Lehet, hogy nem biszex vagyok, hanem leszbikus? (Hosszú kérdés. )

18 éves vagyok, még sosem volt barátom. Lehetett volna, de mindig én visszakoztam. Amíg nem nagyon beszélgettem fiúkkal, addig egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy milyen lenne, ha lenne egy barátom. Fantáziálgattam, de valahogyan nagyon messze állt tőlem. Amikor gimibe kerültem, megtetszett egy srác külsőre, de ahogy elkezdtünk beszélgetni, az első alkalommal elmúlt a vonzódásom az irányába, nála is azonnal visszakoztam. Gondoltam, hogy majd ha megérek egy kapcsolatra, nem lesz kellemetlen ez az egész. Egyébként biszexuálisnak vallom/vallottam magam annak ellenére, hogy még nem voltam kimondottan szerelmes lányba, de a mostani történések megváltoztatták a véleményemet.

Megismerkedtem két fiúval is: az egyik nagyon türelmes, kedves, aranyos, belsőre talán ilyen barátot tudnék elképzelni, de ennek az oka pont az, hogy nem nyomul, megvárja, amíg konkrétan hozzászokok a tudathoz, hogy barátom legyen. Ez eleve fura. A másik srác jóképű, humoros, bevállalós srác. Mindketten tökéletesek lennének barátnak, ez fejben tudom. Aztán mindketten elhívtak randizni. Nem akartam, de elmentem velük, hátha valamelyikük megtetszik és megszabadulok a kellemetlen érzéstől, ami mindig hatalmába kerít ilyenkor, de nagyon rosszul éreztem magamat. Rettegtem, nehogy megcsókoljanak, nem akartam, hogy megfogják a kezemet. A randitól kezdve nem szívesen találkozok velük, hiába tartottam őket az elején nagyon jófejnek. Tegnap érkezett el a tényleges fordulópont, úgy érzem. Buliban voltam és egy srác, aki nekem nem tetszett, de nem is volt taszító, mikor bemutatkozott nekem, elkezdett rám "nyomulni". Tulajdonképpen annyi volt, hogy gyanúsan kedvesen kezdett viselkedni, aztán direkt mindig közvetlenül mellém ült. Egyfolytában a combomat simogatta, aztán megfogta a kezemet is, és egyszerűen képtelen voltam elviselni. Azt mondtam neki, hogy leszbikus vagyok, szóval biztosan nem fogok viszonozni semmit, majd el is mentem a buliból, nem akartam a közelében lenni. Hazafelé menet konkrétan elsírtam magamat, hogy ez mennyire rossz és megalázó érzés volt, pedig gyakorlatilag nem csinált semmi komolyat.

Eddig életemben egy lánnyal voltam randizni egyszer, amiből végül nem lett semmi. Neki megfogtam a kezét, megpusziltam, átöleltem anélkül, hogy rosszul éreztem volna magamat, pedig belé sem voltam szerelmes. Így visszagondolva mindig is megnéztem más lányokat, de sosem tulajdonítottam neki jelentőséget.

Igazából egészen eddig úgy gondoltam, inkább a fiúkhoz vonzódom és csak egy kicsit a lányokhoz, hiszen látok srácokat, akik külsőre megfognak, szexinek tartom őket... addig a pillanatig, amíg nem kezdenek el közeledni felém. Természetesnek vettem, hogy sokkal több lányt tartok szépnek, mint fiút helyesnek, azt hittem, ez mindenkinél így van. A mai nap viszont végiggondoltam mindent, és úgy éztem, a biszex szó erre már nem illik rá, hiszen akkor a fiúkkal is képes lennék azt csinálni, mint a lányokkal. De nem, egyszerűen képtelen vagyok. Amíg barátkoznak, rendben van, de ha többet akarnak, az történik, mint amit fentebb leírtam. Leszbikus lennék?

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett a kérdés, köszönöm annak, aki elolvasta!