Mondanátok nekem vicces történeteket? Bővebben lent.

ez ma történt velem: délelőtt mentem bevásárolni a boltba, biciklivel. a vásárlás közben még nem is volt semmi, leszámítva, hogy meglöktem egy lisztes zacskót. a leghátsót. dominó elv, borult utána az összes. de ez nálam még nem is meglepő, úsztam volna meg ennyivel... na mindegy, fizettem, és akkor vettem észre, hogy elfelejtettem szatyrot hozni. ami a vásárlás egyik alapkelléke. bravó nekem. :) valahogy kivittem a tetemes mennyiségű cuccot, és marha nagy szerencsémre volt a biciklimen kosár, úgyhogy abba beletettem mindent. indultam haza. az utcánk végén, az egyik oldalon van egy bukkanó, így értelemszerűen mindenki a másik oldalon közlekedik. azonban most ott, ahol le szoktam fordulni, állt egy elég nagy társaság, egészen a patkáig. ismerem őket, és nem kifejezetten kedveljük egymást, úgyhogy legszívesebben turbósebességgel mentem volna nekik, de végül nem tettem, mert kiszóródtak volna a cuccaim, és kár lett volna azért a finom csokiért. a patka és az árok között volt kábé húsz centi hely. tervem szerint elindulok, és szépen, egyenesen átbicózok, és kész. aha, majdnem. ez az egész addig jött be, hogy elindulok. aztán úgy borultam be az árokba, mint annak a rendje. na akkor:

1, az ott álló társaság jól kiröhögött, és kapták elő a mobilokat. minden percben félve csekkolom a facebook-ot, hogy nem töltötték e fel a képemet, valami jó kis címmel,

2, a cuccaim szétrepültek. a csoki az út közepére, a ketchup az árok szélére, de a vaníliás cukor viszi a prímet, ami a egy kertbe (nem a miénkbe) ment.

3, szép ugyan a hosszú, szőke, hullámos haj, de nem akkor, miután érintkezésbe került a sáros, mindenféle szeméttel teli anyafölddel. az én hajam ezek után legalább is úgy nézett ki, mintha mit tudom én, egyenesen a föld alól törtem volna utat magamnak.

és akkor ezek után mentem, és felszedtem a cuccokat. kicsit kínos volt beüvölteni a szomszéd lánynak, hogy "ideadnád a vaníliás cukrot? berepült a bokrotokba. köszi!" végül valahogy hazaértem. amikor mindezt elmondtam a családomnak... háát, volt egy kis röhögés. :)) :D. egyébként még mindig én vagyok, ez már a sokadik történetem, durva, milyen lúzer vagyok! :DD

Köszi. :) amúgy a barátnőm sem szerencsésebb. télen raktuk le a suliban a biciklit a biciklitárolóba. aminek a végénél van egy egyméteres, jeges lejtő. a legtöbb ember gond nélkül leoldalazott. aztán jöttünk mi... hát, egyszerre csúszzunk le, és estünk hasra, a barátnőm gatyáját még a kuka is kiszakította. meg lett varrva, és a mai napig röhögünk, ha azt veszi fel, pedig ez már másfél éves sztori. XD.

meg egyszer a Tescoban voltunk, én leguggolva válogattam az üdítőket, amikor nem tudom hogy, hátraestem, és kiterültem a földön. ezen a barátnőm úgy röhögött, hogy először összegörnyedt, majd feküdt le mellém. komolyan, nem is mi lettünk volna ha nem jön arra a takarító autó. (vagy hogy hívják azt). a fazon rémülten kiszólt hogy jól vagyunk-e. háát... testileg ja. agyilag... ilyen pillanatainkban szerintem nem teljesen. mindegy, valahogy felálltunk, mert nem túl szép vég egy tescós takarító autó alatt végezni. szerintem kaptunk volna egy Darwin díjat. XD. aztán gyorsan arrébb futottunk. :)) ja meg az osztálytársaim is ilyenek. kíváncsi vagyok az utolsó évre. szerintem ballagás után a tanáraink önként vesznek fel gumiszobát. :D

Ki kellett fizetned a rágót? :) Tegnap meg ma is voltunk esküvőn, és hiába utaztunk 400 kilométert, a balszerencsém sajnos jött velem.

