Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti ezt eltűrnétek? Mit csináljak?
Egy éve vagyok együtt a párommal, de még nem vállaltuk fel a kapcsolatunkat. Senkinek nem mondtuk el, hogy egy pár vagyunk, mert rólam a legjobb barátnőmön kívül senki nem tudja, hogy a saját nememhez vonzódom.
A párom már nyaggat egy ideje, hogy legalább a családnak mondjam el, ne keljen titkolóznunk és, hogy lassan avassuk be a baráti társaságot is, mert kb egy társasági körben mozgunk.
De én, személy szerint még nem állok erre készen, nagyon szeretem és boldog vagyok mellette, de egyszerűen nem állok még arra készen, hogy a családom vagy a barátaim elé álljak és színt valljak.
A baj csak az, hogy mostanában mikor valamilyen közös baráti programunk van és a kedvesem is ott van, udvarolni kezd más lányoknak, hogy féltékeny legyek és felvállaljam végre. Nagyon zavar, hogy ott előttem más lányoknak csapja a szelet, és nem érti meg, hogy nekem idő kell még! Szerintetek mit kellene csinálnom? Tényleg itt lenne az ideje, hogy elmondjam? Nagyon félek, hogy csalódást okozok a szüleimnek, hogy elveszítem őket! De ugyanakkor a páromat is megértem, hogy nem akar tovább titkolózni...
25L
Lehet kicsit bántja ez, de ha nem érti meg, akkor lehet el kéne gondolkodnod a kapcsolatotok jövőjén. Az viszont, hogy emiatt udvarol más lányoknak, szerintem kicsit undorító.
19/L
A családom nem tudom mennyire fogadna el, biztos nehéz lenne nekik, és csalódnának is, de gondolom előbb vagy utóbb bele törődnének! A baj csak az, hogy amíg lehet szeretnék megfelelni az elvárásaiknak, és kiélvezni azt, hogy megfelelek nekik, büszkék rám...
Tudom, hogy előbb vagy utóbb eléjük kell állnom, de félek!
A párommal egy éve vagyunk együtt, de sokat vagyunk külön, mivel a munkája miatt sokat kell utaznia, talán ez miatt is érzem azt, hogy idő kell még nekem, hogy legalább a kapcsolatunkat biztosnak érezhessem. De úgy, hogy előttem más nőkkel flörtöl, hogy rossz érzést keltsen bennem, tényleg undorítónak tartom! Már csak azt is, hogy ilyesmihez folyamodik!
Persze mikor "leültünk" megbeszélni, ami úgy nézett ki, hogy egyik ilyen jelenetekkel teli esténk után kiakadtam és persze jól összevesztünk, közölte, hogy soha nem lenne képes megcsalni engem, de ahhoz, hogy jobb belátásra bírjon és belássam végre, hogy igaza van és megértsem, hogy nem akar többet "árnyékban", titkolózva élni, ezt látja belátásra bíró technikának. Szóval még nem lépek, ezt fogja csinálni...
Én meg dacból sem fogom engedni, hogy igaza legyen...
Nem tudom, úgy érzem az egész kapcsolatunk ezzel a hülyeséggel fog tönkremenni :(
Kedves Kérdező!
Erre nincs minta példa hogy mikor lehet vagy kell felvállalni a nemi identitásunk.
Az idő csak halad.De nem meghatározó ebben z esetben.
Saját magad álltatod/csapod be!
Mert ma nem,holnap és holnapután,meg azután megint nem.
Mert jönnek az azért ok,meg a hogyanok,meg a ki hogy fogadja (felesleges) indokok.
Ma ezért,holnap meg azért nem mondod el.
Eltelt lassan egy év. Ami már javában elegendő lett volna egy esetleges vihar elüléséhez!
Te ne mások fejével gondolkodj. Azt hagyd meg annak aki nem ért veled egyet és esetlrg ítélkezni akar feletted.
A szüleidet meg tiszteld meg annyival hogy minél előbb elmondod nekik a választásod.
Előbb vagy utóbb de színt kell vallj.
Én személy szerint mindig szerettem inkább előbb túlesni az élet ilyen "kellemetlen/kínos" dolgain.
Ajánlom hogy inkább végy egy nagy levegőt,és lépj a "porondra".
Hidd el hogy őgy fogod magad érezni mint akit megszabadítottak egy óriási tehertől.
Még a lélegzetvételt is érezni,élvezni fogod ha átléped önnmagad!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!