A manapság készülő sci-fi filmek és sorozatok összességében sokkal komorabbak és lehangolóbbak, mint amilyenek pár évtizeddel ezelőtt voltak?

Megfigyehető ilyen jelenség, de voltak azért régen is komor, drámai sci-fik. A műfajnak alapvető jellemvonása, hogy egy fiktív világban előadva gondoltat el, ennek pedig gyakori eszköze a dráma, vagy akar tragédia.

Inkább Hollywoodra általánosságban jellemző, hogy régebben inkább volt kötelező minden filmből happy endet csinálni. Mára egyre inkább elfogadottá vált, hogy nem minden filmnek happy end a vége (és így is lehet sikerfilm).

Talán inkább azzal lehet összefüggésben a sci-fi filmek komorodása, hogy egyre inkább elfogadták a sci-fit önálló és ilyen kent is népszerű műfajként és nem annyira gondolták, hogy csak így fogadja el a közönség.

Mostanában pont neztem egy ilyen sorit ami elsőre izgalmas és érdekes de valójaban egy szélsőségesen kettéosztott gonosz tarsadalmú jövőben játszódik

2076ban van a sztori.

Van benne egy autóbaleset, azonnal kint van a repülő mentőszolgálat pikk pakk leolvassák a sérült adatait, majd közlik, hogy nem ügyfelük ezert simán otthagyják...és átmennek egy olyanert aki ügyfél.

Happy end sincs a sori végén, sőt.

A hollywoodi sorozatokban álltalaban betiltott nem mutatott dohányzás és ivászat sem tabu. És kiskorúakon vegzett emberkíserlet sem amibe általaban bele hallnak es amit mutatnak is.

Nézzük csak mennyire vidámak és optimisták is voltak a sci-fik világai és történetvezetése a 80-90-es években:

Logan futása

1984

451 Farenheit

Zöld szója

2008 a patkány éve

Szárnyas fejvadász

Menekülő ember

Robotzsaru

Terminátor

Alien

Mad Max

Emlékmás

Starship Troopers

Csupa összeomlott és/vagy elnyomó társadalom. Elnyomás, társadalmi egyenlőtlenségek és/vagy társadalmi igazságtalanság mindenhol. Sok esetben anarchia, ami ellen a főszereplő/k egyedül, kisebbségben harcolnak. Többnyire esélyük sincs a világ megváltoztatására. Legfeljebb a puszta pillanatnyi túlélés a céljuk, hogy tovább tudják folytatni az egyenlőtlen és esélytelen harcot a napról napra folytatott túlélésért. Még ha van happy end, akkor is csak arról szól, hogy nem mindenki halt meg a főszereplők közül és csak annak örülnek, hogy nincs mindennek vége már ma, van esély holnap újra küzdeni a túlélésért.

Még a Star Wars is ide sorolható lenne, ami egy könnyedebb, humorral jobban fűszerezett hangvétel kellett teszi ugyanezt egy ugyanilyen világban. Időnként sikerül nagyobb győzelmeket is elérniük, de az iszonyatos túlerőben levő birodalmat a hatalmas áldozataik árán soha nem sikerül legyőzniük nekik sem, csak az épp legveszedelmesebb tömegpusztító fegyverüket (ami mindig ugyanaz) sikerül mindig elpusztítani, hogy kevesebb embert tudjanak egyszerre kinyírni, de a birodalom hatalmat ez sosem ingatja meg igazán.

Akadtak persze könnyedebb, vidámabb közönségfilmek is ekkoriban, de hogy többségben lettek volna?

Alapvetően nem a vidámságról beszélünk, hanem az optimista/optimistább hangvételről. A technikába vetett hitről, a kitáguló horizontról, a lehetőségekről. Ma már sokkal borúlátóbbak a sci-fik, ahogy a jövő egyre sötétebb. Nem is nagyon tudok az utóbbi 20-30 évből optimista sci-fit mondani.

Én mondjuk inkább realistá(bb)nak nevezném a mai felhozatalt.

Az általad írt filmek jókora része az ötvenes-hatvanas évek könyvei-novellai alapján készült (Orwell, Dick, Heinlein), a második világháború után, jócskán a hidegháború idejében.

Ráadásul a listádon több filmet is a hetvenes években forgattak.

A “pár évtized” kifejezéssel nem definiáltad túl pontosan, hogy te mégis melyik időszak optimizmusára gondoltál a kérdéseddel, ahogy példákat se nagyon hoztál.

Törtem a fejem, de néhány inkább közönségfilmen, mintsem igazán komolyan vehető sci-fin kívül nem sok ilyen jutott eszembe. Várom a listád a szörnyen optimista és derűlátó sci-fikre.