Elfogadható a romantikus jelenet a regényben, amit írok? Kérhetek megoldásfókuszú kritikát hozzá?
Alapvetően misztikus, sci-fi, dráma a stílus amelyet meglőttem célként.
Viszont az elejétől kibontakozik két főszereplő között egy romantikus száll.
A negyedik fejezet végére azzal szembesültem, hogy össze kell hoznom a fiatalokat egy éjszakára, miközben egyfajta rejtély nyomában vannak.
A probléma az, hogy a romantikához hülye vagyok. Erről a volt nejem is tanúskodhatna. Na de mégis megkíséreltem megírni a jelenetet:
"
Brian és Renate hosszasan böngészték a pendrive tartalmát, de a legtöbb fájl megnyithatatlannak vagy értelmezhetetlennek tűnt. Renate próbálkozott különböző módszerekkel, hogy hozzáférjen az adatokhoz, de minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult.
- Ez zsákutca - szólalt meg végül Brian, és csalódottan hátradőlt a székében. - Ezek a fájlok mintha titkosítva lennének vagy még valami másra várnának.
Renate bólintott, és ő is elengedte a számítógépet.
- Igen, úgy tűnik, hogy ezekhez az adatokhoz még nincs hozzáférésünk. Talán szükség van egy speciális kódra vagy valamilyen más módszerre, hogy megnyissuk őket. A többiekkel is meg kellene osztanunk ezt az egészet.
ROMANTIKA
Brian elmosolyodott, és finoman megérintette Renate kezét. bőrének melege és bársonyossága más volt, mint amit eddig megtapasztalt.
- Talán most itt az ideje, hogy egy kicsit pihenjünk és valami másra koncentráljunk. Rajtam kifog ez a rejtvény! - súgta lágyan, hangjában valamiféle ígéret rejtőzött.
Renate szemei felcsillantak. Érezte, hogy Brian érintése olyan melegséget hoz a hevesebben dobogó szívébe, mint egy hideg nyári reggelen a felkelő nap első sugarai.
- Jó ötlet, - hangja és mosolya huncutsággal telítődött - Egész nap ezen agyaltunk, ideje lenne kikapcsolódni egy kicsit.
A lány felált a székéről és a fiú is így tett. Brian közelebb lépett hozzá, tekintetük összefonódott. Finoman megérintette Renate arcát, ujjaival végigsimítva bőrét, mintha érezni akarna minden apró rezdülést.
- Mit szólnál, ha leülnénk a kanapéra és néznénk valamit a tévében? Talán egy kis pihenés és beszélgetés jót tenne. - Javasolta Renate, hangjában egy cseppnyi izgatottsáággal.
Brian bólintott. Egy különös érzés kerítette hatalmába, ahogy leültek a kanapéra. Már évek óta nem érzett hasonlót. Közelebb húzódott a lányhoz és finoman megérintette a combját. A tévé fényei táncoltak az arcukon, de mindkettejük gondolatai egészen máshol jártak.
- Rendben, nézzük meg, mi megy a tévében, - mondta Renate, de a hangjában ott bujkált a várakozás miközben a távkapcsolót nyomkodta.
Érezte, hogy Brian közelségétől, mintha apró pillangók repdesnének a hasában. Az a pillanat amire egész délután várt, elérhető közelségbe került.
Ahogy a tévében a képek váltakoztak, Brian és Renate tekintete újra és újra találkozott. A szoba csendjét csak a tévé halk zaja törte meg, de a levegőben ott vibrált a kimondatlan vágy és izgalom. Mindketten sejtették, hogy a tévé csak ürügy volt arra, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz.
Brian közelebb húzódott Renate-hoz, és mélyen a szemébe nézett.
- Renate, az elmúlt időszakban sok mindenen mentünk keresztül együtt. -kezdte a fiú
- Én is így érzem, Brian. -felelte a tv-t kapcsolgató Renate, majd Brianre nézett.
Brian lélegzete elakadt egy pillanatra. Renate tekintetében valami olyat pillantott meg, amit soha azelőtt. Tudta, hogy elérkezett a pillanat és a szavak ideje lejárt, ez már a tettek ideje. . Finoman közelhajolt a lányhoz és megcsókolta.
Ajkuk már találkozott többször is, de ez most más volt, mint eddig. Nem hasonlított sem az első, sem a második csókra. Ez az a csók volt volt, mely után minden örörkre megváltozik.
A nappali fényei halványan villództak, ahogy a tévé képei váltakoztak. A műsor hangjai tompán szűrődtek át a szobán, miközben a földön sietve levetett ruhadarabok hevertek szanaszét. A hálószoba ajtaja hirtelen becsapódott, és mögüle tompán kihallatszott a szerelem nesze.
Renate dolgozószobájában sötétség uralkodott, csak néhány LED világított a wifin és a számítógépén. Az egyik pillanatról a másikra a monitor bekapcsolt, és a képernyőn gyorsan pergő sorok jelentek meg. A számítógép önálló életre kelt, mintha valamiféle hacker támadás érte volna. A pendriveon, amit korábban Renate csatlakoztatott, most vörösen apró pont villogott, és az ismeretlen óriásfájlok elkezdtek feltöltődni.
"
Tehát ne kíméljetek!
