Lehet ezzel a kérdéssel nem leszek túl népszerű, de csak szerintem nem jó anime a Sword Art Online?

Na, itt elég sokan Explorert használnak.

A SAO-ról elég régóta tudjuk, hogy egy rossz hárem anime.

ohm.. komolyan nullara pontoztatok?😅 Bocsanat, de elmondtam az oszinte velemenyem. Az alap tema jo de lecsesztek. Es abban a kommentben szepen is fogalmaztam. De nekem ok😅

~13

Egyrészt divat lett szidni másrészt aki mostanában nézi annak unalmas lessz mert nem ismer pár dolgot ami akkoriban volt, ezt lentebb kifejtem pontosabban mi az.

Amit még hozzá teszek szigorúan az első évadot bontom csak ki a többit felesleges mert azok már csak értelmetlen bőr lehúzások.

Anno egy teljesen új fajta sci-fi koncepciót nyitott meg ami mondjuk szerintem akkoriban sok mindenkinek eszébe jutott mivel pont az MMO játékok fénykorában jelent meg.

És volt egy bizonyos hangulata az egésznek ami nagyon is tükrözte ezt az időszakot. Az elején mindenki még egy játékként kezelte a dolgot de később ahogy múlik az idő elkezdik emberszámba venni egymást és nem csak sima játékosként kezelni. Ez azért is hűen tükrözte az akkori MMO-játékokat mert anno azok is úgy működtek hogy rá kényszerültél arra hogy más játékosokkkal együtt csináljátok a dolgokat máshogy nem ment. Aki pedig soloban akarta nyomni az egy idő után megakadt mert nem lehetett. Csak úgy mint főhősünk az animéban.

Ízlések és pofonok. :)

Én személy szerint -bár lehet mínuszig leszek ezért pontozva-, de szeretem az első két évadát.

Hogy miért?

Azért nézek animét, sorozatot, vagy akár olvasok,hogy a napi stresszt kizárjam, eloszlassam.

Nem azért, hogy boncolgassam mi jó benne, mi nem. Megtetszik egy karakter, vagy egy történet és nézem. Kikapcsolódom vele.

Ha nem tetszik nem nézem :)

Nálam elég kedv függő, hogy mit nézek, de nem izgat mások véleménye arról, hogy mi a jó és mi nem.

Eldöntöm magam, hogy valami tetszik-e vagy sem.

Vannak olyan animék, amiket nagyon ajánlanak, de a rajzolása nem fog meg, lehet a sztorija nagyon jó.

Minden ember más. Én ezt szeretem, te azt.

Ez olyan mint az ízlés. Valaki a szőkéket szereti, van aki a barnákat.

Van aki a halat, van aki a csirkét. Lehet te a csigát. Attól, hogy én nem szeretem a csigát, még nem biztos, hogy rossz, csak nekem nem ízlik.

Így van a filmekkel és animékkel is. MIndenki mást lát bele, hiába ugyanazt nézzük. A te életed tapasztalatai mást láttatnak bele, mint másé.

Az előző hozzászólóhoz kapcsolódóan például:

Azt írta Kirito megakadt, mint szólójátékos.

Számomra bár ő szólójátékosnak vallotta végig magát, és annak is tartotta, egy idő után ha megnézed, mindenki vele volt. Igen klisés. De volt mondanivalója, még akkor is ha nem mindenki azt látta meg, vagy ha mindenki mást látott bele. De attól is függ, milyen életet éltél, mit tapasztaltál meg, honnan nézed a dolgokat. Mindennek több oldala, több szemszöge van.

Szerintem egy óriási elvesztegetett potenciál és az animevilág egyik legnagyobb kihagyott ziccere, és óriási szívfájdalmam, hogy egy olyan anime, amiből kedvenc is lehetett volna, ilyen eltékozolt totális középszer lett.

Az emberek fele utálja, a másik fele isteníti, és szerintem mind a két oldal véleménye irdatlanul eltúlzott.

Szerintem nem lehet utálni. Az alapkoncepciója például irdatlan friss, és abszulút érdekes. Aztán meg, meg lehet kövezni, de az ,,isekai" műfajjal a SAO foglalkozott eddig a legérdekesebben. Egyrészt, végre a főhős a másik világba nem egy kamion által kerül át, vagy - ami még unalmasabb - nem csak random megidézik. Szerintem máig az egyetlen isekai, ahol a főhős saját akaratából kerül át a másik világba. Másrészt, a világa jól ki van dolgozva. Hátra nem dobom magam tőle, de vegyük észre, hogy az isekaiok 99%-a nem hajlandó foglalkozni a világával. Például ott a Re Zero, ami egy nagyon jó anime, és a kedvenc isekaiom. DE, milyen a világa? Semmi, ez nagy ZÉRO, hogy stílusosan fogalmazzak. Gyakorlatilag semmit nem tudunk meg róla. A mágiáról, a lényekről, a berendezkedésről, még az ország nevét sem ismerjük, ahol játszódik, nem hogy bármelyik másik NÉP-be kapnánk betekintést.

