Mit jelent az, hogy weeb? weeboo? otaku?

A weeb a weeaboo rövidítése, megszállott japánrajongót jelent (nem feltétlen animerajongásról van itt szó, a weeabook alatt olyan embereket értünk, akik konkrétan japánok akarnak lenni, beöltöznek, csak japán zenét hallgatnak, japán szavakat használnak az anyanyelvi beszédükben stb.) Negatív jelző.

Az otaku nyugaton semleges, japánban negatív jelző. Nyugaton szimplán animerajongót jelent: valaki, aki szeret animét nézni, mangát olvasni, stb. Nem kell megszállottnak lenned, ha szoktál nézni/olvasni/játszani japán médiát, nevezheted magad otakunak. Japánul a szó negatív, megszállott rajongót jelent - de nem csak az animék, hanem konkrétan bárminek a rajongóját.

Az otaku (おたく/オタク) japán kifejezés, mellyel a bizonyos dolgokért (legfőképpen a mangákért és az animékért) túlzott mértékben rajongó embereket illetik. Legalábbis ez a jelenlegi tényállás a laikusok szemében.

A kifejezés eredete:

Az otaku, mint kifejezés, a “másik személy háza, családja” jelentésű szóból (お宅, otaku) ered. Ezzel a jelentéstartalommal tiszteletteljes előtagként használják második személyben, tehát a jelentése voltaképpen “Ön”, “Önök”. Az 1982-ben vetített Macross animében Lynn Minmay ebben az értelemben használta a kifejezést.

A modern szlengben a szót már vagy kizárólag hiragana (おたく), vagy katakana (オタク, vagy ritkábban ヲタク) írásjegyekkel írják, legelterjedtebb írásmódja azonban a romanji otaku. Ebben a formában az 1980-as években Nakamori Akio humorista-író terjesztette el. 1983-mas sorozata, “Az Otaku vizsgálata” (『おたく』の研究 “Otaku” no Kenkjú), melyet a Manga Buricco magazinban jelentetett meg, már a kellemetlenkedő rajongókat nevezte így. Mindeközben animátorok, mint Mikimoto Haruhiko és Kawamori Shouji az 1970-es évek végétől kezdve szólították egymást így, a tiszteletiség jelzőjeként. Mivel azonban a rajongók is, helytelenül, gyakran használták egymás közt ezt a kifejezést, Nakamori úgy döntött, hogy ezt a jelzőt fogja rájuk aggatni.

Egy másik lehetséges forrás Arai Motoko sci-fi író, aki a műveiben gyakran használta a kifejezést, mint megszólításhoz kapcsolódó szót, s azt később a rajongói is átvették.

1989-ben Machiyama Tomohiro megírta az “Otakuk könyvét” (おたくの本 “Otaku no Hon”), amely végül a szubkultúra felkapottságához és a kifejezés elterjedéséhez vezetett. Ezt nagyban segítette az is, hogy szinte ugyanekkor tartóztatták le Miyazaki Tsutomut, aki mint a “gyilkos otaku” volt közismert.

Jelentése Japánban:

A modern japán szlengben az otaku jelentése hasonlít a magyar “kocka” kifejezéshez. Gyakorlatilag bármilyen hobbihoz, érdeklődési körhöz, elfoglaltsághoz kapcsolható, férfiakra és nőkre egyformán. Ennek megfelelően vannak altípusaik, például a reki-jou olyan női otakut jelent, akit különösen érdekel a japán történelem. A leggyakrabban azonban szinte kizárólagosan a manga és az anime rajongóit nevezik így. Japánban ennek ellenére a szónak negatív jelentéstartalma az elsődleges: a különféle dolgok iránti beteges rajongást nevezik ennek. Ide vonhatóak olyan szélsőséges esetek is, mint amikor valaki például szerelmes lesz a dakimakurájába (anime-alakot ábrázoló testpárna), Közös bennük, hogy ezek mind olyan személyek, akik részben vagy egészben elszakadtak a valóságtól, és csak hobbijuknak élnek. Japánban a családok sokszor letagadják, ha otaku van a rokonságban, mert szégyennek tartják ezt a fajta életvitelt.