1. a főasztalnál ültem, ami azért jó, mert nem tudok kultúráltan enni ha mindenféle kés-villa meg ilyen-olyan kaják vannak. Hát, ahogy vágtam a húst, repült össze, vissza, plusz mivel balkezes vagyok, folyton löktem ki az evőeszközt mellettem ülő kezéből. és ezt kábé 120 ember látta.

2. kicsit több kólát ittam, mint kellet volna, úgyhogy rendesen felpörögtem, folyton kimentem sétálni, satöbbi. mentem fel a szobánkba, (szálloda), és mivel nem volt ott senki, táncoltam egy kicsit a lépcsőfordulóban. vagyis pörögtem, ugráltam, és a végén lespárgáztam. aztán felálltam, és azt hallottam magam mögül: "Na, ez egész jó volt!" hátranéztem... és megláttam két fiatal srácot, akik mosolyogva figyeltek. naná, hogy végignézték a műsoromat! akkor nyílt volna meg a föld...

3. A menyasszony táncnál egy lépcsőn kellet felmenni egy ilyen színpad szerűségre. mindenki felment, táncolt... aztán jöttem én... megbotlottam az utolsó lépcsőfokban, és térdre estem. szerencsére a szoknyám nem hajtódott fel (akkor talán emigráltam volna az északi sarkra).

végül is örülök, hogy megúsztam ennyivel. :) a.korábbi sztorijaim után... hát, minimum arra számítottam, hogy lerántom a terítőt, poharakkal meg mindennel együtt. :D

megint én! :D

ez a sztori ma történt:

délelőtt nagy lelkesen paníroztam az ebédet apuval. csakhogy nem tudunk úgy panírozni, hogy körülöttünk kábé két méteres körzetben ne legyen minden tiszta kaja. hát, apa lelisztezte a széket, amibe én sikeresen beleültem. fekete, rövid sortban. tehát egy "kicsit" meglátszott. de ezt se én, se a szüleim, se a tesóm nem vettük észre. aztán megyek át kutyakajáért a tescoba. amint elindultam, már akkor láttam, hogy bámulnak egy páran. belenéztem egy ablaküvegbe (természetesen előlről), de ott csak annyi "defektet" láttam, hogy a hullámos hajam a párától kissé megvadulva, jobban begöndörödött a kelleténél. jó, nem szépítem a helyzetet: úgy néztem ki mint flashdance, szőkében. de könyörgöm, több ezer embernek ilyen haja, ezért még nem bámulunk valakit ennyire! mindegy, mentem tovább. a boltban ugyanez... pár retardált srác a sulimból odaüvölt, hogy: "Nika, néztél ma tükörbe?" de mivel említettem, hogy retardáltak nem nagyon figyeltem rájuk. megtaláltam a kutyakaját, elveszek egyet, megyek a pénztárhoz. a pénztáros amint megfordulok ugyanúgy röhög... hazafelé menet találkozok a barátnőmmel. kérdezem:

"hallod, ahogy megyek mindenki röhög rajtam. van valami a hátamon? vagy csak a hajam röhejes?" és megfordulok...

mire a barátnőm elneveti magát, és közli hogy van valami fehér a gatyám hátulján.

erre én felkiáltok hogy "ajjaj, a liszt"!

és elkezdek ugrálni és leporolgatni a kezemmel a nacim hátulját. pechemre ezzel mindössze annyit értem el, hogy a körülöttem lévő emberek idiótának néztek. merthogy a sortom olyan anyagból készült amiről nem jön le a liszt nyomtalanul. megköszöntem a barátnőmnek hogy szólt,( mert már komolyan ott tartottam hogy kiegyenesíttetem tartósan a hajamat), majd elspuriztam ( van egyáltalán ilyen szó?) onnan. éés útközben csak egy tujába futottam bele! amint hazaértem, adtam enni a kutyának hogy legyen is értelme annak, hogy átmentem, majd lecseréltem a sortomat. ezután elújságoltam ezt apának, aki csak röhögött azon, hogy a kézügyessége miatt a drága kislánya lisztesen ment kutyakaját venni a tescoba. XD

ééés már megint kisregényt írtam! nem számoltam hány sztorit írtam már ide, meg még pár más kérdéshez is. szerintem sokkolnának azok a számok. :DD