Ami sok, az sokk, csak szerintem túlértékelt?

Már bocs, de kb ez volt életem egyik legjobb kritikája, amit olvastam.

Talán az elején a burleszk bemutató nem kellett volna, de nagyon jól végigmentél a filmen és pont, hogy nem közhelyes szarságokat toltál, hanem nagyon jól fgoalmaztad meg, hogy miért is lehet jó ez a film.

"Hatalmas rendezés", "remek alakítások" stb.

Az összes "okoska" blogger ennyit tud(pl:kritikus tömeg).

Néha van egy kivétel cikk, de ennyi.

Szal ha esetleg úgy alakulna, én is szívesen venném a műveid.

Mindig lesz jobb. Ellenben nem úgy kezdték, hogy jók voltak. Neked is lehet fejlődnöd. És biztos rengeteg negatív kritika is fog érni. Csak tudd, hogy minden, hangos negatív kritikára megannyi csendes pozitív is születik, amit nem mond ki senki.

A negatív kritika meg olyan, hogy el lehet rajta gondolkodni. Lehámozod róla a trágár és személyes és érzelmi dolgokat és marad belőle egy ötletre való vágy, amit érdemes megnézni, milyen megvalósítással lehet kezelni.

Ez a folyamat sosem indul el, ha félsz a kritikától. Fejlődni nem fogsz tudni, ha félsz attól, hogy van jobb nálad.

Kezd el. Ketten már szívesen olvasnánk. Neked jó hobbi lenne. És egy fél év után meglátod, mennyit fejlődtél.

Csak biztatni szeretnélek, mert én biztos jól járnék, ha olvasnám.

Én így utólag azt tudom tanácsolni, hogy alapjában véve az ilyen blogok stb megmondó emberek vannak, tehát okoskodni akarnak vagy épp a látogatottság miatt megy a mókuskerék és akkor is ír, ha nincs kedve és persze, hogy szar lesz.

Ellenben azt el tudnám képzelni, hogy mint Szirmai, néha akár régebbi filmeket is előveszel

Ennyi jó volt abban a szerencsétlenben, mert más azt se tudott, csak okoskodni.