Családos! Biszexuális nőkkel szeretnék pár szót váltani?!

Hogy-hogy mitévő legyél? Hogy lehet felnőtt nőként ilyet kérdezni?

Házas vagy és családod van. Neked hogy esne, ha a férjed ezt csinálná egy másik nővel?

Hát, szerintem beleszerettél a nőbe.

Ha a férjed iránt már nem érzel úgy, akkor bizony felesleges folytatni, és beszélned kellene vele valahogy.

Erről te nem tehetsz, ne azon rágódj, hogy családod van.. ha mást szeretsz, akkor mást szeretsz. Ezt el kell fogadnod neked is, és mindenki másnak.

Ez heteróknál is hasonlóan van.:)

Bár nem vagyok családos, de egy évtizede ugyanaz a társam, aki férfi. Kb. fél éve volt egy időszakom, amikor meg voltam bolondulva, hogy csajozhassak. Szakítani is akartam emiatt, de aztán inkább még vártam, hogy mi lesz. Végül elmúlt magától ez a dolog, most már nem álmodozom másról, és nem érzem úgy, hogy bármi is hiányozna. Rájöttem, hogy jó döntés volt a barátommal maradni, mert szeretem őt, jó vele minden, szeretnék tőle gyereket is. Nekem is volt egy "kiszemelt" lány, de most már fogom a fejem, hogy hogy voltam olyan hülye, hogy miatta felrúgtam volna mindent. Lehet, hogy egyszer megbánom, de most azt érzem, hogy minden jó így, ahogy van.

Persze ha rossz a kapcsolat a pároddal, akkor meggondolandó a dolog, de megromlott kapcsolatot is helyre lehet hozni, még ha nem is divat a mai világban.

(Az az opció nálam nem játszott, hogy párhuzamosan csajozgassak, mert én ragaszkodom az állandósághoz, nem szeretem a kettős játszmákat. Nem is azért mert "csúnya dolog" a megcsalás, hanem a saját lelki békém érdekében nem akartam magam egyszerre két emberrel boldogítani, egy is elég.)

28/N

Adj magadnak időt, hogy letisztuljanak az érzéseid, illetve nézz magadba mélyen és tényleg őszintén - anélkül, hogy az érzéseiden kívül bármi is befolyásolna,tekints el attól, hogy gyereked és családod van, csak mint egyéni,önálló személy gondold végig,vizsgáld meg az érzéseidet.

Egyébként ha már hiányzik melette valami akkkor nagy valószínűséggel baj van, egy szerelmes ember irányultságtól függetlenül nem bolondul másért,csak a párjáért. A házasság, ami tulajdonképpen csak egy hivatatalos papír,senkit nem tarthat össze ha nincsenek meg a kellő érzelmek,ez a papír soha nem volt garancia a szerelemre.A gyerek sem tarthat össze,maximum formailag és úgy,hogy életed végéig boldogtalan leszel,és mikor kirepült a gyerek akkor fogod bánni,hogy elrontottad az életed.Már most elkezdődtek köztetek a problémák,ezek idővel, előbb vagy utóbb újra elő fognak jönni,hiába nyomod most el a nő iránti érzelmeidet.Idővel jönni fog más nő, a férjeddel meg egyre rosszabb lesz.Ótvar dolog lehet egy nap arra ébredni, hogy évtizedeket éltél le puszta kötelesség tudatból,akit az első pár év után már nem szerettél.

Én is heteró életmódot, heteró családmodellt gondoltam el magamnak, hiába szerettem a nőket is,sőt az összes fiatalkori kapcsolatomnak férfival amiatt lett vége, hogy egy nő fontosabb volt.Végül mégis férjhez mentem,heteró templomi esküvő stb. jött a baba, szóval heteró feleség és anyaként gondoltam magamra és elhitettem magammal is, hogy szeretem a férjemet, pedig rendszeresen voltak fellángolásaim nők és más férfiak iránt is. Végül megismertem egy nőt, akibe tényleg beleszerettem,csak akkor azt hittem ez a fellángolás,a férjem iránti meg a szerelem.Szóval 1 évig kapcsolatunk volt titokban persze-rövidebbre terveztem,de egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle.Végül 1 év után válaszút elé állított:Vagy napokon belül elhagyom a férjem vagy felejtsem el őt. Akkor rávágtam, hogy szakítsunk,mert nem bomolhat fel a családom,meg úgy gondoltam,hogy úgyis a férjemet szeretem,pedig voltak intő jelek,hogy elmúlóban van a szerelem pl.vele az 1 év alatt olyan 4-5-ször feküdtem le és azt is soknak éreztem,a barátnömmel meg ha 3 napig nem voltunk együtt már a falat kapartam.Szóval szakítottunk pedig gyönyörű kapcsolatunk volt,én meg visszatértem a klasszikus feleség&anya szerepbe,a barátnőm meg hazaköltözött a szülőfalujába,hogy elfelejtsen.A 2-3 napon már elviselhetetlen volt a hiánya,de a lakásán nem találtam,a telfonját meg nem vette fel.Mikor végre beszéltünk telefonon ugyanazt mondta,vagy a férjem vagy ő.Elhatároztam hogy nwm keresem többé és rendbehozom a dolgokat a férjemmel.Nos,nem sikerült.3 hónapig szenvedtem külön a barátnőmtöl és ezalatt rájöttem hogy nem vagyok szerelmes a férjembe, ha az lettem volna nem is kezdek ki mással,plusz nem éreztem azt a társaságában mint a barátnőmében.Ezalatt a 3 hónap alatt átértékeltem az érzéseim és a szerelemről,boldogságról,életről alkotott elgondolásaimat,és rájöttem hogy mindegyik hibás volt.Közöltem a férjemmel hogy mást szeretek és albérletbe költöztem a lányommal.Aztán felhívtam a barátnőmet 3 hónap után,hogy végre döntöttem.Már a hangja is feloldotta bennem a 3 havi feszültséget,az első találkozás és az első hetek együtt,szabadon pedig mesébe illettek.Már 5 éve együtt vagyunk,együtt neveljük a lányomat,akivel imádják egymást és most tudom hogy mi a szerelem.

5 év alatt egyszer sem kívántam vagy vonzódtam máshoz,se nőhöz se férfihoz,se fizikailag se lelkileg.El sem tudom képzelni hogy megcsaljam vagyegbolondítson más, pedig próbálkpztak mások mióta együtt vagyunk, olyan nők is akik amúgy pont az eseteim, de ellenségnek tekintem őket és hatarozottan visszautasítottam mindet.Nem kötelességtudatból, nem azért mert ujra családom van, hanem zsigerből nem vágyom senki másra csak a páromra.

Ez a szerelem, mivel te nem ezt érzed a férjed iránt hiba elszalasztanod ezt a nőt.Úgyis válás lesz a vége, te csak elodázod és megnehezíted.Légy boldog, még ha nem is maradtok együtt hosszú távon a nővel, akkor is jól érezted magad, megszabadultál egy rossz házasságtól,plusz szabad vagy és van esélyed megtalálni az igazi szerelmed,mert most nem azzal vagy.