Szeretitek a Titanic című filmet?

Maga a katasztrófa miatt érdeklődtem a Titanic iránt, már egész fiatal koromtól (8-9 éves voltam) elsősorban azért, mert nem értettem meg, hogy volt ez az óriási luxus gőzhajó, amit elsüllyeszthetetlennek tartottak. Erre az első útján elsüllyedt.

M I É R T ? !

Szüleimnek feladtam a leckét ezzel kapcsolatban, mikor erről kérdezősködtem, mert már nem is tudom milyen magazinban vagy újságban, de volt egy cikk a hajóról, képek és aztán fénykép arról is, hogy néz ki az óceán mélyén. Akkor még nem volt internet (90-es évek közepe, a film még pont nem létezett) internet nekünk még nem volt, meg akkoriban nem is volt elterjedt dolog még az országban amúgy sem. Szóval lexikonokat nyomtak a kezembe, hogy tessék, itt is tudsz erről olvasni, anyám kb. azért a 4-5 oldalért vette meg nem kevés pénzért a Reader's Digest kiadású Múlt nagy rejtélyei című könyvet, amit a Titanic-ról írtak. Moziba ugyan nem vittek el a filmre, de mikor kijött VHS-en, kb azonnal kivették nekem a videótékából. Maga a szerelmi történet teljesen nem érdekelt akkor... Ma sem. :D Persze, romantikus, meg minden, de... nyehh. Lehet mert férfi vagyok. Maga a folyamat érdekelt, az ok-okozat, ahogy bekövetkezett a katasztrófa. Ugye addigra már mindent tudtam, amit akkor tudni lehetett ezért teljesen oda meg vissza voltam, hogy láthattam megfilmesítve azt, amit olvastam. Szóval ha nézem, nem azért nézem, mert a történet érdekel. Én a hajót nézem, a korlátokat, a híres főlépcsőt, a kazánokat.

Több dokumentumfilmet is láttam már a katasztrófáról, például a gépészek küzdelméről, akik miatt "ilyen szépen és lassan" süllyedt el. Mert azt tudni kell, hogy a hajók süllyedéskor mindig oldalra borulnak. A Titanic nem, a Titanic kb. 7 fokkal dőlt csak oldalra. Ezt a gépészek és kazánfűtők csinálták, folyamatosan szivattyúztak és próbálták életben tartani ezeket a berendezéseket, hogy legyen áram (fény) a hajón a lehető legtovább.

Voltam a kiállításon is mikor Budapesten volt (2017-ben vagy mikor) és érdekes, hogy nagyjából annyi idő körbejárni, mint amennyi idő alatt elsüllyedt a hajó, (2 óra 20 perc). Nem tudom, direkt tervezték-e így a kiállítást de érdekes volt számomra. Furcsa volt látni azt a sok személyes tárgyat, például felhoztak egy parfümös táskát, ami egy ügynöké volt, minták voltak benne. Ott fekszik a táska az óceán mélyén felhozzák és amikor konzerválják... érezni az illatokat.

Szóval nem mondanám, hogy szeretem a filmet, teljesen más szintű a kapcsolatom vele, számomra olyan részletek fontosak benne, amit más észre sem vesz. Pl. a végén mikor egyetlen csónak megy vissza túlélőt keresni. Róla nemrég láttam egy dokumentumfilmet, ő a Titanic 5. tisztje volt, Harold Lowe. Egész életében egyfajta bűntudat gyötörte, hogy lehet, hogy túl sokáig várt azzal, hogy visszamenjen. De azt is tudta, ha hamarabb megy, akkor a felborítják a csónakot a vízben lévők.

Szerintem a világ egyik leggyönyörűbb filmje. Most, 27 évesen végignéztem újra és teljesen máshogy hatott rám, mint gyerekként. Akkor még csak szimplán egy szomorú love storynak tartottam, most viszont teljesen más perspektívából hatott rám és rájöttem, hogy Jack karaktere viszi el a filmet ennyire eposzi magaslatokba. A srác karakterét ugyanis konkrétan tökéletesre csinálták, egy olyan hős, aki a mai világban ugyanúgy bazi nagy kincsnek számítana. Az egész mesterkélt, műmájer világot kimozdítja a felszínes sz.rból a saját tisztaságával. Olyan karakter, akivel mindenki szívesen lógna bármilyen korban és ezért ennyire tragikus az elvesztése. Titkon talán mindnyájan egy ilyen emberre vágyunk a környezetünkben vagy akár mi magunk szeretnénk ilyenné válni.

Plusz pont, hogy a csajt nem nyáladzva, stírölve fürkészi, mikor először meglátja, hanem valódi, őszinte emberi érdeklődéssel, ez kb egy romantikus filmről se mondható el, számomra ezért sem romantikus film ez, inkább valami igaz emberi mestermű.