Leszbikusok! Mi a véleményetek azokról a fiúkról/férfiakról akik annak ellenére is nyomulnak rátok, hogy tudják hogy a lányok vonzanak titeket?

Nos ez számomra egy olyan kérdès aminek a megválaszolása közben több szempont is felvetődött bennem, szóval kibővítve, de leírom. Nos, általában egy visszautasítást nem úgy kezdek, hogy "Bocsi, engem a lányok èrdekelnek". Ennek az az oka, hogy tapasztalataim szerint legtöbbször ezután sem állnak le, hanem mégjobban nyomulnak (mert azt hiszik, hogy majd pont ők lesznek a kiválasztottak akik majd vègre "megtérítenek" egy leszbikus nőt) vagy elkezdik a szexuális életemet feszegetni és olyan kèrdéseket feltenni, ami baromira nem tartozik senkire se, amire persze elküldöm őket kulturáltan, de ennek következtében ők lesznek megsèrtve és minden egyèb nyomdafestéket megtűrő jelzővel illetve, amikor látják, hogy ez nem fog össze jönni nekik, távoznak. Szóval inkább legtöbbször közlöm az illetővel kulturáltan, hogy nem érdekel, illetve, hogy van párom.... Na igen ám, viszont sokszor ezek után se állnak le, ami igazán kiborító és bunkó viselkedés. Egyszerűen nem èrtem azokat az embereket, akik nem tudják felfogni a "nem" szó jelentésèt. Azt se tudom felfogni, hogy mièrt nem lehet a másik embert annyival megtisztelni, hogyha nem èrdekled, akkor elfogadod a döntèsèt ès tovább mèsz.

20/L

Hát elég szánalmasak + az intelligencia szintjük is meglehtősen alacsony. Nincsenek tisztában a leszbikus szó jelentésével.Tudják magukról hogy nullák, csupa visszautasítást kapnak a nőktől,csődöt mondtak férfiként,ezért "lezbilányoktól" várnak megerősítést.És sérti az egójukat,hogy másik nő jobb náluk.

19/LL

Hátradőlve élvezem a műsort és röhögök rajtuk. :) Egészen addig, amíg nem megy át zaklatásba... :D volt már azzal is dolgom, de szerencsére megoldódott az is. :)

A bókokat így is élvezem egyébként, nem rosszindulatból mondják, de szoktam őket figyelmeztetni is olyankor, hogy nem fog menni... én amúgy az elején közlöm, hogy "bocsi, de eggyel több péniszed van, mint kéne" vagy "egy kapura játszunk" amit fel sem fognak sokszor, és visszakérdeznek és hát rohadtul szórakoztató. :D

Meg egyébként az önbizalmamnak jót tesz, hogyha bejövök valakinek és egy szintig kedves is vagyok még a nyomulással is, főleg ha félénk fiú teszi, akinek tudom, hogy már az is nehéz, hogy próbálkozni merjen valakinél... mert esetleg pár szemét lány összezúzta az önbizalmát... bár ez a típus le szokott állni, nem nyomul tovább... de velük nem szoktam bunkó lenni és igen vagyok olyan jó emberismerő, hogy elején levágjam ki milyen, mik a szándékai és úgy kezelem... :D egyébként meg én nagyon barátkozós is vagyok és lazán beszélgetek bárkivel és amúgy ez csinálja a gondokat... valahol szomorú, hogy ott tart a társadalom, hogy pár kedves szó után meg azután, hogy szóba álltam velük azt hiszik, bejönnek nekem...

24LL

Igazából nem tudnám megfogalmazni hogy mi a véleményem, de nem túl pozitív. Engem az zavar a leginkább, hogy nem értenek a szép szóból. Én önszántamból nem akarnék bunkó lenni, veszekedni vagy erőszakos lenni, de sokszor kiprovokálják és nem értem, hogy ez miért jó nekik.

Bár szerencsére általában nyugodtan szoktam tudni kezelni az ilyesmit és sokszor magamban jót derülök rajtuk, de megértik a helyzetet és lekopnak. Meg találkoztam már olyan férfiakkal is, akik kedvesek voltak, meghívtak egy italra, beszélgettünk és vagy nekik tűnt fel, hogy felesleges nálam próbálkozni vagy szépen elmondtam nekik, hogy az a helyzet, hogy a lányokat szeretem. Egyszer az is előfordult, hogy annyira jót beszélgettünk, hogy félretette azt az illető, hogy föl akart szedni és csak beszélgettünk 1-2 órát. Az ehhez hasonló férfiakról nincsen negatív véleményem, mert nem öltözködök férfiasabban egy átlagos sportosabb hetero lánynál és nincs a homlokomra írva, hogy nálam ne próbálkozzanak, amikor meg elmondom, hogy mi a szitu, normálisan kezelik a helyzetet.

A nyomulós erőszakosakat viszont nagyon utálom. Bár általában őket is viszonylag egyszerű lekoptatni, csak hosszabb ideig tart a többinél. Azért írom, hogy viszonylag egyszerű, mert egyszer történt velem egy nagyon durva eset, ami majdnem tettlegességig fajult, ahhoz képest eddig minden könnyű volt.

Tehát a nagy kiborulás meg akkor fordult elő (a sztorihoz hozzá tartozik, hogy látványosan én vagyok a dominánsabb a kapcsolatban), mikor egy meleg szórakozóhelyen a párommal csókolóztunk és odajött hozzám egy srác, hogy elvihetné-e magával a barátnőmet. És nem, nem táncról vagy ilyesmiről volt szó, hanem haza akarta vinni, ami elég fura volt, a hely profilját tekintve. Majd közöltem, hogy nem és hagyjon minket békén. Ezek után a barátnőmet is megkérdezte, hogy elmenne-e vele, aki szintén nemet mondott. Majd a srác közölte, hogy neki egy hármas is megfelelne, ismét mondtuk szépen, nyugodtan, hogy nem szeretnénk vele menni. Ezek után megfogta a barátnőm kezét és elkezdte ráncigálni. Na ekkor jött el az a pont, hogy ha nem hajol el, akkor pofán vágtam volna (bár utólag erre nem vagyok annyira büszke, de nem tudom most sem, hogy hogyan kellett volna jól kezelni a dolgot). Ekkor azért már a srác is megijedt és otthagyott minket. Ez az eset abszolút kiborított engem is és a páromat is. Mert lehet, hogy vicces, meg izgi és talán még menő is (bár nem tudom, mert nem vagyok pasi), hogy akkor ő most megpróbált felszedni egy leszbikust és/vagy egy leszbikus párt, de az, hogy erőszakkal elráncigálja bármelyikőnket, az nálam nemtől, irányultságtól függetlenül nem fér bele semmilyen emberi interakcióban sem. A gond ott volt, hogy pont a páromat rángatta el, akinek a sráccal szemben semmilyen ereje sem volt, hogy megvédje/kiszabadítsa magát, ezért durrantan nagyon el (én meg tudtam volna védeni magam). Örülök, hogy végül nem kellett verekedni, azt viszont nem értem, hogy miért volt szükség erőfitogtatásra. Na mindegy, órákig tudnék erről regélni, hogy mennyire kiborított a szituáció, úgyhogy szerintem most befejezem, mert már eddig is egy regényt írtam.

20/L/L