Elfogadható a romantikus jelenet a regényben, amit írok? Kérhetek megoldásfókuszú kritikát hozzá?

Már az előző kérdésednél is leírtam, hogy alapvetően az a baj (az AI etikátlan használatán túl), hogy teljesen rideg, érzelemmentes és monoton. Nem írsz olvasmányosan. Nem élvezetes olvasni. Nem azt kéne leírni, hogy ők ketten szeretik egymást, hanem megmutatni, hogy szeretik egymást. "Show, don't tell."

A párbeszédjeid embertelenek. Semmilyen személyiség nem jön át belőlük, valódi emberek nem így beszélnek. Felteszem te sem ismétled meg a másik mondatát, csak azért, hogy annyit közölj, hogy "igen". Ezért is írtam, hogy jó lenne, ha felolvasnád a párbeszédjeidet, mert úgy jobban érződik, hogy mi hangzik furának.

A leíró részek teljesen semmilyenek. Semmiről sincsen érdekes vagy részletes leírás, mintha tényleg csak annyit írnál, amennyit muszáj. Ez egy forgatókönyvnél jogos lenne, de egy könyvnél teljesen érdektelenné tesz mindent. Nem tűnsz egy olyan embernek, aki szeret írni, mert csak annyit írsz, amennyit muszáj. Akkor mégis mi értelme ennek? Kicsit könnyedebbnek és költőibbnek kellene lenned, mert jelenleg ez semmivel sem jobb, mint egy hivatalos szöveg, amibe egy-két helyen beleteszed a legsemmilyenebb írói képeket. Legyél ennél kreatívabb. (TE legyél kreatív, ne az AI.) Helyszín, idő, hangulat, érzelmek; ezeket olyan jól ki lehet bontani. Az alábbi egy saját novellámból részlet:

"The insides of the Palace were just as grandiose if not more, than the exterior. The floor was made of white marble, the walls glistened with the pale golden colour of stardom. To a lesser creature, their sight would have been blinding. As such a lesser creature himself, Yínsen often needed a few seconds to get his eyes used to the bright light even though he always lived among the halls. His sore eyes were one of the many reminders of how he didn’t truly belong. The insides of the walls were richly decorated with mosaics portraying all sort of events and myths. A lean dragon with golden scales as it roared the sky. A king with a long beard sitting atop his throne while thousands bowed before him. Two young women facing each other, both of them holding daggers as if preparing for a duel. A warrior dressed in silver armour and red velvet, holding a sword in one hand and hugging his beloved to his side. It was Yínsen’s favourite out of all of them. He often imagined himself to be that hero. Strong and loved. Sometimes Yínsen would sit on the marble floor for hours upon hours and stare at them, trying to take everything in. By the end, his neck would hurt, but he never minded. It was a price that he was happy to pay. After some time, a servant would come by and wake him from his daydreams to take him either to his bedroom or to the dinning hall. He preferred the silent comfort of his chambers to any of the lavish common places where he had to face the celestials themselves."

Kapsz egy átélhetőbb képet mindenről, ellenben a tieddel, ami kifejezetten steril.

A romantikának akkor van értelme, ha kellően fel van építve és nem vagyok benne biztos, hogy neked ez négy fejezet alatt sikerült, főleg, hogy mellékszál. Az olvasót akkor fogja érdekelne a szerelmi szál, ha van ideje és oka megkedvelni a karaktereket és látja köztük a potenciált. Erre négy fejezet nagyon kevés, pláne, hogy, ismételten, ez egy mellékszál. Nem tudsz így feszültséget és várakozást felépíteni. Jane Austen könyveiben a főszereplő mindig a történet végére jött össze a párjával és egy rövidebb csókjelenetnél többet nem igazán olvashattál tőle. Mégis, ahogy ezek a karakterek beszéltek egymással és egymásról, ahogy együtt csináltak bármit is (főleg amikor táncoltak), egyértelműen érezted a romantikát.

Az alábbi az egyik kedvenc irodalmi csókjelenetem:

"I can feel the moment he gives in and gives up, pulling me to him despite the threat of the knife. He kisses me hard, with a kind of devouring desperation, fingers digging into my hair. Our mouths slide together, teeth over lips over tongues. Desire hits me like a kick to the stomach. It's like fighting, except what we're fighting for is to crawl inside each other's skin."

