Mi van velem? Miért érzem ezt?

Amikor korombeli fiatalokkal beszélgetek mindig irigykedve hallgatom a beszámolóikat a bulikról, pasizásról stb.

Sokszor gondolok arra,hogy nekik milyen jó, hogy jól átbulizzák az éjszakát, időnként becsípnek egy kicsit és lazulnak ezerrel.

Én alapjába véve egy visszahúzód lány vagyok. Nincsenek olyan haverjaim akikkel kirúghatnék a hámból.

Rém unalmas az életem. Sosem voltam még bulizni sem. És azt vettem észre, hogy én is vágyom már a bulikra a szórakozásra. Ne értsétek félre nem akarok elzülleni, de szeretnék már egy kis izgalmat az életembe. Ez normális az én koromban?