Szerelmes vagyok egy lányba a szüleim nem fogadják el mit tegyek?

Szerelmes vagyok egy lányba. Össze is jöttünk. Volt már kapcsolatom fiúval, voltam már fiúval, de ez teljesen más, ez sokkal jobb. Ilyet még nem éreztem. Nagyon szeretem a lányt.

Elmondtam a szüleimnek. Mamám nagyon rosszul reagált, ordított és sírt, majdnem meg is vert, nem tudja felfogni és feldolgozni hogy egy b**i k***a vagyok (az ő szavaival élve) és összejöttem egy b**i k***ával. Ki akart rakni itthonról. Mondta hogy döntenem kell vagy maradok és "normális leszek" vagy a k***at választom és megyek. Megértem.. vagyis nem, de tudom hogy nem könnyű neki mert másik világban nőtt fel de nem érti meg hogy ez megint egy másik világ.

Anya sem reagált túl jól, bár ő nem ordította le a fejem, voltak álmatlan éjszakái és tudom hogy azon töri magát, hogy mit rontott el. Mondta is, hogy nem érti mit rontott el. Próbáltam magyarázni hogy nem rontott el semmit erről nem tehetek, és hogy a szerelem és a család nálam egy szinten van de muszáj volt szakítanom a lánnyal. Anyukám és mamám nevelt fel. A lánnyal szakítanunk kellett, mert anya gyógyíthatatlan beteg és gyenge sokat segítek nem hagyhatom itt.

Anya mondta hogy ebbe nem egyezik bele, ez nem én vagyok. Meg hogy majd túlteszem magam rajta és találok fiút. Attól fél hogy ha sokáig együtt leszünk és utána szakítunk nem találok majd pasit (nem érzem magam leszbikusnak de most csak az a lány kell).

Félnek a szüleim. Hogy hogy reagálnak rá az emberek. Elmondtam anyának h nem fogom lekapni a lányt nyilvánosan stb de semmi. Kis faluban élünk minket mindenki ismer, és mindenki "jónak" ismer. Jó tanuló voltam soha nem volt velem baj.... Félnek anyáék hogy mit gondolnak a rokonok, stb...

Nem tudom, mihez kezdjek. Ha legalább anya el tudná fogadni- vagy nem is inkább elfogadni, csak ne szóljon bele, mert ez az én életem és azzal a lánnyal boldog lennék. ha mégse jönne össze akkor találnék mást. Mit mondjak még anyának? Mindig azzal jön hogy félt.... nem tudok már semmit.

19/L