Lenne tehetségem a versíráshoz?

Cím: Átkozott Angyal!

Írta: B.B.

Átkozott Angyal!

Boldogok voltunk, Én és Ő

Tudom, mi voltunk egymásnak a nagy Ő!

Teltek a napok,hetek,hónapok, s egyszer azt mondtad:

- Drágám, meghalok!

Mosolyogtam s mondtam:

- Szivem ne hülyéskedj!

- Kicsim tudod,hogy szeretlek: de tudnod kell, elkell hogy engedj!

Azt mondták az orvosok,hogy nem sokára meghalok!

-Szivem kérlek ne mondj ilyet

Szívem nélküled velem mi lesz?

Nem hagyhatsz itt, nem mehetsz el, nekem soha többé más nem kell!

Te vagy nekem a nap az ébredés

Te vagy nekem a mézédes létezés!

S ekkor egymás csókjaiba borulva,

Könnyektől megvakulva,

Álltunk egymás karjaiba fonódva

s visszagondoltunk a csodás múltra!

Nem tudom, mit hoz a jövő,

Talán félelmet és rettegést

Hátha az orvosok mondtak tévedést!

De aztán teltek a napok, hetek

nap napot szenvedéssel követett.

Nem tudom elengedni, Őt akit szeretek

Őt akivel a legboldogabb lehetek,

aki vigyázott rám éjjel-nappal

ne vidd el tőlem Fekete Angyal!

Könyörgöm, hogy maradjon velem

Mert ő az egyetlen boldogságom nekem!

Aztán, egy tavaszi éjszakán

Mikor az ágya mellett ültem,

Fogtam a kezét, s néztem

Ahogy alszik csendesen-némán.

Levegőt is alig vett,

Talán már csak értem élt,

Kinyitotta két gyönyörű kék szemét,

Rám nézett, mosolygott, csókot akart adni

De, ahogy felém hajolt ereje nem volt már annyi.

Könnyes szemmel, szemeibe néztem

Pontosan, úgy ahogyan régen,

Megcsókoltam, lágyan s kedvesen!

Utolsó erejével megszorítja vállam,

Utolsó erejével búcsúcsókot ad,

Utolsó erejével rám nézett könnyezve,

Utolsó erejével elhagyja egy mondat a száját:

Szeretlek! Szeretlek Kedvesem Örökre!

Kezei már nem szorítanak,

Szemei lecsukódnak,

Levegőt többet már nem vesz

Te átkozott angyal miért tetted ezt?!

Miért vitted el, kit legjobban szerettem?!

Légy átkozott szüntelen!

Légy átkozott te Fekete Angyal!

Szenvedj mindig, mikor ébred a hajnal!

Átkozott angyal!

Először s utoljára szólok hozzád:

Ha elvitted Őt, akkor vigyázz is Rá!