Ki hány évesen kezdett el animézni? És mi volt az első véleményetek a műfajról?

Én kicsi koromba (4-5 lehettem) a tesóimmal néztem az első animémet. Inazuma Elevent. A tesóim nem animések, de végig nézték, én meg velük néztem. Nem emlékszem mivolt akkor a benyomása rám.

Majd 11 voltam kb. amikor újra elővettem. Végig néztem akkor is, ugye mert nem emlékeztem a sztorira. Akkor nem tudtam, hogy anime, az egyik osztálytársam világosított fel. Akkor nagyon tetszett, a sztorija is, japán zenéjei is, meg a szereplők is.

Végül anime buz* lettem. Aztán ha van időm nézek animét. Most a Naruto Shippudenbe vagyok nagyban benne, és szerintem leszek is még egy darabig....

4-5

Szerettem a Cubix-ot. :)

szerintem az elsőm vagy a pokemon, dragon ball, mila a szupersztár vagy az aminek fogalmam sincs mi volt a címe. csak az intró van meg, egy szőke kislány egy nagy farkaskutyán lovagol és van egy repülő lovaskocsi is. utána jött a sailor moon, beyblade, naruto, elfen lied, fullmetal alchemist. valahol ott volt a kimba is. de nem vagyok már nagy mangás

28L

Nem tudom, mi számít "animézésnek". Egészen kicsi gyerekként láttam részeket a tévében a Pokemonból, később (amikor már voltam 8-9) jött a Sámán király meg a Naruto – utóbbit egyébként tavaly nyáron néztem végig a Shippudennel együtt, csak hogy kenjem-vágjam a teljes sztorit az elejétől a végéig, ne emlékfoszlányaim legyenek. Aztán 14 éves koromban rádumált az egyik barátnőm a Lovely Complexre, azt akkor félbehagytam (évekkel később kezdtem újra és fejeztem be), de az volt az első olyan alkalom, amikor tisztában is voltam azzal, hogy amit nézek, az egy anime. Ugyanabban az időszakban daráltam le a Death Note-ot, a Vampire Knight-ot, az Anothert és az Elfen Lied-et. Nekem ezek voltak az elsők.

Még mielőtt belefogtam volna, hülyeségnek tartottam az egész animésdit, valami olyasminek, amit nem lehet komolyan venni, de addig-addig rágták a fülemet, hogy beadtam a derekam, onnantól kezdve meg már nem kellett győzködni.

(22/L)

Már nagyon kicsi koromtól nézem őket. Eleinte Animaxon szoktam nézni lefekvés előtt, vagy a nővéremmel a szinkronosakat (ha jól emlékszem, a Narutoból és a Soul Eaterből láttam néhány részt vele) Viszont ezt az időszakot nem nevezném animézésnek. Az első anime, amit ténylegesen végignéztem az első részétől az utolsóig, az az Inuyasha volt. Emlékszem, hogy még nem bírtam olyan gyorsan olvasni a feliratot és minden hosszabb mondatnál megállítottam a videót XD Ez körülbelül 9-10 éves koromban volt, inkább 9, de nem tudom pontosan.

Az első véleményem nagyon jó volt róluk, már csak azért is, mert köztem és a nővérem között 4 év van. Mindig túl kicsi voltam ahhoz, hogy velem akarjon játszani, az pedig, amikor vele néztem az animéket, nagyon jó érzés volt. Végre nem kiabált velem és nem verekedtünk. Szerintem ő erről azóta se tud, viszont ez az egyik oka annak, hogy még most, 18 évesen is imádom a műfajt. Na meg persze azért is, mert k#rv@ élvezetesek és nagyon le tudnak kötni egy őszi esős napon, vagy akár egy lustálkodós estén.