Lányok! Ti kiknek, hogyan Coming Out-oltatok?

Legelőször anyukámnak mondtam el, egyszerűen megmondtam, hogy én a lányokat szeretem, nem a fiúkat. Mikor először lett barátnőm, akkor elmondtam a nagynénéimnek és a nagyszüleimnek,az ismerősök többsége hallomásból tudta meg egymástól, ez nem érdekelt,aki fontos volt annak elmondtam, a többi meg hadd beszéljen amit akar.Utána megismertem pár kolléganőt,akik nagyon jó barátnőim lettek, nekik az elején elmondtam,a többiek nem tudták, bár nem is titkoltam.

Ha a család tudja, mindig csak azoknak mondd el, akik tényleg fontosak neked,és tudod, hogy megértik, így az attoritásokat is minimálisra csökkented és tényleg kit érdekel, hogy pl.a sarki boltos,vagy a wc-s bácsi tudja-e, vagy mit szól hozzá?

Miért nem lehet teljesen magyarul feltenni egy kérdést?

Oké, hogy az angol világnyelv, de beszélj már értelmesen, főleg, ha ilyen témáról van szó. Ja, vagy pont ezért nem tudsz értelmesen beszélni...

Nekem elolvasták a naplómat a nagyszüleim.Ugye abban minden benne volt.Rákérdeztek így nem tudtam és már nem is akartam tagadni.

Az iskolában (gimi) külön osztályfőnöki óra volt rólam és a barátnőmről 11.-ben (pedig semmit sem csináltunk a suliban,csak ugye a pletykák),akkor ott vallottam be az egész osztálynak.Amíg azzal a lánnyal voltak ,sokat fújtak ránk ,de miután szétmentünk az utolsó évben amikor a volt barátnőm pasijával balhék voltak és páran mondták hogy kitiltatának az öltözből (más osztály) kiálltak mellettem mindannyian :)

A barátaim pedig egész általános iskola óta tudták rólam,nekik tök egyértelmű volt,hogy a lányok tetszenek.

Nekem az egyik nagyon jó barátnőm tudja és ő is az. :-) Én mindig úgy voltam vele, hogy el jön majd az ideje, amikor "színt vallok" a családom előtt is, de az az egyedüli problémám, hogy a szüleim vagyis édesanyám nagyon homofób és fogalmam sincs hogyan fogom előadni vagy egyáltalán hogyan fogja elfogadni stb.. így itthon ez tabu téma. Valamilyen indíttatásból a munkahelyemen 2 kolléganőmnek elmondtam, az egyik kolléganőmmel azt hittem hogy nagyon közeli kapcsolatban vagyunk, de amikor megnyíltam és elmondtam, furán kezdett viselkedni, taszított el magától és a végén kinyögte, hogy őt zavarja a "másságom".Hiába mondtam, hogy attól én ugyanolyan ember vagyok, mint mielőtt "színt vallottam", semminem változott.. de hiába. :) A másik kolléganő nagyon jól fogadta és megköszönte, hogy elmondtam, mert szerinte elég nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember felvállalja önmagát, legyen bármilyen nemi indentitású stb. Úgyhogy.. így jártam :D

23LL