Anime karakterbe való szerelem?

Valójában szerintem ez normális. Csak hogy mondjak egy kellően bullshit példát: 7 évesen már szerelmes voltam Emma Watson-ba. Kb. ennyi idős voltam, amikor megjelent a Harry Potter 2 film. (Ha kiröhögted magad, olvass tovább! :D)

Aztán 8 éves korom körül elkezdtem animézni. Eleinte csak a tv-ben, magyar szinkronnal. Rengeteg anime karakterbe voltam szerelmes, az első Kagome volt az InuYasha-ból. Aztán Botan a Yu Yu Hakusho-ból, Kaname a Full Metal Panic!-ból, és még sorolhatnám. (Ha ismét kellően kiröhögted magad, olvass tovább! :D)

Aztán amikor már eléggé folyékonyan és gyorsan tudtam olvasni, elkezdtem nézni az animéket magyar felirattal. Utána pedig ahogy az angol tudásom elérte a szükséges szintet, angol felirattal is. És rájöttem, hogy a tsundere jellem vonz a legjobban egy anime karakternél. Általánosban és középiskolában is megismertem sok lányt, aki szép volt, meg minden, de eh, gyökér volt mind egytől egyig. Volt viszont egy, akin egyáltalán nem bírtam eligazodni. Néha már sértően egyenes volt, néha pedig rendes. Nap közben odaült mellém, és beszélt velem. Első ránézésre olyan volt, mintha csak a barátnői előtt akarna cukkolni. Gondolom ez a szitu mindenki számára ismerős már. De ez az elmélet megdőlt, amikor Face-en is elkezdtünk beszélgetni, illetve együtt csináltuk az 50 óra munkát, ami az érettségihez kellett (legalábbis többnyire). Olyan is volt, hogy csak úgy hirtelen megölelt, illetve amikor a születésnapján felköszöntöttem, adott egy puszit is az arcomra. Én meg csak néztem, hogy "Mi a f.sz?!", mivel tudtam, hogy amúgy van barátja, bár elég gyakran veszekedtek. És amikor végül szakítottak, azt egyenesen bejelentette nekem. Idézem: "Egyébként most már szingli vagyok!". Na ezt nem tudtam hova tenni. I mean, jóban voltunk, de ilyen szempontból semmi közöm nem volt a magánéletéhez, tehát megfordult a fejemben, hogy "Most járni akar velem? Vagy mi?", de nem mertem rákérdezni. Túl jó volt az a baráti viszony ahhoz, hogy megkockáztassam. Mindenesetre ilyen rejtélyes lány volt, aki néha totál összezavart, és rájöttem, hogy ez kísértetiesen hasonlított az animékből ismert tsundere jellemre, és ezért vonzott és tetszett annyira. Középiskola óta egyébként nem beszéltünk. Eléggé megváltozott, és sajnos rossz irányba. Sokat hiányzott már az utolsó évben(mármint az iskolából), és már senki nem volt benne biztos, hogy valóban nyomós oka van a hiányzásnak. Egyre inkább úgy tűnt, mintha csak lógna, és bár gyönyörű lány volt, tetoválást, meg piercinget akart csináltatni, hiába próbáltam lebeszélni róla. Én voltam az, aki a legtovább kiállt mellette az osztályban, de végül én is elfordultam tőle. Amit nagyon megbántam. Lehet, hogy ha türelmesebb lettem volna, akkor segíthettem volna neki a helyes úton maradni. Azóta csaknem 5 év telt el, de a mai napig eltűnődök néha, hogy mit tehettem volna, és hogy ha véletlenül összefutnék vele valahol, akkor vajon milyen ember lesz.

Azóta egyébként találtam magamnak egy barátnőt, akivel már lassan 4 éve járunk, és már a közös lakásunk felújításán dolgozunk. Teljes mértékben szeretjük és megértjük egymást, és vannak olyan anime karakterek, akiket mindketten imádunk. Nem néz hülyének, sem betegnek, amikor az mondom egy animés gacha játék közben, hogy "NEKEM KELL AZ A FÜRDŐRUHÁS VERZIÓ!", ahogy akkor sem, ha megnyitva talál nálam egy Nutaku-s játékot. Rájöttünk tehát, hogy az, amit egy-egy anime lány iránt érzünk, és amit valószínűleg te is érzel, az nem valódi szerelem, hanem egyfajta rajongás, aminek szeretnéd, ha a jövőbeli barátnőd is megfelelne. Lehet, hogy egyszer majd alább kell adnod a követelmények terén, de 16 évesen még akár fenn is tarthatod, mert lehet, hogy szerencséd lesz, és megtalálod a számodra ideális anime karakter élő verzióját. Szóval semmiképp ne hagyj fel az animézéssel! Csak tanuld meg te is helyén kezelni az animék világát és a valóságot! Akkor rendben leszel!

Egyébként egyszer a kedvenc anime karakteremmel álmodtam, és amikor felébredtem, vagy 2 napig rémesen lehangolt voltam. Kb. semmire nem bírtam koncentrálni. De fel tudtam dolgozni, szóval neked is menni fog! Remélem, hogy a kis történetem is valamelyest tanulságos volt számodra.

23/F :)

Én szeretem a valódi lányokat is, de kizárt, hogy valaha is meg mernék szólítani egyet (osztály/munkatárs/valamilyen ismerős kivételével). Úgyhogy (jelenleg) valószínűbbnek tartom, hogy marad a kezem + anime lányok, mint egy valódi párkapcsolat egy valódi lánnyal.

24/F

Nekem is volt/van ( nem tudom mennyire hagyott alább) egy anime karakter akiért oda voltam/vagyok. Ilyen esetekben úgy vagyok hogy ha már nem létezik (😞) akkor legalább hasonló személyiségű barátom legyen majd. Mivel engem az őrült és a félénk, zárkózott karakterek fognak meg van pár dolog amit szeretek az adott karakterben de nem tudnám elképzelni/ elviselni azt a tulajdonságát.

Nálam mindig ha új animét kezdek kell legyen egy szimpatikus karakter. A legtöbb ilyen szimpi karakternél ez a rajongás az anime után elszáll, ha nem tartom fent. Kivétel egy karakter akinél csillapodhat de nem múlik el teljesen. Nem szükséges "foglalkoznom" vele. Nálam is volt olyan egyszer-kétszer hogy nagyon elkeseredtem hogy nem létezik.

Mármint úgy "animés barátnő", hogy egy hús-vér nőről beszélünk, aki szereti az animéket?? Mert ez esetben gratulálok!!

Azért ezt a bejegyzést a figyelmedbe ajánlom:

[link]

Tekintve, hogy a kérdező nyáron volt 16 éves, kétlem, hogy a barátnője "nő" korban van. :D

De remélhetőleg élő humán entitás, nem egy waifu párna.