Miért jó a Keresztapa (1972)?

Először is tisztázni kell, hogy mi a film. Te a hollywoodi, történetalapú megközelítést alkalmazod, holott a cselekmény egyáltalán nem kötelező eleme egy filmnek. Nem feltétlenül kell mondanivaló, a Keresztapa nagyon finoman mutatja be az ifjú Corleone jellemfejlődését, ahogy szépen-lassan elbukik, amit a színész is kiválóan játszik el. Ha jól emlékszem, tematikájában is újszerű volt, amiért a gengsztervilágot helyezte az azonosulandó főszerepbe, plusz amiket még első válaszoló írt. Formavilágában sikerült átültetnie a film noirt színesbe a tudatos árnyékolással és színpalettával.

A maga nemében hibátlan, érzékeny, tökéletesen megvalósított film, de persze renoméját nagyban köszönheti annak is, hogy egy sikeres, hollywoodi film, és mint ilyen, világszerte ismert és szeretet darab. Én sem tenném bele egy top 10-be, de ez már egyéni ízlés kérdése.

Az az érdekes, hogy hasonlóan vagyok én is. Látom azt, hogy miért jó. Nekem is tetszik a hangulata, jó a színészi játék is, vannak benne ikonikus jelenetek, de összességében nekem sem jött be. Alapból is az egyik kevésbé kedvelt (al)műfajom a gengszterfilm, de ennél szerintem is vannak jobbak a témában. Egy dolgot viszont mindenképpen hozzátennék, amit nagyon sokszor lehet olvasni régebbi filmeknél és ezt sokszor nem vesszüi figyelembe. Mégpedig, hogy egyre több film van minden témában és nehéz/közel lehetetlen teljesen újat mutatni. Míg akkoriban, pláne előtte az 50-es évek környékén voltak olyan filmek, amik újító hatásúak voltak és addig a filmszerető emberek még nem láttak olyat. Gondoljunk bele ez milyen nagy szó lehetetett. Nem feltétlen a Keresztapánál, hanem bármelyik filmnél, ami igazán újat mutatott. A Star Wars a legékesebb példája ennek szerintem.

Visszatérve a filmre, nekem ia hosszú volt és vontatott, miközben a Halálsoron pedig az egyik kedvenc filmem, ami szintén hosszú és simán el tudom fogadni, ha valakinek meg az vontatott. Ez ízlés kérdése.

Tarantino nagy zsenije, hogy olyan hangulatot teremt a filmjeiben, hogy néha ha semmi sem történik akkor is élvezem, ugyanez itt számomra nem volt meg. Tetszett a hangulata, tehát kicsit ellentmondásosnak tűnhetek, de önmagában nem kötött le emiatt, a cselekménye pedig szimplán nem volt elég nekem.

#4, pont ezért szubjektív a dolog, nincs is ezzel semmi baj, különbözőek vagyunk.

(nem is értem a lepontozást megint)

Mit jelent az, hogy klasszikus alkotás?

Mintaszerűen tökéletes; utolérhetetlen, páratlan, remek.

Az általánostól, a közönségestől eltérő; nem mindennapi; rendkívüli, nagyszerű.

A Keresztapa című film a megalkotása korában ennek mindenben megfelelt. Addig e témakörről senki nem készített ilyen horderejű, és művészi értékű filmet. Készíthetnek, és nyilván készítenek is számtalan hasonló mondanivalót hordozó filmet, de olyat, amely úttörőként olyan szemszögből megközelítve mutatta meg a világnak ezt a sötét oldalát, olyat már nem tud alkotni senki, legfeljebb hasonlót. Ezért klasszikus alkotás, és az is marad.

Ez olyan, mint az irodalom. Mai napra már boldog és boldogtalan regényeket ír. A bántás szándéka nélkül kérdezem, tudott-e valaki még egy olyan művet írni, mint Lev Tolsztoj: Háború és béke ?

Vagy mehetünk messzebbre is az időben: Shakespeare – Rómeo és Júlia.

És itt az „elvről” beszélek, nem akarom párhuzamba vonni a Rómeo és Júliát, vagy a Háború és békét a Keresztapával. Mindegyik alkotó a maga korában olyan író, vagy művész, aki akkor, abban az időben, abban a felfogásban, azon feltételek mellett maradandót hozott létre. Alkotásaik megőrzik jelentőségüket, ezért klasszikusok. Függetlenül attól, hogy kinek mi a stílusa, és tetszik-e neki, avagy sem. Az már ízlés kérdése.

Megvan benne a régi idők Hollywoodjának monumentalitása és szofisztikáltsága, nem egy "Transformers bosszúállói prequel, part XXXVIII" szintű tucatfilm.

Fantasztikus, a film készítésekor is sztárnak számító színészek vannak benne, de pl. ez volt a már kiégettnek gondolt Marlon Brando diadalmas visszatérése és az addig teljesen ismeretlen Al Pacino berobbanása is.

De egy filmesztéta ezt biztosan jobban ki tudná fejteni.