Miért vált az anime egy szofisztikált és egyetimsták által kedvelt rétegműfajból tizenévesek szexuális vágyait kielégítő giccsé?

#10

Nem 100% hülyeség, amit leírt. A technológia tényleg sosem látott mértékben idegenítette el az embereket és taszította mélypontra a mentális egészséget.

[link]

Ez pedig tud válaszreakcióként olyan pótcselekvésekre vezetni, ami menekülést jelent a problémák elől. Nem feltétlenül animefüggőséget, valós probléma a videojátékfüggőség, pornófüggőség, tudatmódosító szerfüggőség is.

Az anime sosem volt szofisztikált műfaj. Főleg nem pusztán az egyetemisták nézték már anno sem. Ha emlékszel, a '90-es években (de már előtte is) rengeteg anime ment a tévében a Csip-csup csodáktól kezdve (igen, a Kalán néni is anime) a Dragon Ball-on át a Sailor Moon-ig. Mind anime, amit nemcsak a kamaszok, meg az egyetemisták, de a kisgyerekek is néztek. Persze, akkor még csak a tévében, szinkronnal, majd ott volt a német RTL, RTL2, VOX (ez inkább hentai és sci-fi animéket sugárzott késő éjjel), Sat1, amiken délelőtt, vagy délután mentek animék.

Az igazi robbanás a 2000-res évek elején kezdődött, még inkább az első, még a MAT által rendezett Animeconnal, meg az animés találkozókkal, alias meetekkel. Budapesten is volt egy, sokáig az Oktogonon a Burger Kingben, majd később a Westendben. A társaság életkora pedig 14-25 év között mozgott. És mindenfajta műfaj szóbajött már akkor is. Igen, kisebb volt a választék, mivel nem mindenkinek volt még internete, plusz kevesebb információ jutott el az emberekhez. Az animéket sokszor CD-n, vagy DVD-n csereberéltük egymás között, Newtype magazinja is kevés embernek volt még. Animestars, meg Mondo magazin nem is létezett, maximum az angol és pár magyar animés oldal, ahonnan információkat szerezhettünk, vagy képeket, zenéket, epizódokat tölthettünk le ilyen-olyan minőségben. Igen, én már ekkor is része voltam az animés közösségnek, és nem bánom, mert nagyon jó barátokat szereztem ott még akkor is, ha mára már elváltak az útjaink.