A mostani animék miért ilyen pusztulat rosszak?

#20

Nem témák arányára gondoltam, hanem minőségi (jó:felejthető:rossz) arányra. Nyilván vannak slágertémák, mint most az RPG szabályrendszeren alapuló fantasy de ez nem fokmérője a minőség ek.

A témák viszont valóban olyasmik, amik utalnak egy társadalom mentális állapotára. A témák, amik elkészülnek és sikeresek. Például az utóbbi években elkezdett feltűnni, hogy egyre több az "öregedő" (30+ éves) kezdőkről és újrakezdőkről szóló sorozat. Ebben a szezonban Shinmai Ossan Boukensha, az előzőben Kaijuu 8-gou, előtte Nozomanu Fushi no Boukensha, megint előtte Kaiko sareta Ankoku Heishi (30-dai) no Slow na Second Life és még lehetne sorolni. A gyerekként újjászületős isekai-okban is egyre gyakoribb, hogy nem kamaszt idéznek meg, hanem magát halálra dolgozó 30-as, vagy legalábbis dolgozó felnőtt születik újjá.

És a japán a világon az egyik leggyorsabb ütemben elöregedő társadalma 30 éve stagnáló gazdasággal és az ottani munkakultúrát figyelembe véve feltételezem rengeteg besavanyodott, kalandosabb életről álmodozó melós.

#21

Azért ez ebben a formában nem igaz.

Egyrészt, még a minőség arányra sem igaz, mert ma már nehezen találsz olyan szezont, ami ne lenne 1-2 minőségi legalább, de inkább 3-5. Míg 30-40 évvel ezelőtt nem hogy néha még évek is voltak ilyenek, amikor egy se volt, de még név szerint se ismernéd fel.

Másrészt, ami a fontosabb, nem így működik egy társadalom. Amikor 40-50 évvel ezelőtt nyugaton pl. arról döntöttek, hogy a homoszexualitás mentális betegség legyen hivatalosan, addig Japánban már voltak meleg, non-bináris karakterek. És ez nem azért volt, mert az egész társadalomban a melegek vagy nem cisz-heterók száma növekedésnek indult.

A két piac nagyon eltérő, míg nyugaton 1-1 névvel el tudsz adni valamit, mert akkora a piac, hogy a hardcore fan-ok egy minimum bevételt hoznak (még a nagyon szűk nyugat is simán 1 milliárd ember), addig Japán egy zárt társadalom volt, ahol pont, mivel ez animáció volt, sosem alakult ki ez a személyi kultusz, így nagyon versenyképes piac volt mindig is.

Ez arra ösztönözte a készítőket, hogy olyan dolgokat csináljanak, ami érdekli az olvasókat, így mindig próbáltak újítani, jobb műveket összehozni, ezért kerültek be ezekbe a művekbe ilyen korán a meleg karakterek is.

Amit most látunk az idősebb cast-tal, az is emiatt van. Nagyon kimerített lett a tini vonal, mivel már 40 évvel ezelőtt is nagyon sok ilyen korosztályú főszereplő volt és pont azért, mert ezzel könnyű karakterfejlődést írni. Egy tini pont abban a korban van, amikor természetes úton is fejlődne, míg egy felnőtt általában már kialakult világképe van. Ha megnézed a Monster-t Kenma-nak ott is már van egy kialakult, saját erkölcs rendszere és ebből lesznek problémák, de nem klasszikus értelemben fejlődik.

Nos, ennek fényében nem a társadalom elöregedése miatt szól erről az animék egy része, hanem szimplán mert a felnőtt cast egy fokkal különlegesebb.

Akkor lenne valamilyen igazságtartalma annak, amit felvetettél, ha a célközönség lenne idősebb, viszont jelenleg ugyanúgy a shounen-ek vezetnek, a fiatalok szempontjából pedig kevésbé releváns is az elöregedő társadalom, mert nincsenek is abban a korban, hogy ez érdekelje őket.

