Melyek számotokra a legidegesítőbb, legirritálóbb jelenetek, jelenettípusok filmekben?

A szájbarágós bevezető, főleg ha csak felolvassák neked. Például rendőr a karakter, de nem abból derül ki hogy egyenruhában kezd az elején, hanem mondjuk reggel felkel és monológban előadja narrátorként a tükör előtt készülődve, hogy "23 éve vagyok a kötelék tagja, de a mai napom nem lesz átlagos, mert bár egy hónapja lelőtték a partneremet, ma végre a tettes után eredek. Hála a hozzáférési jogosultságaim, kapcsolataim és egyéb alvilági módszerek alkalmazásának végre kiderült, ki ölte meg Michael-t, és nem fogja megúszni" - majd innen nyit a cselekmény, amin alapszik a sztori. Oké, hogy 90 percben nincs idő flashbackre meg alapozásra, de mikor rád zúdítják az egészet ahelyett, hogy felépülne a történet egy ívre, rögtön belevág a közepébe.

Én mondjuk ilyenek miatt nem is nézek egyáltalán filmet, csak sorozatokat. Ott egy teljes epizód elmehet a karakter mélységének bemutatására 40-60 percben, és még mindig van 12-21 rész a sztorira.

amikor smárolnak és hosszasan mutatják közelről meg minden szögből és még hangja is van

na olyankor legszívesebben hánynék

Jaj, ez a kérdés nekem szól!

A horror filmek 70%-ában "5 fiatal kirándulni megy az erdei házba". Az első 50 percben buliznak, isznak, dugnak. Ez NEM horror, hanem átverés!

És amit még utálok, amikor a főhőst térden lövik, de ő mégis tud szaladni. Én egy rándulással 2 hétig mankóztam.

Amikor egy megható vagy annak szánt jelenetet túltolnak, az eléggé zavar.

A másik, mikor egy horrorfilm végén kiderül, hogy az elmúlt másfél órában történt eseményeket valaki álmodta, vagy csak eljátszották, hogy megtréfáljanak valakit. Vagy mikor az addig teljesen normálisan viselkedő szereplő egyszeriben pszichopatává és eszelőssé válik, csak mert a néző már tudja, hogy ő a gyilkos.

Ki nem állhatom, amikor a főhőst sikerül csapdába csalnia a gonosz/rossz karakternek, de legalábbis az ellenfelének, és ahelyett, hogy a lehető leggyorsabban végezne vele, inkább mond egy hosszú monológot, amely éppen elég ahhoz, hogy a helyzet külső behatásnak vagy hősünk leleményességének, rátermettségének hála megforduljon és végül a negatív karakter bukásával végződjön a történet.

Azt sem szeretem amikor azt a látszatot keltik, hogy egy karakter meghalt, mindenki gyászba borul, vagy éppen ünnepel, attól függően, hogy pozitív vagy negatív karakterről van-e szó, majd a halottnak hitt illető hirtelen felbukkan.

Hirtelen ez a kettő jutott az eszembe.

Nemszeretemahomokot

Miazanyádneve? (Martha)

Én nem szeretkezek, én b@@@@@

Satöbbi satöbbi

Új csajszi a gimiben -> legmenőbb pasi valahogy beleszeret -> összejönnek -> összevesznek -> kibékülnek -> minden happy :D Meg se tudom számolni, hányféle feldolgozása van ennek.

A horror filmeket egyáltalán nem szeretem, mert mindig annyira kiszámítható, hogy mikor fog valami ijesztőnek titulált felbukkanni. Általában bealszok, amikor a barátaim horrorfilmre kényszerítenek.

Csatlakozok az előttem szólókhoz: vannak filmek, amikben nincs helye szerelemnek (vagy csak mérsékelten), de mégis egyszer csak bevágnak egy random szexjelenetet. Irritál.

Utolsó: ha nincs megoldás. Lehetnek nyitott végű filmek, azzal nincs bajom, de amikor odavetnek egy tessék-lássék véget a filmnek, az szörnyű.