Igaz az a tény a leszbikusok/biszexuálisok körében, hogy lényegesen többen vannak azok akik párt, párkapcsolatot keresnek?

Kedves kérdező, az emberek igaz, hogy nemi beállítottság szerint ,,kategóriákba" sorolhatóak (nem szalonképesen kifejezve magam.), DE ATTÓL NE TEKINTSÜNK EL, HOGY A SZEMÉLYISÉG AZ SZEXUALITÁSTÓL FÜGGETLEN!:)

A szexuális szükséglet megint más téma. Lehet valakinek hatalmas étvágya, de mégsem tesz semmit, mert a Szent Lélek egyszerűen nem viszi rá, hogy egyéjszakás kalandra adja a fejét vagy csak szexből álló kapcsolatra.

Szóval ezt így nagyon nem lehet általánosítani, mert ez egy sztereotípiának felel meg, minthogy a kelet-ázsiaiak a ,,húzott szemükön" nem látnak rendesen. Azonban vannak észrevételek is, amik TÉNYLEGESEN igazak zömében, ezt viszont lehet általánosítani néhol, de persze ezt befolyásolhatja az, hogy minden ember máshogy látja a dolgokat:

1. észrevétel: A biszexuális emberekre egy homo- illetve heteroszexuális ember sokkalta ,,ferdébb szemmel" néz, ezért nehezebb nekik a partnerkeresés. Majdnem minden általam ismert homoszexuális és heteroszexuális ismerősöm és barátom maga számára biszexuális társat sokkal kisebb eséllyel, vagy egyáltalán nem képzelne el (kérdezés után megbizonyosodva erről), mivel;

a: nagy az esélye, hogy a sok biszexuális ember közül nem az ,,abban a kategóriában lévő ritka réteget" fogja ki, hanem azt, aki tényleg félrelép, és csak játszik.

b: nagyobb esély van arra, hogy egy biszexuális partner hamarabb elhagy a nemi kielégületlenség miatt, mivel az adott partnertől eltérő neműre vágyik, vagy pedig nem ugyanazt adja, amit az egyik nem jobban képes valahol megadni, ezért az adott (szlengesen) ,,bi" partner lelép.

c: sokkalta több körömre nézést kapna egy homoszexuális/heteroszexuális partnerhez képest, illetve a féltékenység ilyen partner mellett magasabb lenne jóval.

d: egy biszexuális embert bármikor hajthat az a vágy, hogyha nem volt az ellenkező nemmel szexuálisan, akkor egyszer megcsalásra adja a fejét, ezzel is növelve a féltékenység méretét egy párkapcsolatban. Másik része az, hogy még többet akar tapasztalni, ezért elkezdi habzsolni nagykanállal az életet; szintén él a féltékenység a kapcsolatban; az viszont, ha játszik valakivel már pedig személyfüggő, ismétlem. Emiatt mondható nagyobbnak a játszadozók száma a biszexuálisoknál a homoszexuálisokhoz képest, de persze itt is akad jó pár. (Ez NEM sértő szándékkal lett írva, leszögezném.)

e: vagy mert szimplán egy biszexuális ,,túl meleg egy heteroszexuálishoz, de túlságosan heteroszexuális egy meleghez".

Saját véleményem az, hogy én magam nem tudnám elviselni homoszexuális nő létemre, hogy egy biszexuáliassal együtt legyek, ha nyúlt hozzá férfi, ha nem. Első esetben azonnal el is vetném a párkapcsolat gondolatát, legyen akármilyen az illető, a promiszkuitás mérete miatt nem tudnék nyugodt maradni mellette, mert mindig ott lenne bennem a félsz és aggály, és a sok ,,mi van, ha", pl.: ha én nem vagyok elég jó neki szexuális téren, mint egy férfi. Nem lennék képes önfeledten így átadni magam teljes bizalommal magam egy szexuális aktuskor, és bizalmatlan lennék. Már pedig egy kapcsolat alapja a bizalom!

2. észrevétel: NEM MONDOK heteroszexuális embereket belevonva teljesen, sztereotípiákat tudnék én is mondani a 21. századi trendek alapján, de mivel teljesen megosztott jellemzőjű és nézetű hetero ismerőseim és barátaim vannak, meg mivel én nem vagyok az, nem tudok véleményt alkotni (nyilvánítani végképp nem merek), itt tényleg el vagyok kicsit veszve:)

Előzőek alapján a homoszexuális emberek (saját szemszöget is belevéve) sokkalta könnyebben elegyedhetnek párkapcsolatba, mivel kisebb az esély a partnertalálatra, aki közel is lenne és vevő is lenne rá, és esetlegesen vsak homoszexuális, és kritérium a biszexuális emberek kizárása nemileg és mindenhogyan. Van, aki persze más, de homoszexuálisok körében ritkán láttam magam is olyat, aki biszexuálissal elegyedne bármilyen kapcsolatba, aki meg igen, az a ritkább körbe tartozik, és ténylegesen a kalandokra megy. Összességében kavesebb a kalandozó jóval, mint a biszexuálisoknál, mivel a fő is kisebb ezzel a nemi identitással.

3. nem teljesen észrevétel: a pánszexuálisok értelmezése is kb. a biszexuálisokéval megegyező, annyi a különsbég annyi, hogy náluk bővül a skála, azaz mindenhez és mindenkihez vonzódnak nemtől függetlenül: tehát a féltékenység is vele egyenes arányban nő, magyarán nagyobbnak mondható párkapcsolati esetekben (persze már akinél).

Egy aszexuális pedig nemigen tud mit mondani e téren..:)

Személy szerint futókalandokba mentem volna mindig. Nem voltam (igen, múlt idő!) híve már csak a természetemből adódóan sem a tartós kapcsolatoknak, már a kötelezettség és a felelősség alól is kibújtam volna a rémhír hallatán, hogy én kapcsoaltban legyek ezek árán: egy ember mellett az igenes megfogadni egyfajta kötelezettség, legyen az barátnőkérésre adott válasz, és a másikért és érzelmeiért ezúttal egyben felelősséget is vállalsz. Ez lett volna számomra a halál, nemhogy a házasság. Ilyen voltam, ilyen volt a mentalitásom, tudom nagyon jól magamról, remek az önismeretem, azonban NEM szokásom játszadozni. Megmondom a frankót, hogy már pedig én ezt és ezt akarom. Ez megint csak a természetemből adódik:)

Mára ezt másképp gondolom, már van egy komoly párkapcsolatom; annyi a titok pusztán, hogy jött egy számomra csodálatos ember, akinek nem volt könnyű dolga (!), és úgy gondoltam, hogy a rettentő komoly szándékai miatt beadom a derekamat, már a jegyesség is tervben van (ami nálam hatalmas szó volt!). Magyarán a megfelelő ember kellett számomra. Meg is találtam szerencsémre:)