Otaku mit jelent pontosan?

Itt nyugaton: anime/manga/egyéb japán média rajongó

Japánban (ugyanis ez egy japán szó): bármiféle rajongó, bárminek a rajongója.

2 válaszát még kiegészíteném annyival, hogy a japánok az otakut leginkább egy derogatív kifejezésként használják. Nagyjából a japán nyelvben az otaku olyan szerepet tölt be mint az angolban a "nerd" vagy a "geek".

Viszont ahogy nyugaton is egyre büszkébben használják az érintettek magukra a "geek" vagy "nerd" megnevezéseket, úgy Japánban is kezd az otaku barátságosabb kontextusba kerülni.

Amire az 1. Gondol azt szerintem inkább "weebnek" vagy "weaboonak" hívják, kifejezetten nyugaton. Eredetileg ez is derogatívnak indult, de mostanra a "weeb" vagy "weaboo" szót is sokan használják magukra, egyre tágabb közegben, úgyhogy a geekhez vagy nerdhez hasonlóan ennek sincs már igazán "jelentése".

Japánban az otakuk azok, akik csak és kizárólag a videójátékoknak, animéknek, mangáknak, egyéb dolgoknak élnek. Az előző két válaszoló közül a lepontozott egyes volt közelebb hozzá. Szóval azok az emberek, akik túlságosan, betegesen bele vannak esve az ilyen dolgokba.

Ahogy a második is írta, Japánon kívül a japán média rajongóira szokták használni. Amúgy: [link]

Az otaku (おたく/オタク) japán kifejezés, mellyel a bizonyos dolgokért (legfőképpen a mangákért és az animékért) túlzott mértékben rajongó embereket illetik.

Az otaku, mint kifejezés, a "másik személy háza, családja" jelentésű szóból (お宅, otaku) ered. Ezzel a jelentéstartalommal tiszteletteljes előtagként használják második személyben, tehát a jelentése voltaképpen "Ön", "Önök". Az 1982-ben vetített Macross animében Lynn Minmay ebben az értelemben használta a kifejezést.[1][2]

A modern szlengben a szót már vagy kizárólag hiragana (おたく), vagy katakana (オタク, vagy ritkábban ヲタク) írásjegyekkel írják, legelterjedtebb írásmódja azonban a rómadzsi otaku. Ebben a formában az 1980-as években Nakamori Akio humorista-író terjesztette el. 1983-as sorozata, "Az Otaku vizsgálata" (『おたく』の研究 "Otaku" no Kenkjú), melyet a Manga Buricco magazinban jelentetett meg, már a kellemetlenkedő rajongókat nevezte így. Mindeközben animátorok, mint Mikimoto Haruhiko és Kavamori Sódzsi az 1970-es évek végétől kezdve szólították egymást így, a tiszteletiség jelzőjeként. Mivel azonban a rajongók is, helytelenül, gyakran használták egymás közt ezt a kifejezést, Nakamori úgy döntött, hogy ezt a jelzőt fogja rájuk aggatni.[2]

Egy másik lehetséges forrás Arai Motoko sci-fi-író, aki a műveiben gyakran használta a kifejezést, mint megszólításhoz kapcsolódó szót, s azt később a rajongói is átvették.

1989-ben Macsijama Tomohiro megírta az "Otakuk könyvét" (おたくの本), amely végül a szubkultúra felkapottságához és a kifejezés elterjedéséhez vezetett. Ezt nagyban segítette az is, hogy szinte ugyanekkor tartóztatták le Mijazaki Cutomut, aki mint a "gyilkos otaku" volt közismert.

A modern japán szlengben az otaku jelentése hasonlít a magyar "kocka" kifejezéshez. Gyakorlatilag bármilyen hobbihoz, érdeklődési körhöz, elfoglaltsághoz kapcsolható, férfiakra és nőkre egyformán. Ennek megfelelően vannak altípusaik, például a reki-dzsó olyan női otakut jelent, akit különösen érdekel a japán történelem. A leggyakrabban azonban szinte kizárólagosan a manga és az anime rajongóit nevezik így. Japánban ennek ellenére a szónak negatív jelentéstartalma az elsődleges: a különféle dolgok iránti beteges rajongást nevezik ennek. Ide vonhatóak olyan szélsőséges esetek is, mint amikor valaki például szerelmes lesz a dakimakurájába (anime-alakot ábrázoló testpárna), Közös bennük, hogy ezek mind olyan személyek, akik részben vagy egészben elszakadtak a valóságtól, és csak hobbijuknak élnek.[3][4]

A negatív jelentéstartalom ellenére az otaku-lét hatalmas üzlet Japánban. Tokió Akihabara városrésze kifejezetten az ő szórakoztatásuk céljára alakult ki.

Japánban szégyennek tartják azt, aki otaku, pejoratív kifejezésként használják.

Az otaku szó Japánon kívül elsősorban a manga és az anime rajongóit jelenti, de kapcsolódik a Japán iránt rajongó emberekhez is. A kifejezés azonban itt is bír egyfajta mögöttes negatív jelentéstartalommal, és sztereotip jelleggel kategorizál.

Bár az otakuk túlnyomó többsége ártalmatlan, legfeljebb a hobbijukat túlzásba vivő személyek, adott esetben a viselkedésük áthajolhat antiszociálisba, és egészen extrém esetek alakulhatnak ki. Ilyen például a hikikomorik tábora, akik teljes egészében bezárkózva, a társadalomtól elszigetelten élnek, legfeljebb beszűkült érdeklődésük tárgyával törődve. Néhány, a média által felkapott, beteges hajlamú bűnelkövetőt is otakunak neveztek, amely ezen egyének zárkózott, emberkerülő magatartására, valamint szokatlan érdeklődési körükre utalt.