- Holly Black: The Cruel Prince (2018)

Kiragadott jelenetként nem feltétlenül értelmezhető ugyanúgy, mint kontextussal együtt, de szerintem érződik a különbség. Van érzelmi és testi leírás, ami a karakterekhez és a viszonyukhoz hűen van leírva.

Nyilván nem kell minden csók jelenetet ennyire kibontani. Elég a fontosabbakat (az elsőt, egy hosszas hiány utáni, ilyesmiket), utána az ember már megérti, hogy mit éreznek a karakternek, már ha hitelesen megírtad.

A legfontosabb tényleg az lenne, hogy olvass sokat. Sokféle korból, sokféle műfajban, de mindenképpen olvass. Ez az írói fejlődés alapja.

25/N

Illetve ez már csak tényleg egy plusz adalék, de a sci-fi a legnehezebb műfaj, amit írni lehet, ugyanis rengeteg kutatást igényel, hogy hitelesen és érthetően add elő. (Az informatika és az időutazás jelenléte csak hatványozza ezt.) Egy rosszul megírt sci-fi egy hozzá nem értő laikus buta okoskodásának hatását kelti (pl. James Dashner "The Maze Runner" sorozata ezért kelt egy kicsit gagyi hatást bármelyik felnőtt olvasónak. A karakterek és az írás jó volt, de akárhányszor a tudományos oldal került elő, az elég gyengére sikerült. Ellenben például Andy Weir munkásságával.)

25/N

Oké ezt kezdő íróként mondom hogy ez szörnyű.

Először is ha AI-t kell használnod az íráshoz bármilyen mértékig az már nem egy pozitív kezdés.

Másrészt a párbeszédek valami szörnyűek. Folyamatosan ismételgetik egymás nevét, és ez nagyon rideggé teszi.+ még te is folyamatosan ismételgeted a nevüket párbeszéden kívül is. Mondjuk néha írhatnád azt hogy a férfi/nő vagy azt hogy ő. Nem kell folyton egymás nevét kimondaniuk elég annyi hogy te.

És értem én hogy nagyon, nagyon művészi akarsz lenni de az ilyenekkel hogy: A hálószoba ajtaja hirtelen becsapódott, és mögüle tompán kihallatszott a szerelem nesze. Na ezzel csak nevetségessé teszed az egészet. Teljesen életidegen így fogalmazni bármit is, sőt egyáltalán ezt így megfogalmazni. Nem kell ennyire túlbonyolítani mert a saját mondataidba zavarodsz bele. Szerintem azon dolgozz hogy ne ilyen rideg legyen az egész. Dolgozd ki tű pontosan a karaktereket, és a látszólag fölösleges dolgokat is például hogy a kedvenc zokniján unikornisok vannak. Ennek valószinüleg semmi jelentősége nem lesz a könyvben, sőtt benne sem lesz de ahhoz hogy jó karaktert tudj írni a karakternek benned kell élnie, és minden egyes részletet tudnod kell róla mivel te alkottad. A leírások is legyenek személyesebbek, és ne legyen ennyi szóismétlés benne. Néha csak utalj dolgokra nem feltétlen kell leírni hogy megtörtént. Épp az a szép a könyvekben hogy az olvasó sokszor máshogy értelmezi a részleteket mint te

Nagyon jó látni, hogy bele mertél vágni a romantikus szál kidolgozásába! Szerintem kifejezetten jó érzékkel közelítetted meg a karakterek kapcsolatának fokozatos kibontását, és bár a romantikus műfaj nem mindig könnyű, az alapjaid itt nagyon ígéretesek.

Ami azonnal feltűnik, az a hangulat fokozása. Ahogy Brian és Renate egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a feszültség és a vágy is szépen épül fel a szövegben. Tetszik, hogy a romantika nem hirtelen tör rájuk, hanem természetesen, a közös problémamegoldásból ered. A két karakter közötti kapcsolat hitelesen halad előre, és van benne egyfajta finom feszültség, ami kifejezetten jól illik a misztikus, sci-fi hangulathoz, amit megcéloztál.

Ugyanakkor érdemes lenne még néhány helyen tovább finomítani, hogy természetesebb, könnyedebb legyen az áramlás. Egy-két jelenetben a párbeszéd kicsit formálisnak hat; lehet, hogy egy kevésbé kimódolt, lazább szóhasználat még közelebb hozná őket az olvasóhoz. Talán próbálkozhatsz olyan szavakkal és gesztusokkal, amik jobban tükrözik a szereplők belső érzelmeit, például amikor Brian „finoman” megérinti Renate arcát – esetleg, ha kicsit hezitál, mielőtt megérinti, az hozzáadna a pillanat bizonytalanságához és intimitásához.