Gyors, érzelemmentes, csak történik, mintha muszáj lenne, mert az író kitalálta. Teljesen random, számomra nincs helye itt
Illetve a szereplők is kicsit esetlenül beszélnek, nem valószerű.
Például:
-Mit szólnál, ha leülnénk a kanapéra és néznénk valamit a tévében?
-Rendben, nézzük meg, mi megy a tévében
Ilyen párbeszéd 2 ember között nem zajlik le, leginkább azért, mert nem szoktuk a másik mondatának felét elismételni. Vagy ha igen, akkor gúnyból, vagy játékból, poénos idegesítésből, vagy a másik elrontott valamit és ki akarjuk emelni. Vagy ami ide illik is, csak nincs leírva, hogy elkalandoztunk, de az ismétléssel akarjuk bizonyítani, hogy igenis figyeltünk (még ha önálló gondolkodásra éppen nem is vagyunk alkalmasak)
Kicsit több leírás, apró mozdulat sokat segítene ezen a jeleneten, illetve az időnek az érzékeltetése, vagy épp ennek szándékos kihagyása (nekem nem egyértelmű pl hogy 2 perc vagy fél óra telt-e el a leírt jelenetben, viszont ez az "időtlenség" nem szándékosan van jelen, hanem véletlenül így alakult, ami (bennem legalábbis) hiányérzetet kelt
Köszi első. Nem, nem voltál ellenséges. A te válaszod az első, mely valóban segít fejlesztenem a jelenetet. Köszönöm.
Utolsó! Az, hogy szar, az nekem nem segít. Az, hogy konkréten miért szar, az már segítség! Abban a kérdésben pedig nagyon jól megmutatkozik, hogy végül az AI generált szöveg valóban csak egy vázlat, ami teljesen át lett írva.
De megismétlem ismét: Itt az első válasz igazi segítség számomra! Ismételten köszönöm. Hasonló kritikákat nagyon szívesen várok.
#5 ez még így is rossz, hogy te írtad nem az Al.
Bocsi
"Renate, az elmúlt időszakban sok mindenen mentünk keresztül együtt. -kezdte a fiú
- Én is így érzem, Brian. -felelte a tv-t kapcsolgató Renate, majd Brianre nézett."
Szóval Renate dugjunk egyet, feszült vagyok.
Oh Brian igen, én is az vagyunk, gyerünk gyorsan. 🤦🏻♀️
Talán most itt az ideje, hogy egy kicsit pihenjünk és valami másra koncentráljunk. Rajtam kifog ez a rejtvény! - súgta lágyan, hangjában valamiféle ígéret rejtőzött.
Renate szemei felcsillantak. Érezte, hogy Brian érintése olyan melegséget hoz a hevesebben dobogó szívébe, mint egy hideg nyári reggelen a felkelő nap első sugarai.
Ez mi akar lenni?
Brian dugni akar, Renate meg tudja, és örül a kufircnak.
Brian egy kujon, Renate meg egy k@rva aki alig várja, hogy f@szt szopogasson
Elmondom, hogy mi a tényállás:
Ha ezen az oldalon bárki megoszt egy verset, vagy valamiféle alkotómunkát, az teljesen mindegy, hogy jó-e vagy rossz. Megkapja rá a negatív kritikát.
De azért az egészen jó kivehető, hogy néhányan irigységből szórják a savat. Tudod miért? Mert ők is megkapták ezt a kritikát. Nagy reményekkel belefogtak az írásba, megakadtak, vagy segítséget kértek és megkapták, hogy dobja a kukába a nemlétező tehetségét. Rejtse el az irományát olyan mélyen a számítógépén, hogy azt senki se találhassa meg.
Főleg mi magyarok vagyunk ilyenek. Ha valaki kimászna a gödörből, biztosan van legalább egy, aki mindent megtesz, hogy visszarántsa, úgy, ahogy őt is visszarántották.
Ez szomorú, ez tragédia, de ez mindig így történik. Nekem egyetlen egy nagy problémám van! unatkozom. Az, hogy olvasok, filmet nézek vagy akár sorozatot, nem ad. Nem üti meg semmi sem az ingerküszöbömet. Ezért , ha másnak nem megy, hogy megüsse az ingerküszöbömet, kénytelen vagyok én magam alkotni valamit, minden eszközt igénybe véve arra, hogy egy-egy munka a lehető legjobban megközelítse a tökéletest. De a tökéletesség elérhetetlen. De nem megközelíthetetlen. Aki ezzel nincs tisztában, hogy mi a tökéletes, és hogy önmaga a tökéletességet sosem érheti el, az nem is fog alkotni.
Sok kritikus van itt, akiben ott volt a szellem, hogy alkosson, de visszarántották, eltántorították és minden örömét abban leli, ha leszólhatja más munkáját. Nem magamról beszélek, hanem a közösségről.
Itt az első válaszoló képes volt megoldásfókuszban válaszolni. Ennek van értelme.
Indoklással lehet szarnak vagy fosnak minősíteni egy alkotómunkát. Annak van értelme. De indokolatlanul, ha valaki minősít, azzal önmagát minősíti le.
Ez itt a tényállás! :D
Ennek mi értelme?
Igényesség!
Az igényességre lehet törekedni. Az igénytelenség törekedés nélkül is megvalósul. Az igénytelenséggel nincs semmi munka, nincs benne kihívás.
Az semmi, hogy "dugjunk".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!