam neki, hogy itt egyszerűen nem adták ki őket. Ők nem is értették, hogy ez hogy lehet.

Másik jó példa a sport, Amerikában tojnak a világ többi részén fanatikusan körberajongott labdarúgásra. Őket inkább az amerikai foci érdekli, ők azt hívják igazi futballnak.

Sok jenki szereti a baseballt, aztán itt mégse elterjedt és legtöbben it a szabályait se ismerjük. Ez is ilyesmi. Egyébként valaki írta, h húzzzák a szájukat USAban, ha szinkronizálni kell, na de a horvátok és az oroszok se szívesen szinkronizálnak. Utóbbiaknál borzalom alámondások elég elterjedtek, halkítva az eredeti hang, míg a horvátok szinte mindent feliratoznak, tlaán manpainkban is, de kb 2005-ig évtizedeken át biztosan, kivéve gyerekeknek, mert ugye gyerekeknek ne kelljen már futva olvasgatniuk...

Vagy pl sokszor lehetőségek kérdése, mit tudnak megmarketingezni, mit és hol. A japán animációk közül, tehát animék közül a Naruto, Dragonball és a Pokemon (melyek a leg gagyibbak közé tartoznak egyébként, legalábbis gyenge közepes midőségúek, illetőleg 6-12 éveseknek ajánlottak inkább), EU-ban lett híres, japánban nem igazán népszerűek. Ott a pl a Doraemon és a Detective Conan animék híresek. PEdig mind az öt ugye Japán gyártás és mindet vetítették Japánban is, sőt, a Naruto sok száz részes... Mégse ismerik olyan sokan Japánban. Aztán ott a kicsiknek való Helly Kitty, mely meg mind Japánban, mind világszerte ismert lett.

Többnyire marketing kérdése. Mit hol hogyan kockáztatnak meg a befektetők, forgalmazók.

Tehát ha USA-ban ismernék Spencert és Hill, biztos sok rajongója volna ott is. De nem vetítették annyira. Ha nincs valaminek reklámja, a neten is csak véletlen fog ráakadni sé akkor még midnig ugye zsákbamacska a nézőnek...