Őszinte válaszokat kérek, milyen?! Egy részlet

Az első szó,ami az eszembe jutott az a nagyképű.

Egy írás nem attól lesz jó,hogy minél "magasztosabban" próbálsz minden szót megfogalmazni,az a lényeg,hogy egyszerűen megfogalmazott dolgokkal válts ki erős érzelmeket.

A művészetnek az a lényege,hogy érzelmeket váltson ki,akár pozitívat,akár negatívat,az teljesen lényegtelen,de mozgassa meg az embereket.

Ez így egy teljesen semleges körmondatokból álló valami.(azt nem írtad,hogy ez most novella vagy regény vagy mi)

+1 tipp.

Az emberek többsége nem szeret ilyen túl csöpögős szerelmi cuccokat olvasni.

Persze ponyvaregények mindig is lesznek,de az igazán jó művek mindig többről szólnak,több mondanivalójuk van.

Egyébként arra persze ez tökéletesen jó,hogy kiírd magadból a dolgokat,de ha többet szeretnél vele kezdeni,akkor még csiszolgasd.

Kicsi rá az esély de: Lehet, hogy prózában vagyunk és az egyik szereplőé az iromány. Ebben az esetben legalább tiszta lenne az indíték.

Amúgy ha ez így önmagában áll és olvasásra is szánod akkor érdemes lenne 1.: tisztázni a fogalmakat / megfelelő szinonimát használni. Másrészt pedig úgy megírni, hogy annak is átjöjjön a mondanivaló [legyen az vmi tényleges tartalom vagy szimplán hangulatfestés] aki nem ismer. Mert biztos van most is benne vmi ami szándékosan vagy anélkül de ad egy egész konkrét infót arról, hogy milyen hangulatban írtad de, hogy ez nem jön át az biztos. [Oké a tök nyilvánvalón kívül persze.]

Hogy példát is hozzak: Anno volt egy ált. sulis oszt társam aki gimibe elkezdett írni egy könyvet [aztán 3 lett belőle.. méghozzá jó hosszú.. :D] szotri orientált írások voltak mégis a tizen pár év ismeretség okán jó közelítéssel ki tudtam hámozni belőle egészen konkrét dolgokat az írásának pillanatával kapcsolatban. Pedig nem ez volt a cél. Ez ugye azért van mert ismertem, ha viszont ez lett volna a cél akkor nem működött volna másnál lévén nem biztos, hogy rendelkezik az értelmezéshez szükséges infókkal a szerzővel kapcsolatban.