Témaválasztást tekintve pedig ez inkább azt jelentené, hogy gyerekszületésről, családalapításról szóló művek jelennek meg, nem pedig azok, amiket látunk.

Ez azért nem teljesen így van, hiszen a családalapítás szintén egy kiveszőfélben lévő (de legalább is nagyon lefelé ívelő) tendenciát mutat különösen náluk, demográfiai válság és társai 😀

De amúgy valóban látszik, hogy mások a vágyak a történetekben, például ha megvizsgáljuk a most népszerű isekai zsánert, akkor látszódik, hogy a korai darabokban (Magic Knight Rayearth, Vision of Escaflowne, Fushigi Yugi, Those Who Hunt Elves stb.) egészen a modern korba a stílust berobbantó The Familiar of Zero-val bezárólag a történet mindig az volt, hogy a főszereplő "átkerül" egy másik világba, és a konfliktust és az egész "plot"-ot az adta, hogy vissza akarj jutni az otthonába, a családjához és a barátaihoz.

A mostani darabok pedig már régóta azt a vonalat képviselik, hogy az esetek nagy részében a főszereplő meghal, szóval visszavonhatatlanul kiszakad a világból, de még ha nem is ilyen drasztikusan van a történetben megmagyarázva, (csak átkerül, másnak a testében ébred, a játékban ragad stb.) soha nem jelenik meg a haza szeretne jutni motívum, sőt többynyire ha valami kevés kiderül a főszereplő előző életéről, az az, hogy mennyire szar és üres volt.

Ez a fajta eszképizmus azért elég jól mutatja, hogy az újabb generációk között nagyobb az elégedetlenség az életükkel, és inkább olyan történetek mozgatják meg őket, ahol a szerencsétlen főhős jobb, újabb világot talál, ahol végre lehet valaki, rátalál a barátság/szerelem/siker és esze ágában sincs visszanézni sem a régi életére.

#23

Nem amiatt említettem a családalapítást, hogy az a menő téma, hanem amiatt, hogy ha az alakítja a témaválasztást, hogy elöregedő társadalomról van szó, akkor ez pont egy beemelt téma lenne, mert pont a családalapítás körüli kérdések miatt öregedik el. Ezt ilyen témájú művekben lehetne kitárgyalni.

Hogy múltbéli példám szemléltessem, amikor a magyar nyelv konyhanyelvvé silányult és hivatalos ügyintézés során a németet használták, akkor az "igények kielégítésére" nem az volt az irodalmi elit válasza, hogy akkor mostantól németül alkotnak, hanem elkezdtek nyelvújításról beszélni.

Az isekai-ok esetében pedig megint csak nem arról van szó, hogy a társadalom megváltozott, hanem arról, hogy mi volt az olcsó megoldás írói szempontból. Ha kiveszel valakit a normális életéből, akkor elég logikus arról írni, hogy hogyan akar visszajutni a normális életébe, ezért ez ilyen szempontból írói lustaság, hogy mindenki eleinte haza akart jutni.

De hogy itt is kicsit kijavítsalak, ez a mai napig téma még isekai-okban. SAO, Overlod, Log Horizon. Nyilván amikor ez felmerül, akkor most már rétegeltebb is ez a kérdés, mert mind a SAO-ban, mind a Log Horizon-ban tényleg vannak emberek, akik nem akarnak visszatérni, de vannak olyanok is, akik meg nagyon vissza akarnak.

Továbbá itt valójában nem a főhős motivációja miatt lesz valami sikeres. Nem arról van szó, hogy a társadalom escape-izmusa miatt lettek ezek népszerűek. Ennek ehhez nincs köze. Valójában itt - ha már escape-izmusról akarunk beszélni - ez abból fakad, hogy a modern világunkból került valaki fantasy világba. Ez a story azért érdekes, mert ez te is lehetnél. Vagyis itt egy fajta seft-insert-álásról van szó, de ehhez a motivációnak nem igazán van köze.