Miért van az, ha előveszek egy 90es évekbeli filmet egyből leköti a figyelmemet, egy új film viszont nem?

Alább felsorolok filmeket a 2000 utáni termésből, amik bizonyítják, hogy a film még mindig életben van, nem kell lemondanunk róla. Amerika és a közismerten nagy és kedvelt filmgyártással rendelkező európai és távol-keleti országok mellett válogattam Iránból, Görögországból, Kínából, Thaiföldről, Törökországból és Argentínából is. Az olyan nagyobb nevű és amúgy általam is kedvelt alkotókat, mint Tarantino, Nolan, Villeneuve vagy Fincher szándékosan hanyagoltam az összeállításkor.

Eureka (Shinji Aoyama, 2000)

Családi kötelékek (Edward Yang, 2000)

Szerelemre hangolva (Wong Kar-wai, 2000)

Korcs szerelmek (Alejandro Gonzalez Inarritu, 2000)

Werckmeister harmóniák (Tarr Béla, 2000)

Dalok a második emeletről (Roy Andersson, 2000)

Chihiro szellemországban (Hayao Miyazaki, 2001)

Millennium Actress (Satoshi Kon, 2001)

Az élet nyomában (Richard Linklater, 2001)

Mulholland Drive (David Lynch, 2001)

Tétova tinédzserek (Terry Zwigoff, 2001)

Beszélj hozzá (Pedro Almodóvar, 2002)

A fiú (Jean-Pierre Dardenne/Luc Dardenne, 2002)

Az utolsó éjjel (Spike Lee, 2002)

Visszafordíthatatlan (Gaspar Noé, 2002)

Az orosz bárka (Alekszandr Szokurov, 2002)

Vér és arany (Jafar Panahi, 2003)

Oldboy (Park Chan-wook, 2003)

A halál jele (Bong Joon-ho, 2003)

Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz (Kim Ki-duk, 2003)

Elveszett jelentés (Sofia Coppola, 2003)

Szépséges fiatalság (Marco Tullio Giordana, 2003)

Dogville (Lars von Trier, 2003)

2046 (Wong Kar-wai, 2004)

Egy makulátlan elme örök ragyogása (Michel Gondry, 2004)

Tropical Malady (Apichatpong Weerasethakul, 2004)

Titokzatos bőr (Gregg Araki, 2004)

Rejtély (Michael Haneke, 2005)

Erőszakos múlt (David Cronenberg, 2005)

Lazarescu úr halála (Cristi Puiu, 2005)

Syndromes and a Century (Apichatpong Weerasethakul, 2006)

Csendélet (Jia Zhangke, 2006)

A faun labirintusa (Guillermo del Toro, 2006)

Az ember gyermeke (Alfonso Cuarón, 2006)

Inland Empire (David Lynch, 2006)

4 hónap, 3 hét, 2 nap (Cristian Mungiu, 2007)

Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (Andrew Dominik, 2007)

Eastern Promises (David Cronenberg, 2007)

Vérző olaj (Paul Thomas Anderson, 2007)

Engedj be! (Tomas Alfredson, 2008)

In Bruges (Martin McDonagh, 2008)

Kis-nagy világ (Charlie Kaufman, 2008)

Wendy és Lucy (Kelly Reichardt, 2008)

Love Exposure (Sion Sono, 2008)

Still Walking (Hirokazu Kore-eda, 2008)

Egy kis gubanc (Armando Iannucci, 2009)

Kutyafog (Yorgos Lanthimos, 2009)

Lépj az ürességbe (Gaspar Noé, 2009)

A próféta (Jacques Audiard, 2009)

A fantasztikus Róka úr (Wes Anderson, 2009)

Hiteles másolat (Abbas Kiarostami, 2010)

Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire (Apichatpong Weerasethakul, 2010)

Meek's Cutoff (Kelly Reichardt, 2010)

Mysteries of Lisbon (Raúl Ruiz, 2010)

Scott Pilgrim a világ ellen (Edgar Wright, 2010)

A torinói ló (Tarr Béla, 2011)

Az élet fája (Terrence Malick, 2011)

Melankólia (Lars von Trier, 2011)

Drive (Nicolas Winding Refn, 2011)

Egyszer volt, hol nem volt Anatóliában (Nuri Bilge Ceylan, 2011)

Margaret (Kenneth Lonergan, 2011)

Oslo, augusztus (Joachim Trier, 2011)

Holdfény királyság (Wes Anderson, 2012)

Holy Motors (Leos Carax, 2012)

It's Such a Beautiful Day (Don Hertzfeldt, 2012)

The Master (Paul Thomas Anderson, 2012)

Frances Ha (Noah Baumbach, 2012)

Mi vagyunk a legjobbak! (Lukas Moodysson, 2013)

Feltörő színek (Shane Carruth, 2013)

Idegen a tónál (Alain Guiraudie, 2013)

Llewyn Davis világa (Joel Coen/Ethan Coen, 2013)

A nagy szépség (Paolo Sorrentino, 2013)

Kaguya hercegnő története (Isao Takahata, 2013)

Szél támad (Hayao Miyazaki, 2013)

Halhatatlan szeretők (Jim Jarmusch, 2013)

