A japánoknál miért be vett szokás, hogy a férfi főszereplőt nő szinkrnizálja az animében?

Azért Japánban ne feledjük a Seiyuu kultuszt. Ezeknek a személyeknek nem kevés fanjuk van, főleg ha a kedvenc karakterüket szinkronizálják. Nem lehet csak úgy lecserélni őket, ha a karakter időközben felnő.

Pl: Az Attack on Titanban Armin 19 évesen nem hangzik másképp, mint 15 éves korában, ugyanis a seiyuuja, Marina Inoue azt az utasítást kapta, hogy beszéljen úgy, ahogyan eddig is. Ezt egy interjúban nyilatkozta és igazából örült is neki, hogy ez a része megmaradt a karakternek. Azért ezt a példát hoztam, mert az Aot az egyik leghypeoltabb történet manapság.

Ugyanakkor vannak olyan, főleg mellékszereplők, akiknek a felnőtt és gyerek hangja valóban nem egyezik. Egy kemény férfihang nem tud gyerekhangot utánozni, ez egyértelmű.

Emlékeim szerint pl: Kurosaki Ichigonak is egy nő adta a gyerekhangját, bár az ő melankolius karakteréhez valóban nem illett volna egy női hang, ugyanez a helyzet Erennel is, bár Yuki Kaji azon kevés szinkronszínészek közé tartozik, aki fiatal kora miatt kisfiúkat is tud még szinkronizálni.

De visszatérve a Seiyuu kultuszhoz, több híresebb karaktert is szinkronizál egy Seiyuu sok esetben. Pl: Romi Park testesíti meg Edward Elricet, Hitsugayat és Hanjit is az Aot-ből. Ebben az a vicces, hogy a komoly és szigorú Hanji még mindig férfiasabb hangszínnel rendelkezik, mint a másik két karakter, és őszintén nagyon tehetségesnek tartom Romit.