Csak én vagyok ilyen "remete"?

25 éves nő vagyok és mióta lediplomáztam és elhagytam a sokat látott koliszobámat (22 évesen) egyáltalán nem bulizok és egyáltalán nincsenek olyan barátaim akikkel személyesen érintkezhetek (neten tartok párral kapcsolatot). És a poén, hogy szinte tökéletesen érzem így magam. Pár hasonló gondolkodású és érdeklődésű ember mondjuk nem lenne rossz a közvetlen környezetemben, de az remélem elköltözésemmel megvalósul. Ugyanis kis faluban élek itt is dogoztam másfél évig, de a helyet és az embereket nem tudtam megszeretni igazán. Most október óta szinte csak itthon vagyok, egyedül vásárolni járok el, vagy robogózni és kerülöm minden ismerősöm társaságát. Ja, van egy barátom, ő sokat van itt, ő az egyetlen társaságom, meg ha hozzájuk megyünk, akkor a családja és haverjai.

Itthon vagyok legtöbbet és varrok, kosztümös filmeket nézek, olvasok, főzök, sétálok, ékszereket készítek stb. és - ha lenne keresetem - igazán nem is lenne ez baj.

Normális ez, vagy nagyon egyedi eset? :)