Nektek mi számít már távkapcsolatnak? Meddig "bírnátok" még?

Anno távkapcsolatom volt. Előfordult,hogy három hét is kimaradt, de utána jó egy heteket együtt tölthettünk, az eléggé kompenzálta a dolgot.

Nem mondom, talán volt hogy még sírtam is, annyira hiányzott. Aztán persze összeköltözés lett belőle. :) és utána másfél évre szakítás :D

28

Olasz lányról van szó, valahol Firenze környékén lakik, kb fél évet voltunk együtt.

Nyáron tudtunk volna találkozni, de akkor kaptunk össze. Szerintem a problémát részben azért nem tudtuk megoldani, mert nem volt lehetőség arra, hogy szemtől szembe beszéljünk.

A távkapcsolatok egyik legnagyobb problémája, hogy egy bizonyos pont után nem működik a kommunikáció.

Vannak konflikusok amik azzal végződnek, hogy az egyik fél megpróbálja teljesen kizárni a másikat. És ez sokszor megoldható, és általában az is kiderül, hogy a veszekedést kerüli az ember, és az érzései még a helyén vannak.

Viszont nagyon könnyű letiltani valakit, vagy egyszerűen nem válaszolni az üzeneteire.

Nálam az számitana távkapcsolatnak ha hónapokig nem találkoznánk. Ha nagy a szerelem akár az is működhet. Ismerek olyan párt, ahol egyiküknek sokat kell utazni a munkája miatt, van, hogy 3 hetig nem látják egymást, megis együtt vannak és szeretik egymást. Mi viszonylag közel laktunk egymáshoz a párommal, a szoros időbeosztásunk miatt mégis ritkán tudtunk hétközben találkozni, a hétvégéket töltöttük együtt általában.Az összeköltözéssel ez megoldódott, de még is van, hogy egyikőnknek vagy másikunknak el kell menni 1-2 hétre. Mi nem csinálunk ebből ügyet, megértem, hogy fontos a munkája,ő is megérti, hogy fontos az enyém is, én mindig is azon a velemenyen voltam, hogy attól, hogy két ember szereti egymást, még önálló személyiségek maradnak, kell hogy legyen saját életük, saját munkájuk,saját sikereik,hobbijuk,barátaik stb.a közös élet mellett. Ez még jót is tesz a kapcsolatnak, mert mindkét fél boldog a kapcsolaton kívül is, a belső problémákat is könnyebben kezelik + meg is kell élni valamiből. Akik csak távol laknak egymastól a felek, emiatt nem érdemes szakitani szerintem, minél több szabadságot,hetvégét stb kell igyekezni együtt tölteni és azt kell megfigyelni, hogy a távolságon és a kevés együtt töltött időn kívül, amúgy müködne-e a kapcsolat, hogy jönnek ki,mennyire passzolnak össze stb. Ha amúgy jól megvannak, én biztosan nem dobnám emiatt életem szerelmét, ha szorosabb lesz a kapcsolat,úgyis öaszeköltözés lesz belőle és akkor meg lesz oldva a parobléma.

34/N

A hatosnak abban igaza van, hogy az távkapcsolat, ahol nem megoldható a nap találkozás. Pl. Budapesten belül én szívesen elzötyögök akár este is egy órát, mert visz a busz háztól házig éjjel-nappal, másik városba már nem tudnék így átjutni.

Párkapcsolatban nekem a heti 1 találkozó kevés,a mindennapos azért erős túlás az elején. Az is jó, ha van már 2-3 alkalom, amiből 1 tartalmasabb, többi meg ilyen összeülés egy vacsorára, sétára, forró csokira stb.

Ami miatt én nem pártolom az ennél ritkább találkozásokat, annak az az oka, hogy idő kell, míg igazán kiismeri magát két ember SZEMÉLYESEN, ezt a chatelés-telefonálás szerintem nem váltja ki. Inkább előbb, mint utóbb derüljön ki, hogy van-e jövője a kapcsolatnak.

Nyilván persze vannak azok az élethelyzetek, mikor nem megoldható a gyakoribb találkozás, ez rövidebb ideig még oké, hosszabb távon az én szememben viszont az nem kapcsolat, hogy akár hetekig nem tudnak találkozni a felek.

Barátnőmék 2hetente tudnak találkozni, 2 óra távolság.

Az én "kapcsolatomból" nyáron egy kontinensnyi távolság lesz 😅😂 (most Amerikában vagyok tanulni)