A SAO végre foglalkozik a világával. Nem kapunk Gyűrűk Ura, Star Wars, vagy Last Airbender szintű világkidolgozást, de azért még mindig mérföldekkel több, mint amit bármelyik isekaiban láttam.

És harmadrészt (ez a legfontosabb dolog) a SAO az első isekai, ami hajlandó foglalkozni a való világgal. Nem intézi el annyival, hogy ,,Ó. Másik világba kerültünk. De szuper!", és ennyi, hanem komoly dráma van benne felépítve erre. A valóság kap szerepet. Elhisszük a hőseinknek, hogy ők tényleg egy másik világból érkeztek, nem úgy, mint a Re Zeroban, aminek már a címében ott van, hogy új életet kezd egy másik világban, de semmilyen mélysége nincs annak a gondolatnak, hogy a saját családját, összes barátját, a saját világát hátra kellett hagyja.

És olvastam a light novelt, láttam az animét, és bizton állíthatom, hogy arról, hogy a SAO ennyire fájdalmasan középszer lett, egyedül a light novel felelős. Mert az animének azon pontjai, amiknek nincs köze a regényekhez, kimondottan jók. Gondoljunk az animációra. Vagy a soundtrackre, ami kimagasló. Vagy akár csak az animekánon epizódokra, amik fényévekkel érdekesebbek, mint bármelyik LN-kánon rész.

És még azt megemlíteném, hogy nekem már nagyon hiányzott egy fantasy anime, ami a romantikát jól kezeli, mint mondjuk volt a Sousei no Onmyouji, mert az átlag fantasy animékben a romantikus szál abban merül ki, hogy áll egy helyben a lány, és mondogatja, hogy ,,Naruto...", meg ,,Deku...", meg ,,SASUKE NEEEEE!", és a SAO-ban minden adott volt ehhez, mert végre kapott teret a romantika. (Az már más kérdés, hogy ennél még Szarumán is hitelesebbet írt volna.)

DE, és most fejeld be a monitorod. DE egyik fent felsorolt tény sem változtat azon, hogy a SAO egy kínosan gyenge sztori. A karakterek közül összesen egy darab van, aki érdekes, de mire már odáig eljutok, hogy ő megjelenik, már annak sem olyan íze lesz. A párbeszédeknek nincs jelentése, nincs tartalma, és a felétől megfájdult a fejem. A történet pedig egészen az első évadban érdekes volt, de utána már csak fogtam a fejemet, és nem fér a fejembe, hogy Kirito hogy lehet ekkora egy hülye barom. Két évet bentragadt egy hülye játékban, és amint kiszabadult, rögtön kénytelen volt egy másikba belépni, mert a szerelmét egy pedofil foglyul ejtette. Kiszabadulnak, minden happy... erre mi történik? Na, mi történik? Kirito az első adandó alkalommal becsatlakozik a következő játékba, hogy menjen üldözni egy sorozatgyilkost, akihez az ég világon semmi köze nincs. Amúgy az se semmi, hogy azok után, hogy a világ első ilyen VR játékának, a SAO-nak a vezére börtönnek használta a játékát, a második VR játéknak az igazgatója pedig pedofil volt, a kormány nem tiltotta be ezeknek a játékoknak a használatát, hanem konkrétan csak még jobban elterjedt, az emberek pedig gyanakvás nélkül lépnek be. Háhogyne.

Amúgy a kisebbséghez tartozom, ugyanis én azt vallom, hogy a SAO jobb része Fairy Dance, azaz az első évad második fele, mert az legalább ütemezésben rendben volt, és viszonylag kevés logikai baki volt benne. De már megint azon van a fókusz, hogy egy lány - aki éppenséggel jelenleg pont a saját húga - szerelmes Kiritoba, ahelyett, hogy a saját története lenne. Bakker, Kirito, a SAO összes női szereplője szerelmes beléd. Taníts, mester! De basszus, tényleg! Ott van Asuna, Sugu, Alice, Lisbeth, Silica, Shinon, meg a rohadt mindenki más is.

És ha már itt tartunk, a fent említett szerelmi szál üres, és végső soron nevetséges lett. Kiritoval, mint főhőssel elvagyok, de Asunáról két összefüggő mondatot nem tudok írni. Egy erős vezér, magas szinten, intelligens tsundere, és erős jellem... de ha hirtelen veszélyben van, a legproduktívabb dolog, amit tud tenni, hogy Kirito háta mögé elbújik. Összességében kétségbeesetten próbálja bizonyítani, hogy igenis több egy klisénél, akit mindig meg kell menteni, de... ettől még nem lesz több annál.

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy az első évadban meghal, de utána kiderül, hogy mégsem, mert a főhős csaja nem halhat meg a 14.részben, de kapunk rá normális magyarázatot? Dehogy.

Ez az én nem túl tömör véleményem a Sword Art Online-ról. I have spoken. Akarom mondani, I have written.