A „tévé ürügy” nagyon jó ötlet, viszont érdemes lehet még pár apró gesztussal megmutatni, hogy mindketten tudják, mire megy ki a játék, és kicsit esetlenül vagy feszengve próbálnak „lényegtelen” dolgokról beszélgetni. Ha kicsit több játékosságot vagy zavartságot csempészel bele, talán jobban átjön, hogy itt most valami különleges történik, ami szinte elkerülhetetlen. A pillangók a hasban, az „apró pillanat” nagyon jól leírja a hangulatot, de a szavakat nyugodtan elhagyhatod néha, és hagyhatod, hogy a gesztusok vagy pillantások beszéljenek helyettük.

A „szerelem nesze” kifejezés nagyon költői, de talán egy finomabb, „burkoltabb” kifejezéssel is megoldható lenne, hogy megmaradjon az intimitás, de mégis éreztesd, hogy egy nagy lépés történt a két karakter között. Végül a visszatérés a sci-fi rejtélyhez nagyon jó lezárás, ezzel meg is tartod a történet fő sodrását.

Összességében azt mondanám, hogy egy jó „közepes” és „jó” között mozogsz, de néhány finomítással akár kiválóra is fel lehet emelni. Nagy előnyöd, hogy van érzéked a karakterek közti kémiához – ez az alapja minden hiteles romantikus szálnak. Csak így tovább!

Az előző válaszokhoz tudok csatlakozni:

- A korábbi verziónál sokkal jobb, de még mindig nagyon mesterkéltnek hatnak a párbeszédek itt-ott. Mielőtt leírnál bármit, képzeld el, hogy tényleg így beszélne-e két mai huszonéves-harmincas felnőtt.

- Nekem zavaró, hogy talán blokkokban gondolkodsz. Tehát "most jön a romantika" és akkor nincs más, csak tüzes pillantások, heves szívdobogás és pillangók a gyomorban. :D Két oldallal később meg mondjuk csak akciójelenet, mintha mi se történt volna. :) Szóval ha a karaktereid az első pár fejezetben már eleve kerülgetik egymást, akkor lehet ezt fokozatosan is építeni, nem úgy, hogy no akkor most ROMANTIKA jön.

- A sci-fi műfajjal az a baj, hogy ott a háttértudás is fontos. Nem kell feltétlen IT szakembernek lenni, el lehet nagyolni az ilyesmit akár, de ezen nagyon érezni, hogy laikus írta (nem bántásból) A WIFIN villogó LED-ek nekem megülte a gyomrom. :P

(A Wifi ugye maga a vezeték nélküli jel, nem a jelet elosztó eszköz: [link]

[link] )

- Kicsit semmilyenek a karakterek. Lehetne több leírás, egy-két apró árulkodó részlet a szereplőkről. (Tudom, hogy ez egy hosszabb egész része, de az megint csak blokkosodáshoz vezet, hogy na innen csak szereplőjellemzés, aztán romantika, majd "hackelés".)

- Nem muszáj mindent ennyire az olvasó szájába rágni, hogy mit gondoljon. Például a "levegőben ott vibrált a kimondatlan vágy és izgalom" - ha jól meg van írva valami, akkor enélkül is érzi az olvasó. Vagy amikor a narrátor leírja, hogy a legtöbb fájl megnyithatatlannak "tűnt", utána ugyanezt halljuk egy IT zseni szájából is: "úgy tűnik, hogy ezekhez az adatokhoz még nincs hozzáférésünk". Akkor tényleg úgy tűnik. :D

Én sem vagyok író, nem sok közöm van a történetíráshoz, a romantikus történetekhez még annyi sem. De ha használsz is GPT-t vagy egyéb hasonló eszközt, gondold át mondatról-mondatra, hogy ezt biztos ilyen formában akarod-e benne hagyni. De a legjobb lenne a saját fantázia használata.