A negatív jelentéstartalom ellenére az otaku-lét hatalmas üzlet Japánban. Tokió Akihabara városrésze kifejezetten az ő szórakoztatásuk céljára alakult ki.

Jelentése külföldön:

Az otaku szó Japánon kívül elsősorban a manga és az anime rajongóit jelenti, de kapcsolódik a Japán iránt rajongó emberekhez is. A kifejezés azonban itt is bír egyfajta mögöttes negatív jelentéstartalommal, és sztereotip jelleggel kategorizál. Sajnos, sokszor ezzel azonosítják az összes Japán iránt rajongó embert. Egyébként külföldön nagyon divatos, és szeretett, hogy a rajongók otakunak hívják saját magukat és egymást, de sokszor a szó negatív tartalmával nincsenek tisztában.

Negatív hatások:

Bár az otakuk túlnyomó többsége ártalmatlan, legfeljebb a hobbijukat túlzásba vivő személyek, adott esetben a viselkedésük áthajolhat antiszociálisba, és egészen extrém esetek alakulhatnak ki. Ilyen például a hikikimorik (róluk egy másik cikkben lesz szó) tábora, akik teljes egészében bezárkózva, a társadalomtól elszigetelten élnek, legfeljebb beszűkült érdeklődésük tárgyával törődve. Néhány, a média által felkapott, beteges hajlamú bűnelkövetőt is otakunak neveztek, amely ezen egyének zárkózott, emberkerülő magatartására, valamint szokatlan érdeklődési körükre utalt.

"Az otaku nyugaton semleges, japánban negatív jelző."

Ez egy japán szó. Nyugaton azért "semleges" mert azok akiket a Japánok lenéznek, elkezdték magukra használni mint egyfajta megerősítése a beteges fanatizmusuknak.

Eredetileg degragáló szó volt a weeb és a weaboe, mint a geek és a nerd, de ez idővel elmúlt. Hiszem egyre mainstreamebb lesz vagy az már nyugaton az anime is, mint a videójátékoknál történt.

Weeb egyszerűen animés. Nézzi az animék és olvasa a mangát és van alapkoncepciói a japán animációs iparról már meg mangakakákról. Például eljuthozzá, hogy a Kyoto animationről egy hírt, hogy valaki felgyújtotta, ezért csúszik valami majd. Szokták mémesítve használni, hogy OwO poénokkal szórakozzanak rajta egymás közt. Persze opening zenéktől bármilyen japán zenét hallgatnak lazán vagy rajzól akkor egyértelműen kifográ hatni ott is. Egyszerű rajongás.

Weaboe na ez az extrém és egészségtelen formája valójában, de az ilyen az weebek se tolerálják nagyon élőben hosszú távon. Toxikus, mint a fene, de a fentiek is igaz rá egyértelműen. Ritkább is nem kicsit, de az ilyen embernek volt komolyabb baja fiatalkorában, amit sehogy nem sikerült felülmúlnia és kezelnie. Mint egy ember borzasztó és animés a többiek kedvére azért is.

Az otaku nem ismert max röhögnek egypáran, aki tudja, hogy szinonimája a weebnek nyugaton. Vagyis felesleges különbözteti meg magát a többiektől. A japánban degragálót mai napig és kollektívan mindegyikre ezt használják, de a japánok zártabbak sokkal előítélesebb alapból, lenézőbbek és rasszistább a külföldiekkel szembe is, aki ott élnek életvitelszerűen velük meg diszkriminatívak is. Például külföldiként bármilyen ügyintézése egy rémalom japánban. Jobban irritálja őket, ha valaki kilóg a "normájukból" szimplán. De egy ilyen társadalomtól mit lehet elvárni ilyenkor.