Tetszik a történet, amit írtam? 18/L
Más szemszögből
Szép, napsütésre ébredtem ma. Csak szétnézek a réten és minden olyan élő, zöld és gyönyörű. A ruhámat meglebbenti a szél, magamba szívom az éltető napfényt és egyszerűen csak ámulok ezen az idilli tájon. Madarak repülnek magasan felettem, miközben csíkos kis méhek döngicsélnek mellettem. Az egyikük rám is száll. A legtöbb ember nem érti, hogy milyen fontosan számunkra ezek az állatok. Amikor meglátnak egyet sikítva ugrálnak, csapkodnak egy náluk ezerszer kisebb ártatlan rovar miatt. A végén pedig csodálkoznak, hogy megcsípi őket. Majd az enyhe fájdalom okozta sokk annyira lefoglalja őket, hogy észre sem veszik, hogy ez a szúrás a méh életébe került. Engem viszont érdekel a sorsuk, nélkülük én se lennék, most itt. Sajnos egyre kevesebben vannak és az emberek nem fogják fel, hogy mennyire függünk tőlük. Kis ketrecekbe zárják őket és ellopják a mézüket. A lakásaik közelében irtózatos gázokkal mészárolják le őket vagy puszta egyszerűséggel felgyújtják a kaptárjaikat. Mindezt azért, mert félnek tőlük. Inkább a méhek nélküli jövőtől kellene félniük.
Mindezt persze én nem láttam személyesen. Mások meséltek nekem ezekről a szörnyűségekről, olyanok, akik sokat utaznak. Én még sosem hagytam el az otthonomat, nem is nagyon fogom. De nem bánom, szeretek itt élni. A ruhámat meglebbenti a szél, csak ámulok ezen az idilli tájon.
Mintha mostanában melegebb lenne. Sokszor alig bírom ezt a szárazságot, most is szomjas vagyok. Mások még rosszabbul viselik ezt az éghajlatváltozást. Egyre kevesebben élünk itt. Mintha szépen lassan minden pusztulna. Én viszont kitartok.
Persze, azért én is öregszem. Mostanában több erőt kell fektetnem abba, hogy szép és viruló legyek. Sokszor elgondolkozom azon, hogy miért is teszem ezt. Mármint senki sem nagyon lát itt. Néha-néha erre jár egy-két kiránduló, csak velük szoktam találkozni pár percre.
Feltámad a szél és egy pillanatra a magasba fújja a szoknyámat. Hallom, ahogy egy család közeleg. Újra rendbe szedem magam és már érzem is a lábaik dobogását a földön. Egy kisfiú sárkányt reptet a szélben, nevetve nyargal a réten keresztül. Mögötte jönnek, a szülök és egy kislány kézen fogva. A lányt fel-felemelik, ő pedig boldogan kuncog, ahogy visszahuppan a földre. Mögöttük lelapult fűösvény jelzi az megtett utat. Most éppen egy gyönyörű, fiatal virágot taposott el az a pici, mégis hatalmas láb. Sokszor csodáltam meg annak a virágnak a szépségét, ami egy pillanat alatt semmivé foszlott.
Most felém veszik az irányt. A kislány kirántja a kezét a szüleiéből és hozzámrohan. Letérdel előttem, felém nyújtja a kezecskéjét és eltépi a száramat. Az ujjai közt szorítva visszafut az anyjához, ő lehajol hozzá és engedi neki, hogy a hajába tűzzön.
Nem haragszom rájuk. Már nagyon régen nem esett az eső, kiszáradtam és az szirmaim napról napra fonnyadtak. Így legalább az utolsó óráimban örömet szerzek valakinek.
válasza:Szerintem nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon jóóó!! :DD
Naggggyon tetszik :)
válasza:Azt kell mondjam, találtál magadban egy gyémántot, csak még nem tudtad briliánssá csiszolni. Az emberi lét legnagyobb dilemmáját tártad fel, de láthatóan nem tudatosan.
Az elbeszélésed két fő részre oszlik: amikor idillben él a virágod, majd a második, amikor a jön a család. Ez az idill + történet kettős pedig nagyon jó (mindjárt kifejtem, miért).
Az első részben két probléma van. Az egyik, hogy az idillt giccses, sablonos elemekkel mutatod be: zöld fű, napsütés, szél meglebbenti a ruhát, madarak, méhecskék. Ezekkel tele vannak a bugyuta reklámok, az ezoterikus magazinokban is ezer hasonló írás és színektől túlburjánzó sablonkép van: egymást utánzó, hamis idill-ábrázolások, és az elmaradhatatlan elkeseredés, hogy miért olyan buták, önzők az emberek (felsorakoztatva olyan problémákat, amelyek amúgy természetes velejárói az emberi létnek: jusson eszedbe az enyhe fájdalom abban a szent pillanatban, amikor majd megcsíp egy méh - garantálom, hogy még neked sem fog sikerülni).
A másik probléma pedig, hogy mindezt honnan tudja a virág? Aki magonc kora óta az idilli réten éldegél? Lakások, kaptárak? Ő csak arról tudhat, ami közvetlenül a közelében van. Pont ez a lényeg: aki olyan ártatlan, mint egy kis virág, aki benne van a paradicsomi létben, az még azt sem tudhatja, hogy paradicsomi létben van. Zajlik körülötte valami, neki kellemes vagy kellemetlen; ha diszharmónia lép fel (az ember jajgat, a méh meghal), kialakulhat benne a félelem csírája, de még nem tudja mire vélni. Tudtommal Hamvas Béla mondta: "a boldogságnak nincs története". Az elbeszélésed elején nem írtál történetet, és ezzel szépen elrejtetted ezt a szimbólumot: a történet nélküliséget, az Aranykort. Ez a gyémánt, amit találtál (karöltve a folytatással, ahol már van történet).
A második rész már jobb. Szépen indul a feltámadó széllel; valami fog történni (!). Itt is kicsit giccses a megjelenő család képe, de az jó, hogy összességében pozitív hangulata van. És a végére a virág meg is tapasztalja az idill elvesztését, hiába semmi rossz szándék (pokolhoz vezető út...) oda az önfeledt boldogság. Tök jó, és itt vége is lehetne: ez a kis mese szép metaforája az elveszett gyermekkornak, Aranykornak vagy akár a bibilai Kiűzetésnek. Mindössze azzal a motívummal, hogy van egy történet nélküli elbeszélés, majd elkezdődik a történet.
Viszont még ott a legutolsó bekezdés, ami sajnos az egészet hazavágja. Amit leírtál, mint idillt, itt egyszerűen letagadod. A virág úgy véli, az ember rossz, mert ezt műveli a méhekkel, akik létfontosságúak az ő számára. De akkor a napsütés miért is szép annak a virágnak, aki esőért epekedik? Miért libben meg a ruhája, ami nem más, mint száradó, fonnyadt szirom? Nézz alaposabban a virág helyzetébe, és ne bagatellizáld el ilyen "savanyú a szőlő" megállapítással a történeted jelentőségét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!