Egyébként én is kipróbáltam ezt az átírás-átírásával. (Belecsempésztem pár jelentéktelen részletet, amivel élőbbek a szereplők. Mondjuk komolyabban csak Renatet sikerült jellemeznem, Brian még nálam is elég semmilyen. :)

Hosszasan böngészték a pendrive tartalmát, de a fájlok teljesen használhatatlanok voltak. Renate órákon át próbálkozott megfejteni az adathordozó titkát, de minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult.

- Ez nem lehet igaz!- kiáltott fel hirtelen. - Ilyen kódolással életemben nem találkoztam. Az összes kis dekódoló scriptecském lefutott, de semmi! Se a valószínűségi modellek, se a szótár alapú támadás nem ért fittyfenét sem! Mit nem veszek észre?!

- Talán a többiekkel is meg kellene osztanunk ezt az egészet. Több szem többet lát alapon. - válaszolta a férfi.

- Gondolod, hogy tudnának vele mit kezdeni? Eddig én voltam a részleg kódtörő szakértője. A kriptográfiai algoritmusok specialistája. A "hackerek királynője". De most... csődöt mondtam.

- Ne mondj ilyeneket. Még mindig te vagy a legokosabb kockacsaj a világon. - Brian elmosolyodott, és finoman megérintette Renate kézfejét. A lány keze megrezdült egy pillanatra, de mégsem húzta el munkatársa meleg érintése elől.

- Talán most van itt az ideje, hogy egy kicsit megpihenjünk. Azt olvastam valahol, hogy a legnagyobb ötletek a legváratlanabb helyzetekben pattannak ki - folytatta Brian.

Renate bólintott. Vastag keretes szemüvege alatt felcsillantak a szemei.

- Nem is gondoltam volna, hogy tudsz olvasni.

Brian elnevette magát:

- Na jó, talán egy filmben hallottam. Mit számít ez?

Renate nem válaszolt. Felállt a székről, tekintetét Brian megnyugtató mosolyára szegezte. A férfi állta a pillantását. A végtelennek tűnő csendnek végül Brian vetett véget.

- Nem nézünk valamit a tévében?

- Ott a távkapcs, válassz valamit. Addig még elindítok egy brute force keresést, de nem sok reményt fűzök hozzá - motyogta Renate a billentyűzet fölé görnyedve.

- Lazíts már egy kicsit! Gyere, nézd meg mit találtam!

- Dokufilm az MI történelméről? Tényleg ez érdekel Téged? - Renate kikapta a távirányítót Brian kezéből - Legyen inkább Tom és Jerry. Örök favorit.

Odakuporodott Brian mellé. Apró termete eltörpült a férfi szikár alkata mellett. A rajzfilm közben tekintetük újra és újra találkozott. Nem szóltak egymáshoz, a szoba csendjét csak a tévé halk zaja törte meg. Az órák teltek, az epizódok peregtek. Brian közelebb húzódott Renate-hoz, és mélyen a szemébe nézett.

- Renate, az elmúlt időszakban sok mindenen mentünk keresztül együtt - kezdte a fiú.

- Én is így érzem. Talán túl sok volt már.

- Ugye tudod, hogy nélküled semeddig sem jutottunk volna?

- Pedig csak egy kockacsaj vagyok, semmi több. Te magad mondtad.

- Nekem sokkal többet jelentesz. - Brian lélegzete elakadt egy pillanatra. Renate tekintetében valami olyat pillantott meg, amit soha azelőtt. Érezte, hogy ideje a tettek mezejére lépni. Odahajolt a nőhöz és megcsókolta.

Renate most sem utasította el, sőt teljes testével átkarolta a férfit. Úrrá lett rajta valami, amit ezelőtt sosem érzett. Elfeledve az elmúlt hetek borzalmait, most először tudta teljesen átadni magát a jelennek. Ez a csók volt az, amely után minden örökre megváltozik.

...

A tévéképernyő fénye továbbra is beterítette a szobát, ám a szőnyeget már sietve levetett ruhadarabok borították. A rajzfilm hangjai továbbra is beterítették a nappalit, de Renate hálószobájából már tompán kihallatszott a szerelem nesze.

Eközben a számítógépasztalon csak a routeren villogó ledek jelezték a háttérben futó adathasználatot. Majd hirtelen a monitor bekapcsolt, és a képernyőn gyorsan pergő kódsorok jelentek meg. A titokzatos pendriveon felvillant egy vörös állapotjelző. A titkosított óriásfájlok elindultak egy ismeretlen tárhely felé.