Szerintetek eddig jó ez a mesém, vagy túl unalmas? (Még nincs készen teljesen)

A beszélő szamár élete

Hallgass, várj, s figyelj! Ez a mese egy beszélő szamárról szól, aki az éltét unta meg. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy beszélő szamár, aki Csacsesznek hívtak. Kicsi kora óta egy házaspárnál élt. Azonban egy baba születése felforgatta Csacsesz életét.

A 20. század végén járunk, egy júniusi reggel. Csacsesz gazdái, Dávid, és Imola. Imola terhes volt, s ezért a kórházba sietett a férjével. Csacsesz orrára nyomtak egy puszit, majd elmentek. Csacsesz később elment a közeli tóhoz, s leült a földre. Ott egy halat pillantott meg, aki a homokos földön ugrált.

-Ha segítesz nekem, akkor teljesítem két kívánságodat! Kérlek juttass vissza a tóba!-könyörgött a hal.

Csacsesz segített a halacskának.

-Köszönöm. Most mond, hogy mire is vágysz igazán, s teljesítem neked!

-Köszönöm, de nem kérek semmit, bár ha belegondolok, szeretném ha érteném, azt, amit az emberek mondanak, s én is tudnék beszélni hozzájuk!-válaszolta Csacsesz.

A hal teljesítette a kívánságot, s megígérte a csacsinak, hogy még egyszer kívánhat valamit. Csacsesz vissza akart menni az otthonába, de nem tudta, hogy hol az otthona, mivel már beesteledett. Elindult észak felé, s egy erdőbe érkezett. Az erdőn át elérkezett a városba, s onnan már megtalálta az otthonát. Hazaszaladt, de senkit nem talált ott. Egy hét múlva végre megérkeztek Csacsesz gazdái. De már eggyel többen voltak. A kis csacsi nem értette az egészet.

-Szia Csacsesz! Már régen láttalak, s már nagyon hiányoztál!- simogatta meg Csacsesz fejét Dávid.

-Ő itt az új családtag! Emmának hívják, s ő az én kislányom!- vitte oda a kis Emmát Csacseszhoz.

Ahogy teltek a hetek, Csacsesszal egyre kevesebbet foglalkoztak. Emmával több időt töltöttek, s ez a kis szamárnak is feltűnt. S nem is nagyon örült ennek annyira.