Aki szereti a horrort, az miért szereti?

Műfajától függ. A one by one stílus azért tetszik, mert egy kicsit olyan, mintha valamilyen játékot/versenyt néznék, izgalmas, kíváncsi vagyok ki lesz a következő vagy arra, hogy hogyan szállnak szembe a gyilkossal.

Aztán ott van az, amiben több a misztérium, ott egyértelműen a rejtély faktor vonz, hogy mi áll az egész mögött. Lényegében erre is egy játékként tekintek.

Szeretek ijedezni... kicsit furán hangzik, de szerintem mindenki így van vele, aki szereti a horrort. Kisgyerekkorodban is tök izgis volt, amikor bújócskáztál, és a hunyó épp feléd tartott, nem? Az is ijedtség/félelem, csak nem komoly, és szórakoztat. Ez gondolom legtöbbekben benne van, valamilyen szinten.

Egyébként azt olvastam, hogy a szervezet boldogsághormont termel ijedtség hatására, hogy "kordában tartsa", és mivel egy film nem jelent igazi veszélyt, ezért nézzük, és szeretjük. Szóval ez ilyen evolúciós dolog lehet....:D

Ennek a műfajnak is megvan az esztètikuma ,ezèrt innen már izlèsbeli kèrdès.

A hangulateremtès az atmoszfèra az intenzitás a zene egy olyan alkotást hoz lètre,ami beleèg az agyba.

Azok inkább csak vendègek a horror világában akik negrèmülni meg fèlni akarnak,ettöl a műfajtól várnak valami szèlsősèges èlmènyt,de a horrorrajongók ezt tinikorban kinövik.

A hangulat a lènyeg,hogy otthon èrezzem magam benne.

"Azok inkább csak vendègek a horror világában akik negrèmülni meg fèlni akarnak,ettöl a műfajtól várnak valami szèlsősèges èlmènyt"

Egy kicsit félreértettél, én nem a szélsőseges élményről, vagy valódi félelemről beszélek, hanem arról a "borzongásról" ami annak is az alapja, amit te írtál: a hangulat, és az hogy otthon erzed magad benne (azért, mert élvezed, és mert megfog). Azt letagadni, hogy az elemi érzelmek közül a félelem az, amit "triggerel" a horror kár letagadni. Persze nyilván nem arról van szó, hogy ez valódi formájában ki is alakul.