A felszín alatt (Jonathan Glazer, 2013)

Hard to Be a God (Alekszej German, 2013)

Téli álom (Nuri Bilge Ceylan, 2014)

Whiplash (Damien Chazelle, 2014)

A Grand Budapest Hotel (Wes Anderson, 2014)

Valami követ (David Robert Mitchell, 2014)

Anyu (Xavier Dolan, 2014)

Éjjeli féreg (Dan Gilroy, 2014)

Happy Hour (Ryusuke Hamaguchi, 2015)

A boszorkány (Robert Eggers, 2015)

A szobalány (Park Chan-wook, 2016)

American Honey (Andrea Arnold, 2016)

Paterson (Jim Jarmusch, 2016)

The Death of Louis XIV (Albert Serra, 2016)

Antiporno (Sion Sono, 2016)

A Ghost Story (David Lowery, 2017)

Floridai álom (Sean Baker, 2017)

Night Is Short, Walk On Girl (Masaaki Yuasa, 2017)

Jólét (Josh Safdie/Benny Safdie, 2017)

Sosem voltál itt (Lynne Ramsay, 2017)

A hitehagyott (Paul Schrader, 2017)

Zama (Lucrecia Martel, 2017)

Fantomszál (Paul Thomas Anderson, 2017)

Örökség (Ari Aster, 2018)

An Elephant Sitting Still (Hu Bo, 2018)

A szent és a farkas (Alice Rohrwacher, 2018)

Madeline a mélyben (Josephine Decker, 2018)

A kedvenc (Yorgos Lanthimos, 2018)

A ház, amit Jack épített (Lars von Trier, 2018)

Gyújtogatók (Lee Chang-dong, 2018)

Csiszolatlan gyémánt (Josh Safdie/Benny Safdie, 2019)

Druk (Thomas Vinterberg, 2020)

Titán (Julia Ducournau, 2021)

Drive My Car (Ryusuke Hamaguchi, 2021)

asszem a problémára nem a kínai, indiai és török filmművészet a megoldás.

hollywood-i produkció is akad simán ami lassabb lefolyású, franciák is szolídan erősítenek vígjáték vonalon némileg mostanság.. nyilván meg kell nézni 1000 trailert, és belenézni soksoksok filmbe hogy megtalálja amik bejönnek neki..

Ez csak szimplán nem igaz. Japán filmgyártása mai napig élvonalban van. Dél Korea ugyan elvesztette legjobb rendezőjét a covid alatt, de emellett meg folyamatosan népszerűbb és az amerikai filmhez képest még mindig érdekesebb. Hong-Kong valóban vesztett erejéből, de Kínában több ígéretes rendező is van és még Zhang is aktív. A Taiwani újhullám harmadik hulláma tart, és személy szerint Tsai Ming Liangot tartom a legtöbbre mindük közül. Az indiai film valóban hulladék, de a 60-as évek óta az. Irán filmgyártása a 80-as évek óta szárnyal. A Grúz film is új erőre kapott a háborúnak "köszönhetően". A Görögök a bizarr hullámmal kifejezetten erősek. A Törököknek sose volt olyan jó rendezőjük, mint a kortárs Ceylan. Az orosz szerzői filmek is kifejezetten rendben vannak Szokurovnak és Zvyagintsevnek köszönhetően. A román újhullám máig kitart és kifejezetten erős. A magyar film éledezik. A skandináv filmek hihetetlen népszerűek, bár nyilván nem hozzák Bergman vagy Dreyer szintjét, de tagatdhatatlanul élvonal. A lengyel, német, francia, cseh film gyengélkedik, de így is van mindegyiküknek néhány évente 1-2 kiváló darabja. Olaszoknál Sorrentino és Tornatore filmjei mai napig kiválóak. A Spanyol film is rendben van. A Brit filmgyártás sose volt a kedvencem, de ők is jelentkeznek néhány éventre 1-1 jó filmmel. A délszláv országok filmgyártása a háborújuk óta kiváló, mit sem vesztenek filmjeik az erejükből. Kanadában is rendben van, Egoyan, Cronenberg, Dolan. Emelett közép és délamerika filmgyártása is kifejezetten jó állapotban van az utóbbi években, jó néhány kiváló film jött Braziliából, Argentinából, Mexikóból vagy akár Kolumbiából.

Ezt a pár sört 5-6 perc alatt írtam össze, biztos, hogy rengeteg mindent kihagytam, de a lényeg, hogy ha akartok, lehet könnyedén minőséget fogyasztani.

#18: A felsorolt nevek már nem fiatalok, a jó korszakukon rég túl vannak. A magyar film éledezik? Nevetséges. Meg van dögölve a 2000-es évek eleje óta, és csak egyre rosszabb. A többiről inkább nem is beszélek. Sorolhatod az országokat a percember-rendezőkkel, de 100 év múlva a kutya se fogja ismerni egyikük nevét se, amikor a XX. század jeles rendezőit még mindig nézni fogják. Ez a szomorú valóság, csak sokaknak túlságosan nehéz elismerni (vagy felismerni).

A filmeket pedig nem "fogyasztani" kéne, az már régen rossz.