Lányok! Ti is éreztetek már utálatot a férfi nem iránt? (bővebben lent)

Én oviban utáltam lány lenni, mert azt senki nem furcsállotta, mikor egy kisfiú szerelmet vallott egy kislánynak, ha viszont én akartam szerelmet vallani, akkor mindenki beárult anyuéknak:(

Sokáig utáltam ezért a fiúkat is, mert nekik könnyebb lányt találni.

Aztán rájöttem, hogy ha nem hetero lányoknál próbálkozok, akkor egész jók az esélyeim és azóta elszállt ez a problémám, sőt, kifejezetten tudok örülni annak, hogy lány vagyok, ha egy olyan lánnyal vagyok együtt, aki ennek minden velejáróját imádja ;)

Neked is azt tanácsolom kérdező, hogy lépj túl ezen a hetero lányon (szerintem te már itt tettél fel kérdést vele kapcsolatban, de ez most lényegtelen).

Könnyebb lesz az életet, ha inkább a jó dolgokra koncentrálsz és nem üldözöl sírig egy lányt, aki tőled független életet szeretne.

Tőlem is el pasi nőt,de nemcsak ilyen plátói dolog volt,hanem már együtt éltünk a barátnőmmel,amikor elhagyott egy pasasért,akivel hónapok óta megcsalt...Addig még senkit sem szerettem úgy mint őt. De már akkor is beláttam,hogy nem az én hibám,ami történt,nem dühöngtem ilyen butaságokon,hogy nő baj,hogy nő vagyok...Először is magadat fogadd el,hogy ez vagy te,ezt tudod adni,és ne is akarj versenyezni a férfiakkal.Én sem akartam,nem is foglalkoztam velük,(most komolyan jól éreznéd magad,ha férfi testben kellene élned??)arra koncentráltam,hogy el tudjam engedni a barátnőmet.Persze nem ment egyik napról a másikra,de elkezdtem randizgatni,sokáig nem volt semmi komoly,mígnem szakítás után 2,5 évvel megismerkedtem egy különleges nővel.Amíg vele találkozgattam,eszembe sem jutott az előző barátnőm. Mire észbe kaptam már olyan szerelmes voltam,hogy elbseem tudom mondani.Összejöttünk,már 7 hónapja együtt vagyunk és most ismertem meg az igazi szerelmet.Ehhez képest az amit az előző barátnőm irant éreztem -és amiről azt hittem,hogy legnagyobb szerelem,amiben csak részem lesz,-egyszerűen eltörpül,csak egy kis fellángolásnak hat mellette.És ha a nostani szerelmemet összehasonlítem,az előző,hazug,csalfa,játszmázó barátnőmmel,hát ,ég és föld a kettő..

És ha belegondolok,hogy ha nem jön ez a pasi,akkor nem ismerem meg életem szerelmét és most nem lennék ilyen boldog.Így visszanézve még köszönöm is neki,hogy megszabadított attól a hazug hisztériától,mert így sokkal-sokkal jobbat találtam helyette.Ők ketten meg megérdemlik egymást,persze nem jól élnek együtt,a rendőrség heti vendég náluk,de ez már az ő dolguk.Szóval a"legrosszabb"dologból lett a legjobb ami történt velem... Neked sem kell így gondolkodnod,nincs veszve semmi,nincs vége a világnak,csak kaptál egy esélyt,hogy találj egy jobbat ettől a lánytól,aki méltóbb a szeretetedre.Szerintem oka van annak,hogy ő heteró,mégpedig az,hogy nem egymásnak szánt titeket a sors,ami egyenlő azzal,hogy talán valami jobbat tartogat a számodra,csak meg kell keresned:-)És, hogy éreznéd magad ha megismernél egy elbüvölő leszbikus nőt,de te pasi lennél?Nem lenne jó igaz?:D Ne akarj más lenni,és ne akard görcsösen ezt a lányt,aki nem viszonozza az érzelmeidet,pár év múlva lehet te is hálás leszel ennek a pasinak,hogy elhappolta előled ezt a lányt, és meg tudtad találni a szerelmedet.Fel a fejjel,és lépj tovább,hasznosabban is eltöltheted az időt ennél...Sok szerencsét.

28/L/N