Gyerekként féltetek a "Delta" és a "Panoráma" műsortól?

A Delta FŐCÍMDALA volt a szörnyű. Én is rettegtem tőle, mindig befogott füllel, a tévétől elfordulva vártam a végét. Itt van:

https://www.youtube.com/watch?v=jtlNdIA5SZA

Ez a hülye sípoló zene, meg hozzá a képek.

Nekem is pont az utóbbi pár napban jutott eszembe ugyanez a téma. Kiskoromban egyik műsort sem ismertem, mert nem igazán figyeltem oda a magyar adókra (inkább külföldi rajzfilmekkel kötöttem le a figyelmem), de a Delta főcímének pár bevágása és a zenéje, a "Song of the Second Moon" belém rögzült. Nem féltem tőle, de nagyon sejtelmesnek és nyomasztónak találtam. Éveken át a hidegre asszociáltam a zenéből a sarki expedíciós képsorok miatt, és igazából sokáig úgy gondoltam, hogy valami furcsa szovjet szerzemény volt. Csak pár éve tudtam meg, hogy honnan is származik.

Őszintén, tényleg elég irritáló és kísérteties hangzású, kísérleti elektronikus zene. Olyan, mintha egy elvont retro scifi filmből származna (már csak a címe miatt is), de ma pont ez teszi olyan érdekessé a számomra. Azért a gyermekkoromból megmaradt nyomasztó érzések is előjönnek még mindig, ha meghallgatom.

Én nem féltem ezek közül egyiktől sem kisgyerekként sem. Legfeljebb a Delta zenéjében éreztem némi hátborzongató érzést, de számomra az is inkább érdekesnek tűnt, mint ijesztőnek. Bennem egyszerűen az fogalmazódott meg ilyenkor, hogy mindjárt látjuk Kudlik Juli nénit! :D

A Panoráma zenéjétől sem féltem, bár bizonyos képsorokat nem tudtam hova tenni, mik azok.

Ami inkább számomra kissé félelmetes volt, az a Reflektor magazin zenéje a sötét képsorokkal, persze a meneküléstől azért ott is messze voltam. :)