Szakítás után hogyan tovább?

Ne szexelj massal, mert azt meg szokas banni. Foglalkozz mas dolgokkal. Hobby tanulas, zeneles. Az elet megy tovabb.

Nokkel sose konnyu, tanuld meg.

Én körülbelül ugyanígy voltam (kivéve hogy nem egy suliba járunk). Nem voltunk túl sokat együtt (bár több mint egy éve ismertem) mégis nagyon megviselt. Tudtam mi lesz a vége, ezért előrébb hoztam a dolgokat, úgymond "felkészültem": minden nap sírtam az iskolában is, a tanulmányi eredményem visszaesett, lefogytam, volt hogy már délután ötkor lefeküdtem aludni. Az ötödik nap kimondta, hogy vége, akkor kicsit megkönnyebbültem, utána viszont irtó rossz volt, nagyon sok érzés átvonult rajtam a tagadástól elkezdve minden, és a legrosszabb az öngyilkossági gondolatok voltak. Ilyen rosszul még sosem éreztem magam mint ezalatt az egy hét alatt.

Hogy mi segített? Először is a döntés, hogy amennyire lehet talpra állok, és azután is igyekszem. Pozitív gondolatok, pozitív emberek, új ismertségek,egy barátom, hatalmas önkontroll,célok kitűzése, megbékélés magával az exemmel, és a felismerés, hogy nem biztos hogy ő volt az igazi, ha egyszer szétmentünk, ergo találhatok nála jobbat is. És az is rásegített, hogy nem zártuk ki egymást teljesen egymás életéből, tehát megmaradt a remény, de ha ez nem lett volna, szerintem a többi dolog akkor is segített volna. Más nem, pszichológus. És az is fontos hogy nyitott légy a világra, értem ezalatt most azt, hogy figyelj kicsit a körülötted lévőkre, hogy mit mondanak, lehet épp olyat hallasz ami segíthet. Én például olyan megerősítést kaptam, hogy előtte is volt életed, utána is lesz. Az ellen hogy egy suliba jártok meg hát max annyit tudsz tenni, hogy elmész, ha annyira nagyon megviselt, hogy még egy légtérben sem tudsz vele lenni, és ez esetleg kihat másra is. De én tényleg inkább azt javaslom békélj meg vele, és a helyzettel is.

Hát ez jó hosszú lett :D de remélem azért tudtam segíteni.

Üdv.