Melyik a rosszabb? Ha hiába sóvárogsz valaki után vagy ha nincs senki, aki után sóvárogj?

Az egyik borzasztóan nyomorult érzés, a másik pedig borzasztóan magányos. Egyiket sem kívánom senkinek, de ha muszáj választanom, szerintem az a legrosszabb, ha a sóvárgás tárgya olyasvalaki, akit nagyon jól ismersz, akivel igazán elmélyült kapcsolatot ápolsz és akit a legfőbb bizalmasodnak tekintesz. Minél régebb óta tart, annál erősebben érzed, hogy a fájdalom szép lassan megöl.

5 éve sóvárgok utána. Nap mint nap látom szinte. Újra és újra összetörök miután elválunk. Mindig többet és többet szeretnék kapni belőle,de hetero. Borzasztó tud lenni tényleg,hogy egy olyan emberbe vagy szerelmes,akivel tudod,hogy sosem lesz semmi. Aztán néha félreérthető jeleket küld,meghat legyünk őszinték,néha mi is belelátunk dolgokat,s ha esetleg bepróbálkozunk,akkor hatalmasat koppanunk. Nem hagyhatod el,illetve nem tudod elhagyni,de érzed,hogy így teljesen tönkremész,kifordultál önmagadból,nem tudsz senki másra úgy nézni,csakis egyedül Rá. Őt szereted,mindent megteszel Érte,Ő a mindened,az első és a legfontosabb személy az életedbe,te pedig Neki csak egy pótlék vagy,hogy amikor nincs ott a pasi,akkor te jó vagy Neki. Ezzel a közel enged-eldob magától dologgal teljesen megöl lassan,te pedig hagyod,mert szereted és nem akarod elveszíteni. Na igen..ez a legfájdalmasabb..